"Üknagyapám Sátor János volt, feleségét Sipos Juliannának hívták. Nagyon gazdag ember volt, egy hajóvontató vállalata volt a Dunán, több uszállyal, több száz lóval, hajtókkal, és emberekkel, akik az útban lévő fákat a lovak elől kivágták, hogy azok tudják vontatni a hajókat a partról, akkoriban még kevés gőzhajó volt. A család élete a folyóhoz kötődött, később fia is hajóskapitányként dolgozott a Dunán.

Dr. Mészáros Balázs: VÍZIUTAK VÁNDORAI

Idővel korszerűsödött a technika, jött a gőzhajó, meg egyéb modernebb megoldások és rá kellett jönnie, hogy lejárt a vállalkozása ideje. Ezért egy nap eladta az összes uszályát, lovait, az embereit elbocsátotta, a pénzzel valamilyen más vállalkozásba akart kezdeni. Ezzel a töménytelen mennyiségű pénzzel elindult haza. A Komáromi hídon ment keresztül, még elbeszélgetett a hídőrrel és mesélte, hogy megy hazafelé, de ezután soha senki többé nem látta. Keresték, nyomozták, de a pénzzel együtt örökre eltűnt. Most se tudjuk, hogy hol van eltemetve, vagy elásva."

... vagy talán a Duna vitte el örökre. Sajnos azt sem tudom, hogy mikor született és melyik napon történt a fenti szomorú eltűnési eset. Remélem nem a hídőrnek mesélte el, hogy sok pénz van nála.

Beküldő: Cseresnyésné Bécsy Zsuzsi
2012-02-17