Kezdőlap Újdonságok Kereső Egyesület Levelezés Aktualitások Kutatás Adattárak Történetek Képek, videók Partnereink RSS
 
 Személyek 
 Családok 
 Események 
 Helytörténet 
 Személyes 
 Tallózó 
 Kutatásról 
Érettségi bizonyítványom mint unikális heraldikai kordokumentum
Jutadombi emlékek
AZ ADAKOZÓ (Összeállította: Szücs János)
Nyolcvannégy év után egymásra találtak a Böröczky testvérek
A „Szkalla-sztori”
Menekülés a háború elől 1. és 2. rész
A hatvani vasútállomás bombázása, 1944. szeptember 20.
Egy könyv kalandos útja
Rövid történet a nagyszüleimről
 
Móra Ferenc latintanára
Háború ütötte sebek, egy család tragédiája, 1944. május 4.
Menekülés 1956. november 18-án.
Fülöp István rejtélyes halála.
II. Világháború első bombázása Magyarországon - 1944 ápr. 3
Hajóvontató vállalkozó ükpapa
Édes jó gyerekek, drága ...
Baranyai Réder őseim nyomában
A II. Világháború első bombázása Magyarországon - 1944. április 3-án.
Állok az üres teremben, magyarruhában. Soroksáron a negyedik elemi vizsgája éppen befejeződött, verset szavaltam, s a tanító néni megkért, hogy várjak és segítsem hazavinni a virágokat, amelyeket kapott.

Egyszer csak elkezdett rezegni az összes ablak, furcsa zörejt hallok. A tanító néni nem jön. Fogok egy krétát és elkezdek rajzolni a táblára. Az idő nagyon hosszúnak tűnik, amíg az ablakok elcsendesednek, megjelenik a tanító néni és hazasegítem a virágait.

Édesanyám keserves arccal vár. Nem értem aggódik, hanem Anna nővéremért. Eleinte nem is értem, hogy miért, de aztán kezdenek terjedni a hírek, hogy a Dunai Repülőgépgyárat bombázták és sokan meghaltak. Akik életben maradtak hozták a hírt a borzalom részleteiről. Édesanyám csak vár, vár, a nővérem nem jön.

Késő délután megjelenik egy kormos alak, tele szilánkokkal. Édesanyám elébe megy abban a tudatban, hogy hírhozó jött. Nem ismerte fel a saját leányát! A volt fehér munkaköpenyében jött haza, még mindig reszketett. Az épület, ahol dolgozott összedőlt, de ö elbújt egy asztal alá és az megvédte. A volt irodában egy bomba nem robbant fel, odament és megsimogatta. Kijövet a gyárból látta, hogy emberi maradványok lógtak a fákon.


Csepeli tragédia április 3-án
Ilyen idegekkel élte tovább a napi kétszeri bombázásokat délelőtt 10-kor és este 10-kor 19 évesen. Mint gyors- és gépíró – aki országos versenyen harmadik díjat nyert - dolgozott, nem tudták nélkülözni, vissza kellett mennie.

Beküldte: Angéla Kustvall
Helsingborg 2012-02-20

 

© MACSE - Magyar Családtörténet-kutató Egyesület  Postacím : 1114 Budapest, Bartók Béla út 21.     koordinator@macse.hu 
Gyorskereső  -  Oldaltérkép  -  Adatvédelmi szabályzat  -  Szerzői jogok   -  Témafelelősök  -  Impresszum