Kezdőlap Újdonságok Kereső Egyesület Levelezés Aktualitások Kutatás Adattárak Történetek Képek, videók Partnereink RSS
 
 Személyek 
 Családok 
 Események 
 Helytörténet 
 Személyes 
 Tallózó 
 Kutatásról 
Érettségi bizonyítványom mint unikális heraldikai kordokumentum
Jutadombi emlékek
AZ ADAKOZÓ (Összeállította: Szücs János)
Nyolcvannégy év után egymásra találtak a Böröczky testvérek
A „Szkalla-sztori”
Menekülés a háború elől 1. és 2. rész
A hatvani vasútállomás bombázása, 1944. szeptember 20.
Egy könyv kalandos útja
Rövid történet a nagyszüleimről
 
Móra Ferenc latintanára
Háború ütötte sebek, egy család tragédiája, 1944. május 4.
Menekülés 1956. november 18-án.
Fülöp István rejtélyes halála.
II. Világháború első bombázása Magyarországon - 1944 ápr. 3
Hajóvontató vállalkozó ükpapa
Édes jó gyerekek, drága ...
Baranyai Réder őseim nyomában
Háború ütötte sebek, egy család tragédiája, 1944. május 4.

Feleségem nagybátyja 1902-ben Kisújszálláson, parasztcsaládba született. Nem igazán tetszett neki a paraszti élet. Ezért aztán, amikor az általános iskolai tanulmányait befejezte, szülei elé állt, hogy ő bizony elmegy Budapestre szerencsét próbálni. Az elhatározást tett követte.

Budapesten beállt pékinasnak, és kitanulta a mesterséget. Szorgalmasan dolgozott. Hamarosan megismerkedett egy monori kislánnyal, aki a házastársa lett.
Most már közösen építgették a család jövőjét. Családi fészküket Pestszentlőrincen a Nimród utcában teremtették meg. Boldog családi életet éltek. Három fiúgyermekük született. De a három gyermek megszületése után nem sokkal az anya tragikus hirtelenséggel meghalt.

Az apa segítségképpen, a gyermekek neveléséhez egy német nyelvet is beszélő dadát fogadott fel. Néhány év után az apa és a dada úgy döntöttek, hogy összekötik az életüket. Egybekeltek. Aztán éltek boldogan, mint egy rendes család.

Ezt a boldog életet törte derékba 1944. május 4-én egy légitámadás.

A légitámadás részleteit nem ismerem. Nem tudni, mi okból, milyen nemzetiségű repülő vagy repülők bombáztak. Azt tudom, hogy a környéken nem volt sem katonai, sem ipari létesítmény, mely célpontul szolgált volna.

A házsor, ahol a család lakott, a településrész szélső utcája volt. Azon túl szántóföld húzódott. Egy bomba mégis kis házuk hátsó részét találta telibe, ahol éppen akkor két fiú és a nevelő anyuka tartózkodott. Mindhárman szörnyethaltak.

A legidősebb fiú és az apa nem voltak otthon. Hazaérkezésük után ez a szörnyű látvány fogadta őket:

A temetés képei:

Az apa, vallásos érzületű és erős lelkületű ember lévén, a szörnyűség súlya alatt nem roppant össze. Isten segítségével fel tudta dolgozni a történteket. A bombát ledobó pilótának is megbocsátott. Meg volt arról győződve, hogy a pilóta nem akarta a házukat romba dönteni, csak elkövette azt a hibát, hogy egy másodperccel korábban oldotta ki az első bombát, mint az szándékában állt. A többi bomba már a szántóföldön csapódott be. Az életben maradt nagyfiú viszont soha nem tudta feldolgozni a történteket. Magába zárkózottan, magányosan élte le életét, és fiatalon halt meg, így az apa gyakorlatilag a teljes családját elveszítette. Évekkel később az apának még volt lelkiereje, és új családot alapított. A sors egy leánygyermekkel vigasztalta őt. 87 évesen halt meg.

Beküldte: Nyitrai István, 2012-11-21

 

© MACSE - Magyar Családtörténet-kutató Egyesület  Postacím : 1025 Budapest Cseppkő utca 33     koordinator@macse.hu 
Gyorskereső  -  Oldaltérkép  -  Adatvédelmi szabályzat  -  Szerzői jogok   -  Témafelelősök  -  Impresszum