Anyai nagyszüleim szerettek Ausztriába járni, amikor csak módjuk volt rá. 1965-ben végre némi rokoni pénzsegítséggel kiutazhattak néhány napra Bécsbe. Nagymamám előkelő hölgy volt, és Bécsből származó anyai nagymamája által szépérzéket is örökölt.

Egyszóval 1965 nyarán kiutaztak nagyapámmal.

Amint Bécsben kiszálltak a vonatból és elhagyták a Westbahnhof területét, nagyanyám az első nagyon előkelő ruhaboltba "száguldott", ahol természetesen minden áru szemeket gyönyörködtető és a magyar tárcának őrülten drága volt.
Nagyapám miután végre utolérte, a füléhez hajolt és csak egészen halkan annyit kérdezett:
- Licikém! Veszünk itt valamit?
Mire nagyanyám, akinek a szeme sem rebbent a kérdésre, csak ennyit felelt:
- Nem, de kijönni még tudunk.

Solymosi Tamás
2012.05.22.