Családkutatási "filozófiám" szerint első sorban a közvetlen, vérszerinti felmenőim felderítését tekintem fő célomnak. Ők ugyanis azok, akik genetikailag valamilyen mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy az és olyan vagyok, aki és amilyen. Két szülőm fele-fele arányban, az 1024 db, tízedik generációval előttem élő őseim pedig egyenként csak kb. egy ezredrészben "felelősek" a tulajdonságaimért.

Szakszerűbben kifejezve, az "ősfámat" igyekszem minél teljesebbé tenni, ami persze a távolodó generációkkal egyre hiányosabbá válik. Ősfám ágai közül egyiket sem tartom fontosabbnak a másiknál. Mégis talán egy kis előnyt élveznek a fontossági sorrendben a családnevemet adó ág tagjai, a Réderek. (Lévay nevem magyarosított. Még apám is Réder Gábornak született, de Béla nagyapámnak vitézzé avattatásakor meg kellet válnia becsületes sváb nevétől. "Kutyabőrös" származású anyósa családi nevét vette föl, így Lévaynak is "vérbeli" vagyok.) És pont ezen a Réder-ágon akadtam el kilátástalannak tűnő módon a családkutatásban már az 5. generációnál, miközben más ágakon akár a 8. generációs ősök némelyike is azonosíthatóvá vált.

A dédszülők

Kezdem dédapámmal Réder Károllyal, akiről minden fontosabb adat, még a fényképe is ismert (*Nagypall, 1849.; +Pécs, 1908.). Foglalkozása szabómester volt Pécsett, majd egy cselédközvetítő irodát alapított, ami vállalkozó szellemét dicséri.

Első feleségétől, a fényképek tanúsága szerint nagyon csinos Kummer Annától (*Pécs, 1859.; +Pécs, 1895.) 8 gyermeke született. A 3 lány közül csak egy élte meg a felnőtt kort. Az 5 fiú mindegyike "igazi magyar" keresztnevet kapott (Győző, Károly, Gyula, Béla, Jenő), ami arról tanúskodik, hogy a sváb származású család szellemében már teljesen elmagyarosodott. A fiúk közül Gyula 12 évesen skarlátban elhunyt, a többi négyből viszont mind tanult ember lett.

A legidősebb, Győző (1878-1925) a K.u.K. hadseregben gazdászati tisztviselőként az I. vh.-ban Doberdónál 140 ezer ember és 40 ezer ló ellátását irányította. Többször kitüntették. 47 évesen halt meg. Károly (1880-1916) ügyvéd lett. Az Osztrák Hadilevéltár adata szerint az I. vh.-ban a volhíniai Lubarka mellett "önlövés" következtében halt meg 36 évesen. Egy családi kézírásos feljegyzés valamint a B.M. adatára hivatkozó polgári halotti anyakönyv hősi halált említ. Béla nagyapám (1884-1931) a cs. és kir. budapesti hadapródiskola tanárjelöltjeként két évig a kir. magyar tudományegyetem rendkívüli hallgatója volt, ahol többek között báró Eötvös Lorándnál kísérleti természettanból, mai nevén fizikából, "jelesen colloqualt". Az I. vh.-ban gyalogsági csapattisztként harcolva kétszer megsebesült. Több magas kitüntetés, pl. a III. oszt. Vaskorona rend lovagja után vitézzé avatták, és a Bocskai István reáliskolai nevelőintézet igazgató-tanáraként, alezredesi rangban halt meg 47 évesen fehérvérűségben. Jenő (1887-1967), aki a nevét Rédeire magyarosította, gimnáziumi igazgató volt, és egyedül ő élt meg tisztes öregkort. 81 évesen halt meg.

Dédanyám, Kummer Anna fiatalon, 36 évesen agyhártyagyulladásban halt meg 1895-ben. Megözvegyült dédapám 1902-ben feleségül vette Dittenhoffer Marcella özvegyasszonyt, akitől nem származtak további gyermekei. Dédapám 1908-ban halt meg 59 évesen tüdőtágulás következtében.

Az ükszülők

Dédapám szülei Reder György Herendről (ma Kisherend) származó molnármester és a pécsváradi születésű Weidhoffer Éva voltak, akik Kátolyban házasodtak össze 1844-ben. Első gyermekük is itt született, míg a másik kettő, köztük a dédapám, már Nagypallban, ahol Kátolyhoz hasonlóan több vízimalom is működött. A gyerekek közül csak dédapám érte meg a felnőtt kort. Két éves korában vesztette el apját, aki 27 évesen "vízkórban" (szívbaj) halt meg. Az árva gyereket valószínűleg anyai nagyszülei nevelték, és ezért tanulta ki Weidhoffer Károly nagyapja mesterségét, és lett szabó. Ezzel megszakadt a Rederek több generáción át tartó vízimolnársága.

A fiatalon megözvegyült Weidhoffer Éva sorsáról Réder Károly dédapám 2. házasságának az anyakönyve alapján sikerült információt kapni. 1902-ben még nagyon részletesen vezették a polgári házassági anyakönyveket, így abból az is kiderült, hogy az anyja lakhelye Magyar-Peterden (ma Peterd) van. A peterdieket Egerágon anyakönyvezték, és a halotti anyakönyvek között meg is találtam Weidhoffer Éváét, aki Link András molnár feleségeként halt meg Peterden 1860-ban, 35 évesen. Az özvegy molnárné tehát egy másik molnárhoz ment feleségül. Házassági anyakönyvi bejegyzésüket ugyan nem találtam meg, de a születési anyakönyvek között rábukkantam közös gyermekükre, Link Emíliára. Link Emília neve egyébként Réder dédapám gyászjelentésén is szerepel, mint a nővére.

A szépszülők

Reder György ükapám házassági anyakönyvéből kiderül, hogy a szülei Reder János és Kesdorf (Kästorf, Kezdorff, Gäsztorf) Katalin voltak. Ők Herenden éltek, ahol 4 gyermekük született. Háromnak megtalálható a születési anyakönyve az egerági anyakönyvekben, de a harmadiké, György ükapámé rejtélyes módon hiányzik. Halotti anyakönyve szerint György 1824 körül születhetett. Két testvére születési ideje 1819 és 1825 között pedig meglenne az ő helye is. Nem tudni, hogy a szülők, a pap vagy esetleg az anyakönyvet vezető sekrestyés hibájából hiányzik a bejegyzés.

Fontos adatokat szolgáltattak a baranyai malomösszeírások, amelyekre Wéber György kutatótársam hívta fel a figyelmemet. Az 1815. évi összeírás szerint (Kis)Herenden, a pécsi járásban Reder János volt egy egykerekű, 3. osztályú malom tulajdonosa, amelyhez 7 hold föld és 2/4 kaszás rét tartozott. Reder Jánosról még azt lehetett megtudni, hogy 1826-ban halt meg 31 évesen. Az 1828-as malomösszeírás idején tehát már nem élt, a malom új tulajdonosa pedig Rédenpacher János lett. Logikusnak tűnt a feltevés, hogy Rédenpacher János úgy lett a malom tulajdonosa, hogy feleségül vette a fiatalon megözvegyült és így malomtulajdonossá vált Kesdorf Katalint. Házassági anyakönyvüket ugyan nem találtam meg, de egy 1828-ban született közös gyermekük, János születési anyakönyvét igen. Megtaláltam továbbá Rédenpacher Jánosné, született Kesdorf Katalin halotti anyakönyvét is, aki 1832-ben halt meg 35 évesen. György ükapám tehát 4 évesen kapott egy féltestvért, majd 8 évesen elvesztette apja után az anyját is. Így aztán nem csoda, hogy nem ő lett a későbbiekben a malom tulajdonosa. Valószínűleg a mostohaapjánál tanulta ki a molnármesterséget.

A 6. és 7. generációs Reder ősök

Reder őseim története így már elég szépen kikerekedett, de nagyon hiányzott egy kulcsfontosságú dokumentum, szépszülőim házassági anyakönyve. Ebből reméltem ugyanis további ősök nyomára bukkanni, valamint szépszülőim születési helyét és idejét megállapítani.

Szépapám, Reder János halotti anyakönyve alapján 1795 körül születhetett, valószínűleg a környéken. De, hogy pontosan hol? Kesdorf Katalinra vonatkozóan bólyi kutatótársamtól, Fűrész Józsefné Rózától kaptam ígéretesnek tűnő információt. Rokonai között ugyanis Kesdorfok is vannak, és adatai szerint Bólyban két Kesdorf Katalin is született. Az egyik 1794-ben, a másik pedig alig pár hónappal később 1795-ben. Életkorban tehát jól illenének Reder Jánoshoz.

A helyzet tisztázása azonban kilátástalannak tűnt, mert a MOL egerági mikrofilmjein hiányoznak az 1775-1822 időszak házassági és halotti anyakönyvei. Szépszülőim első gyermeke 1818-ban született, a házasságkötésük időpontja tehát ennél korábbra tehető. Így az éppen beleesett a dokumentumhiányos időszakba. Emiatt évekre elakadtam a Rederek további kutatásában.

Reisz T. János, a MOL korábbi igazgatója egyik előadásában megemlítette, hogy bizony a Mormon mikrofilmek, oda nem adott vagy később előkerült anyakönyvek miatt, esetenként hiányosak lehetnek. Nem késlekedtem felhasználni az információt, és telefonon megtudakoltam H. I. egerági plébános úrtól, hogy vajon megvannak-e a plébániáján az általam keresett időszak eredeti anyakönyvei? Telefonon nem tudta a kérdést megválaszolni, de felajánlotta, hogy látogassak el hozzá személyesen.

Nagyon kedvesen fogadott, és nagy örömömre sorban elém rakta az általam régóta keresett eredeti anyakönyvi köteteket. Élvezet volt bele lapozni a régi, rongy alapú, savmentes és nem elporladó papírra írt kötetekbe. Öt percen belül rá is találtam Joannes Rederer (így!) ex. Herend és Kesdorf Katalin ex. Telegér pár házassági bejegyzésére 1817-ből. Ugyanakkor lehangolt, hogy semmi további adatot (a jegyesek életkora, szüleik neve) nem tartalmazott a bejegyzés. Rejtélynek tűnt a Telegér helységnév is. Nincs ilyen a mai térképeken. Régi, Monarchiabeli helységnévtárakban végül rátaláltam Telegér pusztára, amely Szőkéd faluhoz tartozott. Egy egerági újság cikke szerint a neve alapján egy ezeréves székely településről van szó. Legalábbis ezt állítja a sumér-magyar rokonságban hívő szerző.

Nagyon valószínű, hogy a bólyi születésű két Kesdorf Katalin egyike valamikor és valamiért elkerült Bólyról a nem túl távoli Telegér pusztára. A miértre válasz lehetne, hogy a megözvegyült anya vitte magával a kislányát, amikor újra férjhez ment. Egyikük anyjánál sem találtam azonban újabb házasságra utaló dokumentumot.

Kárpótolt azonban egy váratlan további felfedezés. A halotti anyakönyvekben rátaláltam egy Herenden 1820-ban 56 évesen elhunyt Joannes Reder anyakönyvi bejegyzésére. Ő nem lehetett más, mint szépapám az ifjabb Joannes Reder(er) apja. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy valójában ő lehetett az 1815. évi malomösszeírásban szereplő herendi malomtulajdonos. Ekkor döbbentem rá, hogy korábban nem tűnt fel nekem, hogy az 1826-ban 31 évesen elhunyt szépapám az összeírás idején kb. 20 évesen még túl fiatal volt ahhoz, hogy saját jogán malomtulajdonos legyen.

Ezek után az idősebb és ifjabb Joannes Reder(er) adatainak a felderítésére koncentráltam. A szisztematikus keresés és a szerencsés véletlenek összjátéka végül eredményre is vezetett. Kesdorfok után nyomozva feltűnt, hogy Bólyban több Redert, Rödert is anyakönyveztek. Az ifjabb Joannes Reder(er) vélelmezett 1795-ös születési éve közelében, 1797-ben meg is találtam a születési anyakönyvét. Apja Joannes Rederer, anyja Katalin. Születési helye "Borjád ex. mola rubra". Az Interneten blogozó latin nyelvművelő, G. d. Magister a latin "mola rubra" jelentésére a vörös malom megfejtést adta, viccesen hozzátéve, hogy ez a "moulin rouge" megfelelője. A malomösszeírásokban Borjádon 3 uradalmi malom szerepel, de egyiket sem nevezték Vörösmalomnak. A község megkérdezett lakói, de még a polgármestere sem tudtak a névre vonatkozóan felvilágosítást adni. A Karasica patakon Borjád határában korábban működött régi vízimalmokat ugyanis, az egyik szépen rendbe hozott kivételével, már rég lebontották, a nyomukat is alig lehet megtalálni. Kedves bólyi kutatótársam, Sétáló Ferenc viszont nemcsak emlékezett a Vörösmalomra, hanem egy régi kataszteri térképet is küldött nekem, amelyen fel van tüntetve a Vörösmalom. A közelében fekvő rét neve is Vörösmalom rét. A malom ugyanis a nagyapja Neidhart "pusztája" közelében volt, ahol gyerek korában gyakran rákászott a Karasicában.

Az idősebb Reder(er) János tehát a borjádi Vörösmalomban volt molnár, majd önálló malomtulajdonos lett Herenden. Úgy látszik, szorgalmas munkájának az önállóság lett a gyümölcse. Egerági halotti anyaköve alapján 1764 körül született. Korábbi lakó- és munkahelye alapján a bólyi anyakönyvekben kerestem a születési adatait, és 1762-ben meg is találtam azt. Bólyon született, és keresztneve az anyakönyvben János Gáspár volt. A Gáspárt nyilván a hasonló keresztnevű keresztapja tiszteletére kapta, de azt később a hivatalos okmányokban már nem használták. Szülei Reder Ádám és Anna Margit. A szülők házassági anyakönyve (Bóly, 1758.) szerint a vőlegény özvegy volt, a neve Röder János Ádám Bólyból, a hajadon menyasszonyé pedig Türmer Anna Margit Nyárádról (ma Nagynyárád). Röder János Ádámmal ellentétben, felesége, Türmer Anna Margit halotti anyakönyvét is megtaláltam Bólyban, amely szerint 70 éves özvegyként hunyt el 1806-ban Röder Anna Margitként anyakönyvezve. Ezek szerint 1736 körül születhetett. Nagynyárádon azonban csak 1741-től vezették a születési anyakönyveket, így további kutatás, pl. a Türmer-szülők nevének megismerése sem tűnt lehetségesnek. Stefan Stader: Sammelwerk donauschwabischer Kolonisten c. művében (Teil VI., 354. old.) azonban rátaláltam Johann Adam Röderre. A felesége és annak szülei nevét ugyan sajtóhibával Tümer, ill. Dümer formában közli a mű, de kiderült, hogy Anna Margit 1741-ben született Henrik Türmer és N. Katalin gyermekeként. Az eredeti születési anyakönyvi bejegyzést meg is találtam Nagynyárádon. Abból bebizonyosodott, hogy Stader művében a család nevét valóban sajtóhibával írták. Másrészt ismét kiderült, hogy a halotti anyakönyvekben szereplő életkor, különösen, ha az "kerek" évszám, nagyon bizonytalan lehet, akár 5 év eltérés is előfordulhat.

Mi hiányzik még Reder őseim törtnetéből? Megválaszolatlan még az a fontos kérdés, hogy honnan és mikor települtek be Magyarországra? A Reder, Röder név elég gyakori a német nyelvterületen. Sokan vannak Baranyában valamint a Bánátban és a Bácskában is. Baranyában meglehetősen sok közöttük a molnár. A malomösszeírások szerint pl. egy Johann Reder molnár 1771 körül érkezett szüleivel a frankföldi Erzbachból Pécsváradra. A kérdés biztos megválaszolása nem lesz számomra egyszerű.

Tanulság: a családkutatást ugyan abba lehet hagyni, de a végére jutni és befejezni nem lehet. De, éppen ez benne a szép!

Beküldő:Dr. Lévay Béla
2011. augusztus 4.