Aki kicsit is jártas a honi kerámiák világában, vagy esetleg Veszprém megyei illetőségű, bizonyára ismerősen cseng számára a Mayer név. Pápa és Városlőd lakói különösen büszkén nosztalgiázhatnak az elmúlt két évszázadban a településükön működtetett és azoknak ismertséget és jelentős fejlődést hozó kerámiagyárak sikertörténetén.

A Mayer család tulajdonlása és vezetése alatt ezek a gyárak országos hírnévre tettek szert. Kik is voltak ők valójában?

A Mayer család az 1700-as években települt át német nyelvterületről Pápára. Egyetlen fiúgyermeküket, Györgyöt Pápa 1815-ös jegyzőkönyvében említik először, mint "Majer György posztós mester pápai Majer Vintze polgárnak fia". György 1817-ben vette feleségül Palits Julianna előkelő devecseri leányt. Tizennyolc gyerekük közül csak páran élték meg a felnőttkort, köztük ifj. Mayer György is, aki apja halála után (1858) vette át a gyár vezetését. Mayer György 1839-ben vásárolta meg örök áron a néhai Vinter Mátyástól a Pápa (mező)városban található kőedény-gyárat. Érdekes alakja a korai kapitalizmus viszonyai között mindent kiaknázni akaró kereskedőnek: keménycserepet és porcelánt gyártott, posztót készített angol gőzgépekkel a posztógyárában, pokróckereskedéssel is foglalkozott. Eszterházy Károly főispán a pápai gyárak fejlesztésében szerzett érdemeiért 1845-ben Győr megyei táblabíróvá neveztette ki. 1846-ban hivatalos megbízást is vállalt, Pápa városának bírája lett. 1848-ban Mayer György –a város akkor már egyik leggazdagabb embereként– bekerült a 12 tagú városi tanácsba.

Legidősebb lánya, Julianna ekkortájt ment férjhez a fővárosi porcelán- és kőedény-nagykereskedő Láng Mihályhoz, a későbbi, városlődi Láng és Mayer társulásban a Láng M. cég alapítójához. Első gyermekük (a később bárói címet szerző) Láng Lajos Eötvös Loránd fizikus és Radisics Jenő, az Iparművészeti Múzeum egykori igazgatója sógora is volt egyben. Ifj. Mayer György feleségül egy budapesti polgárlányt választott. Jordán Emília rokonai a később országos hírnevű Jordán-féle bőrgyár tulajdonosai voltak. Emília nagyapja, Jordán József régi, módos pesti tímárcsalád sarja volt, míg nagyanyja, Muzsik Eleonóra tehetős helybeli mészáros családból származott. Egy 1830-as évekbeli, budapesti összeírás szerint az említett nagyszülők a 10 legvagyonosabb kézműves- és kereskedőcsalád egyikének tagjai. Emília édesapja, Jordán József hitveséül egy Sebastiani lányt választott, akinek családja korzikai eredetű, a XIX. században hatalmas ingatlantulajdonnal rendelkezett Pesten. A Sebastiani család tagjai 1838-ban kaptak magyar nemesi címet.

Ifj. Mayer György 1860-ra a gyárat jelentősen gyarapította: az üzem öt gyártókemencével és körülbelül 180 dolgozóval termelt. 1866-ban a gyár működtetését Pápán beszüntette, azt Városlődre telepítette át, s az ottani, akkor már konkurens kőedényüzemmel egyesítette. Városlőd lakói még ma is nosztalgiával emlékeznek egykori híres kőedénygyárukra. A Láng és Mayer társulás időszaka (1884-1898) alatt a népies motívumokkal díszített és sajátos stílusban és formában készült tárgyak révén a városlődi gyár példamutató szerepet játszott a hazai kerámiaiparban. Edényeken kívül kulacsokat, vázákat gyártottak magyaros díszítéssel. 1885-ben az országos kiállításon, agyag- és üvegipari szekcióban Láng és Mayer kő-edénygyárosok nagy érmet nyernek.

Városlődi dísztányérok a Láng-Mayer-korszakból
Fotó: Mezőhegyi Gergő

A hazai kerámiaiparban ekkor Zsolnay Vilmos gyára mellett Fischer Ignác budapesti és a Láng-Mayer városlődi műhelyeié volt a vezető szerep. Ebben az időszakban a Mayer család tagjai továbbra is törekedtek tekintélyes státuszukhoz méltó frigyre lépni. Ifj. Mayer György 1886-os halála után az örökösök közül Gyula veszprémi nemesi családból választott leányt hitveséül. Suly Mária nagyapját, Suly Jánost Veszprém egyik legvagyonosabb polgárának tartották, míg édesanyja, Jozefa a lembergi születésű császári és királyi kapitány, Schwaabe József legidősebb lánya volt. György legidősebb fia, Béla, grófnőt választott feleségül, akinek édesapja az óriási vagyont és hercegi címet öröklő Porcia Lajos volt.

Az első világháború után a felújításra a városlődi gyár utolsó Mayer-tulajdonosának, Bélának már nem volt pénze, így kénytelen volt azt eladni egy részvénytársaságnak. Az 1948-as államosítás után egy ideig a gyár a herendi porcelángyár irányítása alatt működött, majd 1950 elején a Finomkerámiai Művek pontot tett Városlőd eme nevezetessége életének végére. 2015-ben a Veszprém Megyei Értéktár felvette értékei közé a városlődi kőedénygyár motívumait és termékeit.

A művészvéna a család több generációjában is megmutatkozott. A magyar és európai szobrászat egyik kimagasló, értékteremtő művészegyénisége, a nemzeti történelmi szobrászat terén maradandót alkotó Zala (névváltoztatása előtt Mayer) György, a Hősök terén emelt Millenniumi Emlékmű eredeti szobrai többségének megalkotója, aki ifj. Mayer György unokatestvére volt, első tapasztalatait a mintázással városlődi kőedény-gyáros rokonainál szerezte. Az elmúlt egy-két évtizedben méltó módon visszakerültek helyükre az egykoron eltávolított köztéri szobrai. Veszprém megyében talán leghíresebb köztéri alkotása Erzsébet királyné mellszobra, amely az Erzsébet ligetben található.

A leszármazottaknál csak elvétve található egy-két Mayer-relikvia. A pápai Mayer-korszak kerámiáival ma már szinte csak múzeumokban vagy raktáraikban találkozhatunk. A városlődi Mayer-termékek között még számos, jó állapotú antik darab létezhet magángyűjteményekben, de kis szerencsével a bolhapiacon is hozzájuthatunk, akár valódi értékük töredékéért is.

Mayer-kerámiák és előkelő családok

Beküldő: dr. Mezőhegyi Gergő,  2018-05-17