A család első ismert őse, a cserzővarga és kordoványos József (i) Morvaországból (Olmütz) költözött Pestre, ahol 1772-ben polgárjogot szerzett. A tímár két fia, József (ii) és Gáspár örökölte meg és vitte tovább a mesterséget. Egy 1830-as évekbeli, budapesti összeírás szerint, Jordán József (ii) tímármester özvegye gyermekeivel már a tíz legvagyonosabb kézműves- és kereskedőcsalád egyike voltak. József (iii), Gáspár nagybátyjával ellentétben, azonban nem tudta az üzletet továbbfejleszteni, kézműves keretek között ragadt vállalkozása az 1840-es évek közepén csődközelbe is került. Ez hozzájárulhatott ahhoz, hogy József (iii) fiúgyermekei nem folytatták a családi vállalkozást, s közülük hárman is Pozsonyba költöztek, telepedtek le és alapítottak családot. Jordán József (iii) igen népes polgári családjából Emília 1854-ben Mayer György pápai (később városlődi) kőedénygyároshoz, Jordán Eleonóra 1866-ban Porcia Lajos grófhoz ment feleségül, aki 1896-ban, a hercegi család fejének halálát követően megörökölte a Porcia család hercegi címét is.

1. kép. Jordán Eleonóra hercegné (1898).

Gáspár Károly (i) nevű fia a polgárkönyvi bejegyzése szerint mészárosmester volt, ami nem meglepő: a bőrgyártás szorosan kapcsolódott a mészárosok tevékenységéhez. Magától értetődő, hogy a tímár család néhány tagja egy helybeli és jelentős, a század elején nemesi címet is szerző mészáros famíliából, a Muzsik családból választott hitvest.

Az egyik első (feltehetően legelső) ferencvárosi ipari üzem a Jordán-bőrgyár volt a Két Nyúl (ma Lónyay) utca és a Közraktár utca között fekvő futballpályányi területen. Jordán Gáspár és Alajos császári és királyi szabadalmazott bőrgyára 1843-ban került bejegyzésre. Gáspárról, Pest város kiérdemelt választópolgáráról, majd később községtanácsosról, gróf Széchenyi István is említést tett 1847-ben írt naplójában. A családi vállalkozás évtizedekig Pest egyik vezető bőrgyára volt. 1888-ban, a Budapesti Iparkamara területén lévő gyárak jegyzékében Gáspár leszármazottjait említik: Jordán Károly és fia bőrgyárát Újpesten, továbbá Jordán Viktor bőrgyárát a Lónyay utcában. A Károly-féle gyárat 1887-ben Mauthner Mihály vásárolta meg, amely az 1948-as államosítást követően Újpesti Bőrgyár néven működött tovább.

A családban a folyamatos munka, a nagy vagyon körüli felelősségtudat és túlzó üzleti ambíciók megviselték a gyárosokat. Alajos, mint bőrkereskedő, 1873-ban Budapest legnagyobb adófizetői közé tartozott. Az igencsak tehetős üzletember magánélete már kevésbé volt sikeres: feleségét korán elvesztette, évekig magányosan élt, végül 1876-ban öngyilkos lett. Alajos unokaöccse, Viktor szorgalmas üzletember, gavallér férfiú és mindenek fölött jó családapa hírében állt. A svábhegyi villájában nyaranta gyakran fogadott nagy társaságokat. Házi hangversenyei, melyeket Gobbi Alajos –Gobbi Hilda Kossuth díjas színművész nagyapja– a Nemzeti Zenede karnagya rendezett, széles körben ismertek voltak. Viktor, hogy tartsa a lépést a feltörekvő versenytársakkal, 1891-ben eladta a gyárat egy részvénytársaságnak. A vállalat elnöke Batthyány Tivadar gróf, vezérigazgatója Jordán Viktor volt. Bár a gyár nagy forgalmat csinált, mégsem hajtott annyi hasznot, amennyit Jordán kilátásba helyezett, akit végül önérzete kergetett öngyilkosságba 1893-ban. A Jordán Viktor-féle bőrgyár részvénytársaság 1896-ban Millenniumi nagy érmet nyert „Nagybani termelés, verseny- és kivitelképességért”.

Gáspár dédunokája, Jordán Károly (iii) 1871. december 16-án született Budapesten. A később nemzetközi hírnevet szerző matematikus anyagi körülményei lehetővé tették, hogy édesapja korai halálát (1885), ill. érettségijét (1889) követően külföldön végezze egyetemi tanulmányait. 1893-ban Zürichben szerzett vegyészmérnöki oklevelet. A doktorátus megszerzése után mint magántanár működött a genfi egyetemen. Itt ismerte meg első feleségét, a felső-ausztriai születésű Blumauer Máriát, akivel 1896-ban kötött házasságot. Az évszázad utolsó évei rendkívül próbára teszik a fiatal tudóst. 1897-ben egyik húga, Mária, a budapesti bálok egykori ünnepelt szépsége, Bécsben öngyilkosságot követ el osztrák férje halálakor. Károly, nagyapját 1898-ban veszíti el, a rá következő évben pedig felesége nem éli túl harmadik gyermekük születését. 1900-ban Károly fiatalabb húga, Gizella tüdővész következtében egy grazi szanatóriumban hunyt el.

A családi tragédiák bizonyosan közrejátszottak abban, hogy Károly a hazaköltözés mellett dönt, melyre 1900 körül került sor. Még Genfben veszi feleségül a sevillai születésű, genfi francia családból származó Lavallée Mártát, gyermekei korábbi nevelőnőjét. Károly második házasságából származó gyermekei –akik közül hárman érték meg a felnőttkort– már Budapesten születnek. Idehaza azonban az akkori ipari felkészültségünk nyújtotta lehetőségek nem adtak módot arra, hogy Károly tudását hazai iparágakban értékesítse. 1906-1913 között a Budapesti Szeizmológiai Intézet vezetője volt, később mint meteorológus tevékenykedett. Biztos, ami biztos, hogy ne szakadjon el a kémiától, a Lisznyai utcai lakásán vegyészeti laboratóriumot rendezett be.

2. kép. dr. Jordán Károly az 1900-as évek elején.

Károly hamarosan felismerte, hogy a valószínűségszámítás döntő szerepet játszik a természettudományok valamennyi ágában. Világviszonylatban az elsők között volt, akik a valószínűségszámításnak a tudomány korszerű követelményeinek megfelelő továbbfejlesztésével szisztematikusan foglalkoztak. 1926-ban jelent meg „Matematikai Statisztika” c. könyve, amely az első ilyen tárgyú magyar nyelvű munka volt. Károly évtizedeken át a valószínűségszámítás és matematikai statisztika egyedüli szakavatott képviselője volt hazánkban. A valószínűségszámítás klasszikus elmélete műveiben tetőpontját érte el, úttörője volt annak közgazdasági alkalmazásaiban. Számos külföldi tudományos társulat, többek között 1932-ben az American Statistical Association egyesület tiszteletbeli tagjává választotta. 30 éven át (1920-1950) a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem előadója, 1940-ben megkapja az egyetemi nyilvános rendes tanári címet. A Magyar Tudományos Akadémia 1947-ben levelező tagjává választotta. Ekkor már idősebb kora ellenére is kivette részét az Akadémia munkájából, így pl. elnöke volt a Meteorológiai bizottságnak. 1956-ban, tudományos életműve elismeréseként Kossuth-díjjal tüntették ki.

A tudós és hegymászó nem omlott össze, amikor a megélhetését biztosító vagyonát az államosítás során elveszítette. Jellemzően azt tartotta, hogy az ember legyen szorgalmas és elhivatott, optimista és nagyvonalú, ne féljen az újtól, ne sajnálja az anyagi javakat saját és mások szellemi értékének gyarapítására fordítani. A Jordán család történetéből jól kivehető ezen életfilozófia a család több generációján való átívelése, melyet a XXI. században is példaértékűnek tekinthetünk.

A családról bővebb ismertetés olvasható az alábbi tanulmányban:
A Jordán család emlékezete

Beküldte: Dr. Mezőhegyi Gergő, 2022.08.27.