Kezdőlap Újdonságok Kereső Egyesület Levelezés Aktualitások Kutatás Adattárak Történetek Médiatár Partnereink RSS
 
 Személyek 
 Családok 
 Események 
 Helytörténet 
 Személyes 
 Tallózó 
 Kutatásról 
Tímárok, előkelők, statisztikusok: a Jordán család története
A napóleoni háborúktól a felvidékig: a Sebastiani család
Az olovói Bernyákovics család története a XVII-XVIII. században
Zala (Mayer) György családtörténete
Családkutatástól az emléktábla avatásig
A hegyháti (Baranya) Dékány család ismert családfája
A Suly család rövid története
A herceg és a grófi Porcia-család magyarországi ága
Mayer-kerámiák és előkelő családok
A gesztelyi Nagy család rövid története
A Niederkirchner család címeres levele
A Nyitrayak. Jobbágyok vagy nemesek voltak-e apai ágú őseim?
A Palásthy család története a középkorban
A Galgóczy családnév története
Tisza család rövid története
A Rakovszky család rövid története.
A borosjenői nemes és borosjenői és szegedi gróf Tisza család rövid története
A borosjenei Tisza család, mint annyi sok más nemesi családunk legrégibb történetére vonatkozólag igen gyér adatok maradtak fenn, s ezek egy részénél az összekötő kapcsot legfeljebb a névazonossága nyújtja, ez pedig nem mindig az egy családhoz tartozásnak kétségtelen bizonyítéka.

 

A Tisza család grófi címere.

Tisza személynévvel már az Árpád-ház alatt találkozunk, egy II. Endre király alatt 1211 évben kelt oklevélben Tyza filius Nuuhu nevű udvarnokról van említés, mintegy száz évvel később egy Tisza (Thesa, Thysa, Tyssa) mester szerepel, aki mint Mária királyné apródja kezdi pályafutását s később, mint I. Károly második nejének Erzsébetnek ajtónállója hű szolgálatai jutalmául Érd, Ladány és Üröm falukat kapta s ezeken kívül Boros-Jenőn is volt jószága. De nem a Zaránd vármegyei Borosjenőn, hol a későbbi Tiszák szerepelnek, hanem Pilis vármegyében (ma Pilisborosjenő).

1327-ben Tiszay Pál Csongrád vármegye szolgabírája, 1341-ben Tisza Jakab fiai Bihar vármegyében, Süvegden birtokosok. Itt aztán hosszú időre megszűnnek a különben is gyér adatok, egész a XVI. századig.

Ekkor kap címeres nemességet 1578. április 12-én Rudolf királytól Tisza Tamás feleségével, Orsolyával, gyermekeivel, Mihállyal, Katával, Ilonával és László nevű testvérével egyetemben (1551-ben tért haza konstantinápolyi követségéből). Ez a Tisza címer viszont teljesen más volt, mint a ma ismert Tisza címer, zöld mezőben ágaskodó farkas és hold. Tisza Tamásnak háza, szőlője és földje volt Szatmáron és Tasnádon. Gyermekei sorsát pedig homály fedi.

Mindezek a Tiszák lehetnek a mai borosjenői Tisza família ősei, de összekötő genealógiai kapocs híján minden kétséget kizárólag legelső ősnek Tisza György deákot kell tekinteni.

 

 

Aki feleségével és két sógorával együtt 1636. június 21-én I. Rákóczi György erdélyi fejedelemtől Arad, Csanád és Temes vármegyékben a török hódoltsági területhez tartozó vidékeken tizennégy falut és pusztát kapott adományba. A lánya Erzsébet Csulay György erdélyi református püspök felesége lett.

Fia, Tisza István, aki birtokszerzései és ügyes gazdálkodása, valamint politikai szereplése és Várad védelménél kitüntetett vitézsége által először emelte ki a Tisza nevet a közrendű nemesek sorából.

 

A geszti Tisza kastély 1901-ben

 

Tisza lakhelye a Zaránd vármegyei Borosjenőben volt, onnan intézte ügyeit. Közhivatalt is vállalt 1649-ben Zaránd vármegye szolgabírája, 1651-ben országgyűlési követe, majd alispánja lett. Ambícióját ez nem elégítette ki s e tekintetben helyzete is kedvező volt, meghitt barátja a történetíró Szalárdi János és sógora Csulay püspök az erdélyi fejedelmi udvarnál befolyásos emberek voltak, s célja elérésében hathatósan támogatták.

Így történt, hogy amikor II. Rákóczi György elhatározta magát arra, hogy megszerzi a lengyel koronát, Tisza Istvánt szemelte ki, hogy a vállalat iránt hangolja kedvezőleg a török udvart. Tisza István gyermekkorától ismerte a törököt s a mellett ügyes, éles eszű s óvatos embernek ismerték és erre a szerepre éppen ilyen ember kellett.

1656-ban foglalta el Tisza a kapitihai állását s bár elég óvatosan járt el, nem háríthatta el a Rákóczi bukását, sőt magát is baj érte, miatta, mert mikor Konstantinápolyban meghallották, hogy Rákóczi Lengyelországból visszavonul, követtársaival együtt elfogták és a Héttoronyba zárták. 1658 végén innen kiszabadult ugyan, de az idő alatt Borosjenő megadta magát a töröknek s Tisza Istvánnak egyelőre kilátásai sem voltak, hogy régi birtokaihoz juthasson. Dévára ment s a Barcsay Ákos hívei közé állt, ezután még viszontagságosabb napok vártak rá.

1660-ban Gyulay, aki Rákóczi híve volt, elfogatta, és három hónapig fogságban tartotta. Innen Váradra ment, melyet nemsokára a török fogott körül. Tisza Istvánt itt az öt bástya közül az ostromnak legjobban kitett Aranyosbástya kapitányává választották s tanulatlan pattantyúsaival 46 napig, védte ezt a gyakorlott török tüzérség ellenében, amikor 1660. augusztus 27-én megfogyva és elgyengülve az őrség megadta magát.
Tisza ekkor a szabadon elvonuló őrséggel Debrecenbe ment, ahol harmincadosnak, később Kővár kapitányának tette meg Barcsay Ákos fejedelem. Ez volt a legfényesebb állása, melyet viszontagságteljes élete során kivívott.

Ennek is csak kevés ideig örülhetett, Barcsay fejedelem bukásával újra földönfutóvá lett s Déván húzta meg magát feleségével Doczó Zsuzsannával és leányával, Sárával (dési Alvinczy András felesége) együtt, letűnt a nyilvános szereplés teréről.

A család története Tisza György által elkezdett és Tisza László által 1748-ban befejezett országos hírű perrel folytatódik, az ügyvédje Lehoczky Dávid volt. Olyan ellenfelekkel kellett megküzdenie, mint a császári ügyész vagy Rajnált modenai herceg, a kisjenői uradalomért.

Azonban, csere folytán Geszt és Mezőgyán falukat, a hozzátartozó pusztákkal együtt kapta meg, Vátyon, Begécs, Bogyoszló, Mátéháza.

1761-ben megnősült, választottja az előkelő és gazdag bályoki Hégen-Szénás Rebeka volt, kitől a halál elszólította 9 év házasság után, az akkor 26 éves Rebeka itt maradt a hatalmas birtokkal és két kiskorú gyerekkel.

Az előbbi feladatot nagy nehezen ellátta, míg a másikat úgy oldotta meg, hogy beíratta a gyerekeket a debreceni református kollégiumba.

Idősebb fia István, 1800-ban, Bécsben öngyilkos lett, míg László Bihar vármegye főjegyzője és országgyűlési követe lett.

1795-ben megnősült, feleségül vette Teleki Lajos és Tholdy Sára leányát, Katalint, 9 gyermekből öt érte el a felnőtt kort: Karolina (1797, férje báró Egloffstein Adalbert), Lajos, Amália (1803, férje báró Lederer Károly altábornagy), Vilma (1805, férje regliczei és luznai báró Luzénszky Pál császári-királyi kamarás), Paulina (1812, férje sővári Soós Tamás).

Tisza Lajos (Nagyvárad, 1798. augusztus 5.). 1825-ben kezdte közpályáját, mint Bihar vármegye aljegyzője, 1829-ben főjegyzője, 1825-ben feleségül vette széki Teleki Julianna grófnőt, kitől hét gyermeke született, akik közül három fiatalon elhunyt.

1831-ben a nagyszalontai református egyházvidék segédgondnokává választották.
1832-ben Bihar vármegye első alispánjává és országgyűlési követévé, 1837-ben ismét alispánná választották.

1841-ben Bihar vármegye főispáni helytartója lett, egészen 1848-ig, egyszersmind császári-királyi kamarás. Ezután visszavonult geszti birtokára ahol meghalt 1856. augusztus 23-án.

Fiai:
Tisza László (1829-1902) 1848-as honvéd főhadnagy, országgyűlési képviselő, református főgondnok, politikus. Felesége németprónai Holles Ottilia (1831-1904), négy gyermekük született: Ilona (1855-1925, férje gróf Tisza István), Etelka (1857-1931, férje Zeyk Károly), Jolán (1860-1948, férje gróf Bethlen Pál), Anna (1862-1918, férje Sándor János)

 

Tisza Domokos (1837-1856) Arany János tanítványa, költő.

Tisza Kálmán (1830-1902, felesége gróf Dégenfeld-Schomberg Ilona) alsóházi alelnök, országgyűlési képviselő, politikus, 1875-1890 Magyarország miniszterelnöke, m. kir. belügyminiszter.

Gyermekei: István (1861-1918, felesége borosjenői Tisza Ilona), Paulina (1862-1941, férje báró Radvánszky Béla), Kálmán (1867-1947, felesége Keglevich Erzsébet grófnő), Lajos (1879-1942) I. világháború hadirokkant, református főgondnok, országgyűlési képviselő.

Tisza Lajos (1832-1898) a Lónyay-, a Szlávy- és a Wenckheim kormány tagja, 1867-1871 Bihar vármegye főispánja, az 1879. évi Szegedi árvíz újjáépítési kormánybiztosa, több külföldi kitüntetés tulajdonosa volt.

Tisza István (1861-1918) 1886-ban kezdi politikai pályáját, mint a vízaknai kerület országgyűlési képviselője, 1903-1905 és 1913-1917 között Magyarország miniszterelnöke, református főgondnok, korának egyik legkiválóbb úrlovasa.

 

Tisza Kálmán (1867-1947). A középiskoláit Debrecenben végezte, a jogot Budapesten és Heidelbergben hallgatta. Egyetemi tanulmányainak befejezése után nagyobb külföldi utazásokat tett. Önkéntesi évét Debrecenben, a 2. honvéd huszárezrednél szolgálta le, amelynek tartalékos főhadnagya volt. Külföldi utazásáról visszatérve gazdaságának szentelte magát. 1897-ben megnősült, felesége Keglevich Erzsébet grófnő lett, gróf Keglevich Gábor és ebeczki Blaskovich Klementina lánya. Az 1910. évi általános választásokon a nagyszalontai kerület nemzeti munkapárti programmal képviselővé választotta a Justh párti Babó Mihállyal szemben. A vízügyi és a földművelésügyi bizottság tagja. Három gyermekük született György (1898-1980, felesége Vékás Erzsébet), Imre (1899-1916) és Erzsébet Aimeé (1914-1991, férje gróf Teleki Mihály). Ifj. Tisza István (1886-1918). Felesége csíkszentmihályi Sándor Jolán (1893-1969, második férje dr. Rakovszky Iván belügyminiszter). Három gyermek született a házasságból: Lajos Kálmán (1914-1974), Jolán (1916-1998, férje báji Patay József) és József (1918-1938).

Tisza Lajos Kálmán 1941-ben megnősült, feleségül vette az észt származású Brennert Grétát, akitől öt gyermeke született: György, István, József, László és Ilona. Tisza Lajos Kálmán és családja volt a geszti kastély és uradalom, valamint Nagykovácsi tulajdonosa utoljára.

A főváros ostromát a II. kerületi Rakovszky villában vészelték át, ahonnan Ausztrián keresztül Argentínába, majd az Amerikai Egyesült Államokba mentek, ahol a család jelenleg is él.

 
Sándor Jolán

A Tisza család tagjai és leszármazottai jelenleg az Amerikai Egyesült Államok, Ausztria, Finnország, Kanada, Magyarország, Németország, Románia, Svájc területén élnek.

Források:
Kempelen Béla: Magyar főrangú családok. Budapest, 1931
Kempelen Béla: Magyar nemesi almanach 1867-1909. Budapest, 1910
Komáromy András: A borosjenei Tisza család ősei. Turul 1895
Nagy Iván: Magyarország családai címerekkel és leszármazási táblákkal XI. kötet. Pest, 1865
Országgyűlési almanach 1910-1915. Rövid életrajzi adatok az országgyűlés tagjairól. Szerk.: Végváry Ferenc, Zimmer Ferenc. Budapest, 1910
Saját gyűjtés

 

Beküldő: Erdős Pál

 

© MACSE - Magyar Családtörténet-kutató Egyesület  Postacím : 1025 Budapest Cseppkő utca 33     koordinator@macse.hu 
Gyorskereső  -  Oldaltérkép  -  Adatvédelmi szabályzat  -  Szerzői jogok   -  Impresszum