Kezdőlap Újdonságok Kereső Egyesület Levelezés Aktualitások Kutatás Adattárak Történetek Médiatár Partnereink RSS
 
 Személyek 
 Családok 
 Események 
 Helytörténet 
 Személyes 
 Tallózó 
 Kutatásról 
Tímárok, előkelők, statisztikusok: a Jordán család története
A napóleoni háborúktól a felvidékig: a Sebastiani család
Az olovói Bernyákovics család története a XVII-XVIII. században
Zala (Mayer) György családtörténete
Családkutatástól az emléktábla avatásig
A hegyháti (Baranya) Dékány család ismert családfája
A Suly család rövid története
A herceg és a grófi Porcia-család magyarországi ága
Mayer-kerámiák és előkelő családok
A gesztelyi Nagy család rövid története
A Niederkirchner család címeres levele
A Nyitrayak. Jobbágyok vagy nemesek voltak-e apai ágú őseim?
A Palásthy család története a középkorban
A Galgóczy családnév története
Tisza család rövid története
A Rakovszky család rövid története.
A sváb bevándorló Niederkirchner család címeres levele
A jelen témához Csepel történetéről röviden annyit kell tudni, hogy a mohácsi vészt követően lakói az 1560-as években elmenekültek. A törökök kiűzése után az egész Csepel-szigetet Savoyai Jenő (Prinz Eugen, Eugène-François de Savoie-Carignano) herceg [1] vásárolta meg 1697-ben. Az uradalom gazdasági érdeke volt a község újratelepítése. Ezt Szavoyai a bécsi udvar elnémetesítő politikáját szolgálva elsősorban németek betelepítésével kívánta megoldani [2].

Perényi József Csepelről írott monográfiájában [3] közli a herceg és a nyolc „Svábországból” betelepülő család között 1712-ben létrejött telepítési (úrbéri) szerződés szövegét, amelynek alapján a település létrejött. A nyolc családot név szerint fel is sorolja:

„E családok a következők: Uitz, Fürcht, Schäffer, Niederkirchner, Petz, Harb, Russ (kihalt) és Most. Közülük a Niederkirchnerek nemesi származásúak. Nemesi címerüket egyik ősüknek a promontori prefektus szolgáltatta ki, ugyanis a fontosabb okmányokat, a köznemesekét és a jobbágyokét is többnyire az urasági kastélyokban őrizték, mint védettebb helyen.”

Egy címeres levéllel betelepülő sváb család önmagában is egy rendkívül érdekes és ritka eset. Hát, még ha a családkutató felesége is ennek a családnak az egyenes ági leszármazottja!

A feleségem, Sándor Márta nagymamáját ugyanis Niederkirchner Máriának hívták (*1893; +1960). Feleségem csepeli egyenes ági felmenőit viszonylag könnyen fel is tudtam deríteni visszamenőleg egészen a 8. generációs szintig. A legkorábbi, anyakönyvileg dokumentált ősnek, Niederkirchner Józsefnek a halotti anyakönyve alapján számított születési éve 1720. Ő tehát minden valószínűség szerint már az 1712-ben betelepült Niederkirchner házaspár Csepelen született fia lehetett. Foglalkozása varga (sutor) volt, ami nem igazán vallott nemesi származásra, de lehet, hogy a család egy elszegényedett ágának a leszármazottja volt, aki büszkén őrizte nemesi származásának a bizonyítékait.

Nagyon érdekelt a Niederkirchnerek nemesi címeres levelének a sorsa. Látni szerettem volna. Másfél évtizeden keresztül azonban eredménytelenül nyaggattam feleségem idősebb Niederkirchner rokonait, hogy derítsék már fel, kinél lehet meg esetleg az a bizonyos, a promontori prefektus által kiszolgáltatott címeres levél. Valószínűleg a telepítési szerződés 300 éves évfordulójához kapcsolódóan Csepelen tervezett évfordulós ünnepségek előkészületei során közzétett felhívások is közrejátszottak abban, hogy 2011-ben aztán végre előkerült az egyik Niederkirchner leszármazottól egy eléggé megviselt színes példány, amely átvészelte az idők viharait. Erről sikerült egy jó minőségű fotokópiát szereznem:

A címeres levél szövegének magyar fordítása a következő:

A Rajna-vidéki v. NIEDERKIRCHNER nemzetség családi címerének heraldikai leírása

Ennek a családi címernek az adományozása 1372-re, a Rudolf von Habsburg uralkodása alatti, hőstettekben gazdag lovagkorra esik. Ez a címer a pajzsában félig fekete, félig ezüstfehér négyzeteket tartalmaz, amelyek a fehér tollakkal szegélyezett sasszárnyakon is megjelennek, és ez szimbolikusan az ellenségei felett aratott győzelmet jelenti; az egyenesen néző nyílt sisak a (…) lelkületet, a nyíltszívűséget jelenti, amelyek a korai lovagságnak a fő erényei voltak. A sisaktakarók aranysárgák és kékek, illetve ezüstfehérek és vörösek.

Niederkirchner címeres levél (almáris)
Badenban


[Címerkép]


NIEDERKIRCHEN
(Ez egy létező helység neve Németországban Kaiserslauterntől északra.)
Kiállítva színesben.

Utólagos oldalfelirat: Niederkirchner József tulajdona
Aláírás (...):     Kling Csepelen

A dokumentum valósághűnek látszik, de az említett Rudolf von Habsburgot sajnos nem sikerült azonosítanom. Badenban viszont, ahol a címeres levél szerint a Niederkirchnerek éltek, abban az időben élt egy őrgróf, Rudolf VI Markgraf von Baden (1353-1372).

A címer történetéhez közvetve hozzákapcsolódik a 2012. január 28-án a Csepeli Svábok Szabad Kulturális Egyesülete, a Csepeli Önkormányzat és a Csepeli Német Önkormányzat szervezésében megrendezett 22. Csepeli Sváb Bál. Ezen ünnepélyes keretek között megemlékeztek Csepel újratelepítésének 300. évfordulójáról. Felkutatták az első nyolc betelepített sváb család ma is élő leszármazottait, akik között a Niederkirchner, Moszt, Petz és Uitz családok megjelent tagjai, mint díszvendégek, röviden bemutatkoztak, majd Csepel polgármesterétől egy-egy, erre az évfordulóra készített szép kerámia emlékplakettet vehettek át.
Egy tablón kiállításra kerültek csepeli családok családfái és különböző régi dokumentumok, köztük az itt bemutatott Niederkirchner címer is. Az egyik Niederkirchner leszármazott ugyancsak bemutatta ezt a címert díszesen bekeretezett formában. Ez láthatólag a címeres levélről készített másolat volt, de a címer adományozásának a dátumaként 100 évvel korábbi, 1272-es évszám szerepelt rajta.

Ebben az időben uralkodott Rudolf I. von Habsburg (1218–1291), akit 1273-ban az első német-római királlyá választottak. Ebből a szempontból ez a dátum jobban összhangban áll a címeres levélben jellemzett korszakkal.

De, mégis melyik dátum lehet az igazi? Ezt német heraldikusok dönthetnék el, és ők lehetnének a címeres levél hitelességének az igazolói is.

Irodalom

[1] http://hu.wikipedia.org/wiki/Savoyai_Jenő
[2] Bolla Dezső: Csepel története. Csepel, 2010.
[3] Perényi József: Csepel. Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatala, Budapest, 1934.

 

Beküldő: Lévay Béla  2012.02.27.

 

© MACSE - Magyar Családtörténet-kutató Egyesület  Postacím : 1025 Budapest Cseppkő utca 33     koordinator@macse.hu 
Gyorskereső  -  Oldaltérkép  -  Adatvédelmi szabályzat  -  Szerzői jogok   -  Impresszum