Zala György (1858–1937) szobrászművészünk életútja és életműve részleteiben ismert, alkotásai közül pedig több nem csak hazánkban, de Európa-szerte is ismert és töretlenül nagy népszerűségnek örvend. Talán az egyetlen, Zala élettörténetéhez kapcsolódó hiányosság, hogy a művész családfája, Veszprém megyei családi gyökerei és egyben nevesebb rokoni kapcsolatai ez idáig nem kerültek pontos, részletes formában közlésre.

Zala legkorábbi ismert felmenője apai ágon dédapja, Mayer Vintze posztókészítő mester volt. Vintze feleségével, Frits Erzsébettel és gyermekeikkel, Annával és Györggyel feltehetően az 1790-es évek elején-közepén érkezhettek német nyelvterületről Pápára. Ebből az időszakból a polgári bejegyzéseket is tartalmazó tanácsülési jegyzőkönyvek nagy része sajnos nem maradt fenn, így nem tudjuk, honnan származott Magyarországra a család. Az első ismert feljegyzés a betelepülő famíliával kapcsolatban a pápai római katolikus keresztelési anyakönyvekben található: 1797-ben született Vintze és Erzsébet Terézia nevű lánya (1800-ban elhunyt). Ekkortájt Vintze és felesége több keresztelési bejegyzésben is feltűnnek, mint keresztszülők. Elsőszülött, még külhonban született lányuk, Anna 1810-ben Pápán ment férjhez Barinyai János előkelőhöz. György 1815-ben, édesapja halálát követően szerzett polgárjogot Pápán, majd 1817-ben Devecserben feleségül vette Pálits Juliannát. A házassági bejegyzésben Györgyöt ekkor 23 évesnek jelölik meg (az 1858-as halotti anyakönyvben 63 évesnek), tehát Zala apai nagyapja 1794-95 körül születhetett. 1820-ban György és felesége háztulajdonosok lesznek, Biertler György pápai lakatos mester házát vásárolják meg 15.000 váltó forintért, a Városi Strázsa ház szomszédságában, mely jelzésértékű a családi vagyon gyarapodását illetően. Zala nagyapja 1839-ben vásárolta meg a pápai kőedénygyárat, melynek története jól dokumentált. Mayer György ekkor kora egyik helybeli aranyemberének tekinthető, aki keménycserepet és porcelánt gyárt, angol gőzgépekkel posztót készít, pokróckereskedéssel foglalkozik. György vezetésével a kőedénygyár pár év alatt országos hírűvé nőtte ki magát, a tulajdonos törekvéseit még maga Kossuth Lajos is méltatta az első magyar iparműkiállításról írt jelentésében. A Zala-nagypapa Pápa város megbecsült polgára volt, aki 1848-ban bekerült a 12 tagú városi tanácsba is.

Zala nagyszülei közül csak apai nagyanyja, Julianna érte meg unokája születését. Anyai nagyanyja, Kalivodáné Bisztriczky Anna 1849-ben, Mayer György kőedénygyáros és Kalivoda József kereskedő 1858. januárjában hunytak el. Nem ismert, hogy a valószínűleg Trencsén Vármegyéből származó Kalivoda József és szintén felvidéki, nemesi származású felesége mikor érkeztek Zala születési helyére, Alsólendvára. Házasságkötésükre nem itt került sor, azonban első gyermeküket már Alsólendván keresztelték. József az 1820-30-as években két, anno neves kocsmát, a Lendva környéki mekai és kalapincsai csárdát is fenntartja. Zala nagyapja életének tragikus esemény vetett véget. Az Alsó-lendvai híradó szerkesztője 1907-ben a következőképpen emlékezik róla: „Vagy felemlítsem-e Alsó-Lendva város egyik vagyonosabb polgárának, az öreg Kalivodának felkoncolását, ki a megszorult embernek egyedüli takarékpénztára volt; élelmes, de becsületes üzletember hírében állott. Azt mondották róla, hogy tömérdek pénznek ura s épen egy általa adott estélyen, a nála esti 9 óra tájban megjelenő 12 rabló pénzszomját nem tudván kielégíteni, ezeknek kínzásai mellett sem tudott pénzt adni s darabokra vagdalták.”

Zala édesapja, Mayer Ferenc az elsőszülött fiú volt az egyébként igen népes családban. Valószínűleg a családi üzletet próbálta kiterjeszteni Zala vármegyében, amikor megismerkedhetett Zala édesanyjával, Kalivoda Katalinnal. Az esküvőre 1849. április 11-én került sor, az alsólendvai anyakönyvi bejegyzés szerint ekkor Pápán lakott a család. A történelmi események fényében ez nem meglepő, ugyanis az 1848-as forradalom, majd főképpen a szabadságharc során kibontakozó hadműveletek Alsólendvát közvetlenül érintették. Zala édesanyja tanítónői állást vállalt az 1860-as évek elején, ami azt sejteti, hogy a férje által vezetett vállalkozás nem volt sikeres. Katalin fiatalon, egy szülést követő komplikációban, a budai Felsővízivárosban 1867-ben elhunyt. Zala, magától értetődően, édesanyja emlékére is készített sírművet. 1925-ben a szobrász áthozatta a felszámolásra kerülő Vízivárosi temetőből édesanyja hamvait a Kerepesi úti temetőbe, és Leontina nővére földi maradványaival együtt itt helyeztette örök nyugalomra. A közös sírra bronzból öntött keresztet és koszorút készített. A 39-1/0/3/38 sz. sírhelyen a síremlék már nincs meg. Mayer Ferenc a városlődi családi sírhelyen nyugszik.

Ferenc testvérei közül bizonyosan Julianna (sz.: 1823), György (sz.: 1830), Nándor (sz.: 1832), János (sz.: 1834) és Jozefa (sz.: 1843) élték meg a felnőttkort. Julianna Láng Mihály budapesti kereskedőhöz ment férjhez. Az egybekelés összhangban lehetett a pápai kőedénygyáros nagyapa üzleti terveivel, aki 1848-ban szerzett polgárjogot Budapesten. Láng Mihály rokonai a század végén, a „Láng és Mayer” társulásban segítették az akkor már Városlődön családi vállalkozásként működő kőedénygyárat. Láng Mihály és Julianna első fiúgyermeke az 1911-ben csanakfalvi előnévvel nemesi és bárói címet szerző Láng Lajos egyetemi tanár, később országgyűlési képviselő, kereskedelemügyi miniszter, ill. valóságos belső titkos tanácsos, hazánk akkortájt egyik legkiválóbb közgazdásza és statisztikusa, továbbá a Magyar Közgazdasági Társaság alapítója volt. Lajos egyik fia, Boldizsár az ellenforradalmi rendszer politikusa és altábornagy, 1920-ban Horthy katonai irodájának vezetője volt. Másik fia, Mihály országgyűlési képviselő és lelkes tagja volt Tisza István szűkebb politikai és baráti körének. Családtörténeti érdekesség, hogy Láng Lajos, felesége révén sógora volt báró Eötvös Lórándnak, azaz Zala György rokonságban állt a világhírű fizikussal. Láng Lajos apósáról, Horváth Boldizsárról, aki az Andrássy-kormány igazságügy-minisztere volt, Zala – feltehetően a család megrendelésére – mellszobrot készített (1893). Egyes források szerint, Zala a Városlődön, majd Pápán eltöltött néhány évet követően Láng Mihályékhoz került, akik beíratták a pesti belvárosi főreáltanodába.

Zala édesapjának öccse, György vállalta magára apjuk halálát követően a pápai kőedénygyár igazgatását, majd a gyár Városlődre költöztetését 1866-ban. A Mayer család életében ez a fontos momentum tulajdonképpen kijelölhette Zala György életútját, amely édesanyja halálát követően Városlődre vezetett. Nem kizárt, hogy a kőedénygyárban szerezte első, formázáshoz kapcsolódó élményeit, amelyek később hozzásegítették szobrász-énjének felfedezéséhez és kibontakozásához. Mayer Ferenc testvérei közül Nándor és János vitték tovább Pápán a családi vállalkozásokat, így Nándor a porcelánáru- és kőedénykereskedést, János a posztókereskedést.

Zala György édesanyjának testvéreiről nem sokat tudunk. Bátyja, József kereskedőként korán elhagyja Alsólendvát, a szintén Zala vármegyei Perlakon nősül. József fia, Kalivoda Imre később Zala nővérét, Leontinát vette feleségül. Katalin öccsei közül Sándor Alsólendván maradt és szőlészettel foglalkozott, János előbb Letenyén vezetett gyógyszerész vállalkozást, majd miután csődbe ment, kénytelen volt a családi birtokokat bérbeadásra hirdetni. János első házasságából született Ilona lánya, akinek katonatiszt fia házassága Geyer Jolánnal a pécsi Zsolnay családdal való rokonságot eredményezte. Érdekes és talán sorsszerű rokoni kapcsolódás ez, figyelembe véve, hogy a XIX. század végén a hazai kerámiaiparban Zsolnay Vilmos gyára mellett Fischer Ignác budapesti és Láng-Mayer városlődi műhelyeié volt a vezető szerep. Ezen rokoni szálakkal összefüggésben említésre érdemes előzmény, hogy Zala városligeti műtermi villáján mind a dombormű-plasztika, mind az épület tetőburkolata, a tető díszítései, a villa kerítésének oszlopzáró díszei a pécsi Zsolnay-gyárban készültek. Kevesen tudják, de „cserébe” a pécsi Zsolnay-múzeum kerítése is viseli Zala György keze nyomát: a férfi, ill. nőalakot ábrázoló két fülkeszobrot a szobrász eredetileg saját villájához készítette.

Kalivoda János második házasságából négy gyermek született. Magdolna, aki Zala húgához, Gizellához hasonlóan tanítónői állásban dolgozott, 1912-ben özvegyként férjhez ment a szintén özvegy nagykanizsai rendőrfőkapitányhoz, Deák Péterhez. A polgári szertartáson Zala György volt Magdolna tanúja. Deák Péter a nemes kehidai Deák család leszármazottja volt. Földbirtokos és táblabíró édesapja, Lajos másod-unokatestvére volt Deák Ferenc igazságügyi miniszternek.

Zala György (Kukán Géza festménye, 1926).

A művész, habitusa és olthatatlan alkotóvágya mellett sokáig bohém életet élt, szerette a nők társaságát, a családalapítás a szakadatlan munka mellett nem jöhetett szóba. Zala végül ötvenöt évesen szánta rá magát a házasságra. 1913 nyarán, Budapest VI. kerületében vette feleségül a Zomborról származó Klug Klotildot. Zala tanúja Kalivoda János, édesanyja egyik unokaöccse volt. Az alsólendvai keresztelési anyakönyvben utólagosan bejegyzett adatok alapján, az egyházi esküvőjükre azonban – ismeretlen okból – csak 1924-ben került sor. A budapesti XIV. kerületi Rózsafüzér Királynéja Plébánia által 2013-ban kiadott házasságlevél megerősíti az 1924. április 17-i egyházi házasságuk tényét. A dokumentum Zalát nőtlenként, feleségét hajadonként tünteti fel – ami nem teljesen fedi a valóságot. Klotild előző (első) férjével, Kecskeméthy Elek igazságügy miniszteri számvizsgálóval csak polgárilag egybekelt házasok voltak, gyermekeik „törvénytelen” v. „polgárjogilag törvényes” származással kerültek bejegyzésre a zombori római katolikus plébánia keresztelési anyakönyveibe. Válásukat követően a férj 1955-ben hunyt el. Feltételezhető, hogy az eskető lelkész, Badalik Bertalan későbbi veszprémi püspök a hamarosan magyar királyi kormányfőtanácsosnak kinevezendő Zala menyasszonya esetében a „hajadon” megnevezést csupán egyházjogi állapotnak tekintette.

Zalának nem született gyermeke, így Klotild gyermekeinek leszármazottjai a világhírű szobrász legközelebbi, nem vér szerinti rokonai.

Zala György rokonságáról és családfájáról bővebb ismertetés olvasható az alábbi tanulmányban:

Zala (Mayer) György családfája

Beküldte: Dr. Mezőhegyi Gergő,  2021.10.06.