Kedves Levelező-kutatótársak!
Örömmel tájékoztatlak Benneteket, hogy mostanra már 1622-ig visszamenően minden apai ágú férfi ősömről információval rendelkezem. Mivel a kutatásaim során elém került akadályok leküzdéséhez folyamatosan kaptam Tőletek segítséget, illőnek találtam, hogy röviden írjak eredményeimről. Több mint 10 évvel ezelőtt, amikor elkezdtem a kutatást, csak annyi volt a célom, hogy a Túrkevén élt őseimről információt szerezzek. Ezt az akadályt, köszönhetően az egyházfik pontos, lelkiismeretes munkájának, 2-3 év alatt vettem. De csak azért kellett ennyi idő, mert meg kellett tanulnom a kutatás fortélyait. Amikor eljutottam az anyakönyvezés kezdetéig, jött a következő akadály. Vajon hol születhetett ősapám? Ennek kiderítése bizony kemény diónak bizonyult, de a szerencse mellém szegődött. Szerencsém volt, hogy a vérzivataros időket átvészelve, Túrkeve város önkormányzatának az iratai épségben fennmaradtak. Szerencsém volt, mert a szolnoki levéltárban a szakmát jól ismerő, lelkiismeretes levéltárosok segítettek a kutatásban. Szerencsém volt, mert ősapám jobbágyfelszabadító levelét az iratok között megtaláltam. Ebből megtudtam, hogy ősapám Kisvarsányból érkezett Túrkevére. Ezen ismeret birtokában most már nem tudtam abbahagyni a kutatást. Irány Kisvarsány!
Itt átléphetetlennek tűnő akadályba ütköztem, mert az anyakönyvezés csak az 1700-as évek végén kezdődött. Viszont azt láttam, hogy szinte minden családom nevét viselő személy elé „nemes” van írva. Ismerve, hogy az én ősapám jobbágy volt, fel sem tételeztem, hogy ők az én családtagjaim. A szabolcsi levéltárban szinte minden Nyitraival kapcsolatos anyag latinul íródott, én ebből semmit sem értettem. Kénytelen voltam felfüggeszteni a kutatásomat. A figyelmemet a ma élő családtagjaim felkutatására irányítottam.
Több éves kutatómunkával sikerült sok, ma élő családtagról információt, fényképeket gyűjtenem. Ezt az akadályt sem volt azért könnyű átlépnem, mert a mai rohanó világban bizony voltak többen is, akik nem álltak velem szóba. Így is, nem csak a Magyarországon, hanem az Erdélyben, a Felvidéken, a Kárpátalján, de az USA-ban, Angliában, Ausztráliában élőkről is sikerült hozzájutnom a szükséges információkhoz. Egyedül a Brazíliába emigráltakról nem tudok semmit. Most már igazán hátradőlhettem volna, mint aki jól végezte dolgát, de a kíváncsiság most már igazán nem hagyott nyugton.

Újra visszatértem Kisvarsányhoz. Nemességkutatásba kezdtem. Ki szerettem volna deríteni, hogy mi okból nemesek a Kisvarsányban anyakönyvezett Nyitraiak. Ehhez bizony az eddigi tapasztalataim semmit sem értek. Ha nincsenek a levelezőtársaim, kik jó néhányszor útbaigazítottak, bizony már régen feladtam volna. De voltak, és kis lépésekkel egyre közelebb kerültem a megoldáshoz. Nagy segítségemre volt Gorzó Bertalan Szatmár megyéről írt monográfiája [1], amelyben végre találtam egy Kisvarsányban lakó Nyitray nemességére vonatkozó adatot is. A könyvben levéltári forrásmegjelölés is volt.

Ez évben már nem kívántam a dolog végére járni, de a 90 éves kutatási határ hatálybalépése fenyegetett. Azért mentem Nyíregyházára, hogy a Kisvarsányi polgári anyakönyveket kijegyzeteljem. Mellékesen megkérdeztem, hogy az a bizonyos iratanyag vajon megvan-e, és könnyen előkereshető-e? A szakreferens segítségemre sietett, és fél órán belül már kezembe is vehettem az iratcsomót. Az idő rövidsége miatt csak másolást kértem. Az anyagot csak a vonaton hazafelé tanulmányoztam. Szerencsémre az 1772-ben keletkezett nemességvizsgálati jegyzőkönyv magyarul íródott, és leszármazási táblát is tartalmazott. Hurrá hangulat lett úrrá rajtam, amikor azt láttam, hogy a sor végén ősapám és három fia is szerepel. Az iratok között ott volt a most már ismert, legrégebbi ősöm nemes levelének latinul írt másolata is. És az is kiderült, hogy a nemesből egy túlbuzgó szolgabíró jóvoltából lett jobbágy.
Na, most aztán igazán nem hagyhatom abba! Dolgozhatok. Meg kell ismernem a latin szövegek tartalmát. Fel kell dolgoznom a kisvarsányi anyakönyvek jegyzeteit, mert nagy valószínűséggel az ott élt szépszámú nemes Nyitraiak családomhoz tartoznak. Meg akarom írni, ha töredékesen is, a családom történetét.
Így hetvenen túl azt remélem, hogy a Teremtő még ad lehetőséget nekem, e dolgom elvégzésére.
Ez úton is megköszönöm azt a sok-sok segítséget, amit a levelezőlista tagjaitól kaptam.

[1] Bilkei Gorzó Bertalan: Szatmár vármegye nemes családjai, Históriaantik Könyvesház Kiadó, 2011

Budapest, 2010. október 2.

Ezt a levelet két évvel ezelőtt írtam és küldtem a levelezőlistára. Alapvetően, a kutatási eredményeimben változás nem történt. De tudom, hogy a családfakutatás egy olyan tevékenység, amelyet soha nem lehet abbahagyni, ennek soha nincs vége. Mindig van egy halvány, bizonytalan információ, amin azután mégis eredményesen tovább lehet menni. Én folyamatosan ezt tettem, amióta a kutatást elkezdtem. Úgy gondoltam, hogy a saját kis kutatási történetem mások számára is adhat bátorítást, ezért ajánlom most, a MACSE honlapján, kutatótársaim figyelmébe.

Beküldte: Nyitrai István, 2012. december 23.