Kezdőlap Újdonságok Kereső Egyesület Levelezés Aktualitások Kutatás Adattárak Történetek Médiatár Partnereink RSS
 
 Személyek 
 Családok 
 Események 
 Helytörténet 
 Személyes 
 Tallózó 
 Kutatásról 
Agnes Schilling - Menekülés Németországba
Csudnay Emil – egy századfordulós dszentri fiú története
Clama Anna, avagy a hamis keresztlevél
Mohácsy János szőnyi református rektor-főtanító emlékére
A kiskorú Réder Jenő névváltoztatása
Kray Jakab, a késmárki vértanú
Ötven évesen besorozva a „nagy háborúban”
Glück Gyuri szerencsésen hazatért a hadifogságból
A csatkai remete: Domján József
A Keleti Fronton (Kovács János emlékére)
Nem lettem „muss-muss” katona
Mikor született Kossuth Lajos?
Liszt Ferenc furcsa famíliája
dr. Kemény Gyula rehabilitációja
Krucsay János végrendelete
Önéletrajzi változatok a származásra
Szalay József - Csak egy magyar volt
Pálffy Ferdinánd végrendelete
Ekebontó Borbála
Nem lettem „muss-muss” katona

Régeisz Péternek hívnak. 99 éves bácsbokodi születésű kovácsmester vagyok. Bajára a 20. gyalogezredhez vonultam be. Minden évben be voltam vonulva, de amikor bejöttek az oroszok, abban az évben pont nem. Nagyjából egy éve voltam már katona, amikor átkerültem az 50/III. pótzászlóaljhoz. A Délvidék visszacsatolását követően az egységemet Bajáról átvezényelték Zomborba.

Emlékszem, nem sokkal ezután minden 18-60 év közötti sváb férfit behívtak német sorozásra. Apám akkor már 60 éves volt, neki is meg kellett jelennie. Én nem akartam elmenni.

A Máder Hanzi1 (1919-2003) borbéllyal szervezkedtünk, jártunk körbe a faluban egy-egy füzettel és aláírattuk azokkal a németekkel, akik nem akartak sorozásra menni. Már vagy 18-20 aláírást összegyűjtöttem, hogy tüntetünk, amikor apám megtudta ezt valakitől és utánam jött biciklivel. Nagyon megszidott: „Mit képzelsz te, ha megtudják a németek, akkor eljönnek érted és elvisznek a fekete autójukkal és soha többet nem kerülsz haza!”
Az összegyűlt 42 aláírást, miszerint nem „óhajtunk” német katonának bevonulni és felmentést kérünk a sorozás alól, az akkori vezérkari főnöknek, Vörös János tábornok úrnak juttattuk el. Válasz nem érkezett rá.
Régeisz Péter tizedes, 1938
Régeisz Péter tizedes, 1938
Így fogtam magam és lementem Zomborba az egységemhez és kértem, küldjenek nekem SAS-behívót, ne kelljen már sorozásra mennem; nem akartam német katona lenni. Ott egy százados sajnálattal közölte, hogy nem tehetik, mert SAS-behívót csak mozgósításkor szabad küldeni. Azt tanácsolta, jelentkezzek önként a Szovjetunió elleni harcra, akkor nem kell német sorozásra mennem. Bíztatott, ne féljek, engem nem fognak kiküldeni a frontra. Nemsokára jött egy őrnagy is, aki azt mondta, nekem nem kell bevonulnom, mert a németek – ha rendelet szerint járnak el – küldeni fognak az alakulatomhoz egy kikérő levelet, de ők nem fognak kiadni, mert „nélkülözhetetlen” vagyok, hisz én voltam a pótzászlóalj patkolómestere. A gyalogsági századhoz tartoztam, de volt ott géppuskás század, voltak tiszti hátaslovak és málhás állatok is. Volt 80-82 ló, és a kocsikat is rendben kellett tartani.
Hazajöttem Zomborból és elmentem arra a bizonyos sorozásra. Az iskolaudvarban volt egy asztal; annál az asztalnál ült a Schmidt és az Anti. Odamentem az Antihoz, akivel elemista korunk óta jó barátok voltunk. Láttam, hogy aki kijött a sorozásról, azt a náluk lévő névjegyzékben kipipálták.
Mondom az Antinak, hogy „Keresd ki a nevem és pipázd ki, akkor én már mehetek is haza.” És az Anti el is kezdte keresni a nevemet; közben a Schmidt beszélgetett valakivel, de észrevette, hogy mi történik, és rászólt az Antira: „Mit csinálsz? Előbb menjen be sorozásra, majd utána lehet kipipálni!” Az Anti magyar gyerek volt, a Schmidt sváb. Az Anti (talán a Schmidt is), mint tisztviselő (a községházán) dolgozott és így került a sorozó bizottságba. Szóval be kellett mennem. Bent az egyik üres teremben ketten ültek az ajtóval szemben, talán orvosok voltak, nem tudom. Megvizsgáltak, s alkalmasnak találtak katonai szolgálatra.

A Máder Hanzit a németekkel való összetűzései miatt meghurcolták, majd a sorozás után a többiekkel együtt bevonultatták. Belőlük lettek a „muss-muss” katonák. Muszáj volt menniük. A Hanzi angol fogságba esett, majd miután kiszabadult, ott is telepedett le. Nyitott egy kis borbély üzletet, s megházasodott.

A lényeg az, hogy elmentem a sorozásra, de nem hívtak be német katonának. A németek valószínűleg elküldték a kikérőt, de az egységem nem engedett el. Ezt sikerült megúsznom, de 1945 januárjában már nem volt ilyen szerencsém, engem is elhurcoltak málenkij robotra, de ez már egy másik történet.
Régeisz Péter (balra) Délvidéken, 1941
Régeisz Péter (balra) Délvidéken, 1941

Beküldte: Kurucsai Pál, 2012

1Máder János borbély, mint műkedvelő és hű magyar katona 1941-ben megkomponálta a „Bogányi Károly indulót”.
 

© MACSE - Magyar Családtörténet-kutató Egyesület  Postacím : 1025 Budapest Cseppkő utca 33     koordinator@macse.hu 
Gyorskereső  -  Oldaltérkép  -  Adatvédelmi szabályzat  -  Szerzői jogok   -  Impresszum