Réder Béla nagyapám 1922-ben, 38 évesen vitézzé avatása alkalmával kérte Lévay-ra történő névváltoztatását, amelynek engedélyezésével egyidejűleg két kiskorú (9 és 3 éves) fia névváltoztatását is jóváhagyták. Itt egyértelmű, hogy a szülő kezdeményezte a kiskorúak névváltoztatását.
Ezzel szemben nagyapám öccse, Réder Jenő már 1905-ben, 18 éves kiskorú tanulóként kérte nevének Rédei-re változtatását, ami „belügyministeri rendelettel megengedtetett”, amint azt a „Budapesti Közlöny” 1906. évi 2. számában nyilvánosságra hozták. Tehát akkoriban erre kiskorúként, önálló kezdeményezésre, saját jogán is jogosult volt. Vajon van-e ma is joga erre egy kiskorúnak?
A dolog másik vonatkozása mindig izgatott, de eddig elképzelésem sem volt arról, hogy mi késztethette a 18 éves ifjút, egyedüliként a Réder családból, a névváltoztatásra - hiszen eljárását a többi testvér nem követte. Nem volt tudomásom arról, hogy esetleg összeveszett volna a családjával. Tény, hogy a hivatalos közlönyben egyidejűleg kihirdetett számos kiskorú névváltoztató között meglepően sokan (kilencen!) azonos polgári állású pécsi lakosok és főreáliskolai tanulók. Most tehát úgy vélem, hogy közös szándék és esetleg közös elhatározás is vezethette őket. Kérésüket feltehetően egyszerre adhatták be, erre utalnak az engedélyek egymáshoz közeli sorszámai is. Talán valamiféle hazafias felbuzdulás lehetett az ok, de semmiképpen sem a nagyapám esetéhez hasonló kényszer vagy legalábbis erős hivatalos elvárás.
|