Mohácsy János szőnyi református rektor-főtanító

Apai dédnagyapám; Mohácsy János rektor-főtanító 46 éven át szolgálta az ószőnyi református gyülekezetet, tanította szépre, jóra, tudományra a falu gyermekeit. Sok éves kutatómunkával sikerült felderítenem áldásos életének történéseit, és feldolgozni a gyülekezet régi, kopott könyveinek feljegyzéseit, melyekből elénk tárulnak a több száz éves események. Kutatásaim eredményét több mint százoldalas krónikában leírtam, hogy emléke megmaradjon családjának és az utókornak.

Közreadta dédunokája, Dr. Wágnerné Mohácsy Erzsébet

______________________________________________

A Mohácsy-család ősei az 1700-as évek elején még a csallóközi Nemesócsán éltek, majd az 1700-as évek közepétől a Komárom vármegyei gesztesi járás kisközségében, Szenden. Itt született 1850. február 26-án dédapám, Mohácsy János, és itt élt 1859-ig, atyja korai haláláig. Ezt követően édesanyja, Tóth Susánna kilenc éves fiával visszaköltözött Kömlődre elhalt szülei házába. Tízéves fiát az 1860/61. tanévtől beíratta a Pápai Református Kollégium I. gimnáziumi osztályába. Szorgalmas és jó képességű tanuló volt, kitűnő jegyű bizonyítványokkal. Gimnáziumi tanulmányai mellett „nevelészeti” tanulmányokat is folytatott, melyek által segédtanítóvá lett.

Pápán a VI. gimnáziumi osztályt elvégezvén befejezte tanulmányait, és 1868. december 1-től, 18 évesen, a bokodi református iskola elhalálozott tanítójának helyébe lépett. Tanítói munkája mellett ő temette a gyerekeket, ő vezette az anyakönyveket is. Három évet töltött Bokodon, majd további kettő évet Kocson 1873-ig, mint tanító. A református egyházközség által fizetett évi jövedelme 195 forint, 5 pozsonyi mérő búza, és másfél öl fa volt. Kocson ismerte meg a 18 éves Könczöl Klárát, kivel 1874 nyarán házasságot kötött; házasságukból Ószőnyben hat gyermekük született.

Ószőnyben főtanítói állását 1873 novemberében foglalta el, majd - mivel az egyházközség felhagyott a három évenként változó akadémikus rektorok alkalmazásával -, 1874 januárjában megválasztották állandó kántortanítóul, mely tisztjét 1916. júliusi elhalálozásáig viselte. A kántortanító feladata volt – tanítói munkáján felül – a templomi liturgikus énekek betanítása, az előéneklés. Templomi eseményeken a kántortanító kísérte a hívők énekét harmóniumon, később orgonán (melynek fújtatóját a harangozó kezelte), ő tanította az iskolai-egyházi énekkart, temetéseken a lelkésszel együtt szolgált. A korabeli iratokból megállapítható, hogy „az altanítónak nemléte miatt” kezdetben egyedül szolgált, mint kántortanító. Vezette az egyházközség irattárát, a püspöki és egyéb körleveleket bemásolta a gyülekezet könyvébe. Vezette az anyakönyveket, a presbiteriális- és egyházi közgyűlések jegyzőkönyveit, a közalap elszámolást.
Főtanítóként felelt az iskola munkájáért, számadásáért, az oktatásért. A két osztályterem egyikében ő tanította a nagyobb gyermekeket (IV-VI. osztály), a másikban az altanító a kisebbeket (I-III. osztály).

Az 1868-as tanügyi törvény szerint valamennyi 6-12 éves korú gyermek mindennapi, a 12-15 éves gyermekek pedig un. ismétlő iskolába voltak kötelesek járni, s ezért a szülők törvényi felelősséggel tartoztak. Az ismétlő iskolákban földművelési, állattenyésztési és kertészeti ismereteket is oktattak. Tanítónak felekezeti iskoláknál a főtanítókat választották meg, így Mohácsy János a 72 református vallású növendék tanítója is lett. Télen, decembertől-februárig heti öt órában, a többi hónapokban heti két órában folyt az oktatás.

1898-ban az ismétlő iskolák helyébe létrehozták a gazdasági ismétlő iskolákat. A fiúk számára gazdasági, a leányok számára pedig háztartási ismereteket tanítottak.

Mohácsy János a tevékenységével hozzájárult ahhoz, hogy a tanterveket magasabb színvonalra emeljék, és hogy új tantárgyakat (egészségtan, faiskolai- és gazdasági ismeretek, házi ipar) vezessenek be. Fiatal kora ellenére szakmailag elismert tanító volt. Kötelező tantárgyak voltak: hit- és erkölcstan, írás-olvasás, számolás, nyelvtan, földrajz, természettan, gazdasági- és kertészeti gyakorlatok, mértan, rajz, ének és testgyakorlat.

Tanítója volt Dobi Istvánnak (1898-1968) is, aki később vezető politikus (miniszter, miniszterelnök, majd az Elnöki Tanács elnöke) lett. Dobi 1962-ben megjelent életrajzi könyvében szeretettel emlékezett öreg tanítójára: „...Mohácsy rektorunk idős ember volt és nagyon emberséges. Életében sokat tapasztalt. Mesélt a történelemről, a földrajzról, a munkáról, az erkölcsről, az emberi tulajdonságokról, a tanulás és a tudás értelméről, a jó bizonyítvány jelentőségéről, és minden magyarázatát az életből merített példák seregével világította meg. Évtizedek múltak el azután, és különböző helyzetekben, az élet gondjai és nehézségei között újra meg újra felbukkantak emlékezetemben a kedves öreg rektor példái, és kisegítettek a gondban. Bizonyos, hogy más tanítványai is így voltak ezzel, s ha most erről mesélek, a hálának és a köszönetnek a gondolatával teszem. Igen boldog érzés lehet jó tanítónak lenni, és mi mással lehet hálás az ember, mint emlékezettel és tisztelettel, amit tanítója iránt érez. ...”

1909-ben a két tanteremben 188 iskolakötelezett folytatta tanulmányait! A két tanító nagyszerű munkát végzett, amit az is bizonyít, hogy az egyházmegyei tanfelügyelet ellenőrzéseinél az ószőnyi református elemi iskola mindig első osztályú minősítést kapott.

Az egyházközség lelkészi hivatalában fennmaradt „A presbyteriális gyűlések jegyzőkönyve 1883-tól” c. könyv, amelybe 1884.június 15-től dédapám jegyezte az egyházi gyűlések jegyzőkönyveit a presbiteriális és évenkénti közgyűlésekről, az iskolaszéki gyűlésekről, a házaspárok békítéséről, az egyházközség anyagi ügyeiről, határozatairól. A presbiteriális gyűlések részvevői a lelkész, segédlelkész, főtanító, a két gondnok, és a választott presbiterek (10-15 fő). Az évenkénti egyházközségi közgyűlésen részt vehettek egyháztagok is.

A jegyzőkönyvekben többször olvashatók dédapámmal és családjával kapcsolatos bejegyzések, így például az alábbiak is

- 1887. június 26. ....„egy buzgó család egyházközségünkből az úr szent asztalára veresbársonyból készült, s arany rojttal szegélyezett értékes szőnyegterítőt ajándékozott”. Az ajándékozó kérte, hogy ne tegyék közzé nevét, de Czike Lajos lelkész úr a tulajdonjog igazolása, valamint nevének megörökítése céljából a testület köszönetét e bejegyzéssel fejezte ki. Feljegyezték, hogy az „ajándékozó család: Mohácsy János főtanító úr, nejével Könczöl Klára úrnő, és édes anyja Tóth Zsuzsánna asszonysággal, mint kegyes adományozók nevei az egyház jegyzőkönyvében meg- örökítessenek”.

- 2012-ben Nagy Attila lelkész úr megkereste a 126 évvel ezelőtt dédszüleim által adományozott veres bársony terítőt, amelynek hátoldalához illesztve leírtam az eredetét az utókor számára. Szőnyi istentiszteleti látogatásom alkalmával megható volt úrvacsorát vennem a dédszüleim által adományozott terítővel letakart úrasztaláról.

- 1899. december 28. Mint a községi faiskolát kezelő tanítót, és járási faiskola felügyelőt a földművelésügyi miniszter elismerő oklevélben és 100 forintos jutalomban részesítette „a gyümölcsfatenyésztés előmozdítása és megkedveltetésében szerzett érdemeiért”.

- 1913. május 4. A presbiteri gyűlés köszöntötte Nt. Czike Lajos lelkészt 50 éves lelkészi, és 20 éves pápai főiskolai gondnoki idejének jubileuma alkalmából. A dédapám által elmondott köszöntő beszédet bejegyezték a jegyzőkönyvbe.

- 1916. július 16. Az elnöklő lelkész úr „szomorúsággal emlékezik az egyház és iskola kitartó hűséggel munkálkodó kántortanító, Mohácsy János úr gyászos haláláról”. Temetésére 200 koronát adott az egyház, és koporsójára tisztelete és hálája jeléül koszorút helyezett.

______________________________________________

Megpróbálom felsorolni 43 éves ószőnyi szolgálatának fontosabb ténykedéseit;
- művelte a föld- és szőlőbirtokait, méhészkedett, három fiát diplomás emberekké taníttatta,
- 37 éven át (1879-1915) tagja volt Ószőny, majd Komárom-Szőny képviselőtestületének,
- a községi faiskola kezelője, majd 1900. januártól a járási faiskola felügyelője volt,
- tagja volt a kisded óvoda felügyelő bizottságának,
- tagja a községi iskolaszék és a nyári menedékház felügyelő-bizottságának,
- 1905. februártól gondnoka a gyermek menedékháznak,
- kitüntetett méhész, a Magyar Országos Méhészeti Egyesület tagja,
- a Királyi Magyar Természettudományi Társulat rendes tagja,
- elnöke a Tatai Református Egyházmegye Tanító-testületnek, és tagja különféle bizottságoknak.

A család az Alsó utca 19. számú házban lakott (jelenleg 1-es főút, Petőfi u 62.) A kert végénél, a vasúti síneken túl folyik az Öreg Duna. 2002-ben a kedves tulajdonos megmutatta a már omladozó, öreg házat, amelynek egy tégláját elhozhattunk, és máig szeretettel őrizzük. Még láttuk romjaiban a nádfedeles istállót, a hátsó fészert, a tyúkólat, és a hidast. A házat 2009-ben lebontották, a helyére emeletes ház épült, mostanra csak az öreg ház boltozatos pincéje, és hátul a gémes kút maradt.

Mohácsy János rektor úr emléke ma is él a közösségben. Megható az a szeretet, amellyel körülvesznek, ha lehetőségem adódik megjelenni a vasárnapi istentiszteleten. Jó érzés olvasnom a nevét a templom oldalbejáratánál elhelyezett márványtáblán.

Néhány éve a református templom környékén megszólítottam egy idősebb hölgyet: hallott-e Mohácsy János tanítóról? Boldogan hallottam, hogy apósa gyakran beszélt a rektor úrról, akinek – többek közt - az útszéli nagy eperfákat is köszönhetik.

Az ószőnyi református temetőben három obeliszkkel jelzett, nagy sírban nyugszik Mohácsy János főtanító és felesége, Könczöl Klára, Lajos fiúk és Jolán leányuk, valamint a mellettük lévő sírban Ilona leányuk és férje Szabó Aladár ajkai református lelkész. Külön sírban, a temető kút felőli oldalán alussza örök álmát Mohácsy János főtanító édesanyja, az 1894-ben Szőnyben elhunyt Mohácsy Ferencné.