A cím nem egy anyakönyvezési eseménynek az anyakönyvi másolt másodpéldányokban fellelhető második bejegyzéseire utal, ahol néha előfordul, hogy azok nem pontosan egyeznek az eredeti bejegyzéssel. Az eredetitől való eltérés a családkutató számára esetenként még érdekes is lehet, sőt többletinformációt is nyújthat. Ilyen lehet például, ha egy asszonyt az eredeti anyakönyvben a férjezett nevén, a másodpéldányban pedig a lánykori nevén említenek az ugyanarról az eseményről szóló bejegyzésben. Az ilyen „elírást” valószínűleg egy olyan másoló követte el szándékosan, aki jól ismerte a konkrét eseményben szereplő egyéneket. Erre bemutatok egy példát, ugyanazon személy halotti anyakönyvi bejegyzésére:

MOL A477 Szigetújfalu RK 117/6 halottak 161. lap:
Antonius Palinger, relicta uxore Theresia Steinisch, Újfalu 15, 79 éves

Pest Megyei Levéltár IV/82 Felekezeti akv. (másodpéldány) Szigetújfalu, halottak 276-277. oldal:
Antonius Palinger maritus Theresia Palinger, Újfalu 15, 79 éves

    A házassági anyakönyvből kiderül, hogy Antonius Palinger feleségének a leánykori neve valóban Steinisch volt.
    Érdekesség még, hogy a bejegyzés sorszáma a két anyakönyvben eltérő.

    Jelen írásomban azokból a ritkán, de néha mégis előforduló esetekből közlök néhány példát, amikor a családkutató váratlanul és véletlenszerűen bukkan olyan anyakönyvi adatra, amelyet két különböző helyen, ill. esetleg azonos helyen, de eltérő dátummal jegyeztek be, viszont nyilvánvalóan nem másolatkészítés céljából.
    Mi lehet az ilyen kétszeres anyakönyvezéseknek az oka? Ezek történhettek szándékosan, de valamilyen emberi mulasztás eredményeként is. A saját magam által gyűjtött három példán próbálok meg erre az alábbiakban választ keresni.

Első példa: egy házasságkötés két különböző helységben történő anyakönyvi bejegyzése

    Ez az eset viszonylag egyszerűen értelmezhetőnek tűnik. A két különböző, de egymáshoz közeli faluból származó menyasszony és vőlegény házasságát mindkét falu református tiszteletese megörökítette a saját községének anyakönyvében. A lakodalmat általában a lányos háznál tartották, és az egyházi szertartás is a helyi templomban szokott történni. Feltételezhető, hogy az ünnepség a vőlegény házánál, az ő falujában is folytatódott. Ez talán egyes helyeken szokásos lehetett, de miért kellett a helyi tiszteletes áldásával ismételten megerősíteni és az anyakönyvben rögzíteni az ünnepélyes eseményt? Lehet, hogy a helyi református gyülekezetek vezetői fontosnak tartották közösségük minden tagjáról megörökíteni életük fontos eseményeit. Érdekes, hogy az alábbiakban bemutatott esetben az adott helységben történt bejegyzésekben csak az onnan származó szereplőnél említik meg a származási helyet.

MOL A641 Csákvár REF 39/6. házasságok 4. oldal:
Bárányos István, Móri Katalin (Csákvár)

MOL A601 Alcsút REF 4/1. házasságok 141. odal:
Alcsúti Bárányos István, Móri Katalin

Második példa: egy keresztelés két különböző helységben történő anyakönyvi bejegyzése

    Ennek a lehetséges magyarázata egy kicsit bonyolultnak tűnő gondolatmenetet tételez fel. Niederkirchner Katalin a csepeli sváb Niederkirchner József lányaként született 1751-ben, de a korabeli szokásoknak megfelelően az anyjának csak a Barbara keresztnevét tüntették fel az anyakönyvben. (A házassági anyakönyv hiányában az anya keresztnevéből nem lehet következtetni nemzetiségére, és származási helye sincs megemlítve.) A keresztelést a helyi plébános végezte Csepelen. A keresztszülők Marinics családneve szerb illetve horvát hangzású, és katolikus vallású testvérek voltak. Közülük a férfiról megemlíti az anyakönyv, hogy plébános volt, de azt nem, hogy hol.
    Mindenesetre szöget ütött a fejemben ez a szülők és a keresztszülők közötti sváb-horvát kapcsolat. Abban az időben a Csepelre és környékére betelepült svábok mellett ortodox szerbek és katolikus horvátok (bunyevácok) is éltek, néha vegyesen. A vegyes házasság azonban a svábok részéről nem volt szokásos.
    Az a gondolatom támadt, hogy ezt a katolikus horvát plébánost talán a közeli Tökölön kellene keresnem. És ekkor ért a nem várt meglepetés. A csepeli anyakönyvi bejegyzés dátumával egyezően Niederkirchner Katalin keresztelési bejegyzését a tököli katolikus anyakönyvben is megtaláltam. A keresztszülők is ugyanazok voltak, de itt azt is bejegyezték, hogy a testvérpár férfi tagja tököli plébános volt, nővére viszont csepeli lakos.
    Csak feltételezésem van arról, hogy talán a horvát nemzetiségű keresztszülők miatt tartottak még egy keresztelőt Tökölön, és jegyezték be az eseményt az ottani anyakönyvbe is. Ez azonban önmagában nem tűnik meggyőző magyarázatnak. Ennél fontosabb és valószínűbb ok lehetett, hogy rokoni kapcsolat állhatott fenn Niederkirchner József felesége és a keresztszülők között. Barbara tehát tököli származású horvát lehetett, és az sem kizárt, hogy a Marinics testvérpárnak akár a testvére is volt.

MOL A424 Csepel RK 89/1. kereszteltek 4. oldal:
Katalin: szülei Niederkirchner József és (N.) Barbara, keresztelő a helyi plébános Csepelen; keresztszülők: Marinics János plébános a nővérével, Katalinnal.

MOL A484 Tököl RK 122/1. kereszteltek 333. oldal:
Katalin: szülei Niederkirchner József és (N.) Barbara; keresztszülők: Marinicz János tököli plébános a nővérével Marinicz Katalinnal Csepelről

Harmadik példa: ugyanabba az anyakönyvbe egy haláleset kétszeri bejegyzése

    Ez az eset nélkülöz minden logikus magyarázatot, kivéve a feledékenységet vagy a véletlen elírást. Ugyanannak a személynek, Tum Károly feleségének, Vinhardt Teréznek a halotti anyakönyvi bejegyzése majdnem pontosan egy évvel később és hat lappal hátrébb újra megjelent (Sziget)Újfalu katolikus anyakönyvében. Az elhunyt lakcíme és életkora is pontosan egyezik, csak a halál oka különbözik. A korábbi bejegyzésben idegláz, a későbbiben tüdővész szerepel.
    A plébános úr ekkora késéssel talán újra megtalálta a halálesetről korábban készített feljegyzését, amelyről elfelejtette, hogy egyszer már “elkönyvelte” azt. Az ugyanis már túl morbid elképzelés lenne, hogy az ideglázban elhunyt személy tetszhalott lett volna, és feléledéséről nem történne említés.

MOL A477 Újfalu RK 117/7. halottak 196. és 202. lap:
"42. (1874.) aug. 30. Tum Teréz született Vinhardt özvegy Újfalu 46. leány 65 éves idegláz igen Újfalu szept. 2."

"48. (1875.) júl. 31. Teréz Vinhardt özvegy Tum Károlnak Újfalu 46. Leány nő 65 éves tüdővész igen Újfalu aug. 3."

    Úgy érzem, hogy az ilyen problémás bejegyzések megfejtésére irányuló erőfeszítések nem csupán bosszúságot jelentenek, hanem örömet is szerezhetnek a családkutatónak.

Beküldte: Lévay Béla 2012-11-14