Digitális korunk egyik áldásos hozadéka, hogy szinte korlátlanul böngészhetjük elődeink adatait az interneten elérhető anyakönyvekben, s nem csupán az iratok őrzési helyén. A kitartó kutató eközben olykor váratlan érdekességekre bukkanhat. Az állami anyakönyvezés 1895-ös bevezetése előtt egy adott helység lakosainak személyi adatairól a helyi vallási közösségek, felekezetek elöljárói, papjai vezettek nyilvántartást. Ugyanők adták ki szükség esetén az adatok hitelességét igazoló tanúsítványt. A 19. század közepéig azonban e tevékenységet központilag nem szabályozták, így alapvetően a saját felkészültségük, érdeklődésük, esetleg egyházi feletteseik utasításai határozták meg, hogy milyen adatokat, milyen rendszerességgel írtak be az anyakönyvekbe. Így fordulhat elő, hogy a matrikulákban kutatók olykor egészen szűkszavú bejegyzéseket is találhatnak, például olyanokat, amelyeknél a lelkész mindössze a megkeresztelt gyermek és szülei, az esketett pár vagy az elhunyt nevét rögzítette. Sokáig élt az a gyakorlat is, hogy az újszülött anyjának vagy a menyasszonynak csak a keresztnevét írták be. A hiányos adatközlés egyik példája az 1708. évi rozsnyói házassági anyakönyvben olvasható (betűhíven idézve):
„Copulaltatott Kocsis Pál cum virgine Anna. (összeeskettetett K. P. és A. nevű hajadon)
Kinek vezeték nevét nem tudák meg mondanyi.”
A másik „véglet”, amely persze a kutató számára igazi aranybánya, amikor az anyakönyvet vezető egyházi személy nemcsak a szertartások további fő- és mellékszereplőit (kereszt-szülők, esküvői tanúk, a meghalt személy hátrahagyott családtagjai) sorolja fel, hanem a foglalkozásukat, a származási- és lakhelyüket is. Még ennél is gazdagabb forrás az olyan anyakönyv, amelynek lapjain a község, a város fontosabb egyházi és világi eseményeit is rögzítették, vagy amely a megválasztott új lelkésznek, esetleg elődeinek az adatait, életrajzát is tartalmazza. Viszonylag gyakran találunk kalligrafikus igényességgel megírt címoldalakat az új kötetek elején, ám még közöttük is ritka gyöngyszem az a tiszolci [1] evangélikus anyakönyv, amelynek mindhárom (keresztelési, házassági, halotti) kötetének címlapját egy-egy, az adott szertartást ábrázoló, naiv rajzzal díszítették 1793-ban:
  
Persze a matrikulák adatai sem mindig pontosak, hiszen a pap legtöbbször bemondás alapján, esetleg utólag, emlékezetből rögzítette azokat. Előfordult szándékos hamisítás is, ami - később kiderülvén -, hosszas jogi procedúrát eredményezett. Ilyen esetről olvashatunk a besztercebányai királyi törvényszék ítéletében, amely a helyi evangélikus anyakönyv mellékletét képezi. Az ebből kirajzolódó történet szerint egy hagyatéki eljárás során hiába keresték az egyik örökös születési adatait az anyakönyvben. Hosszas kutatás során derült fény arra, hogy a Mayerszky Mátyásnak ismert személy Zsuzsa néven szerepel a matrikulában, mégpedig azért, mert Droba Zsuzsanna bábaasszony 1868-ban a lelkészt megtévesztve, a fiúgyermeket leányként kereszteltette meg, azért, hogy az felnővén a törvényes hadkötelezettség alól mentesüljön.
Találunk példát a lelkész figyelmetlenségéből származó bonyodalomra is. Idézet az alsókubini anyakönyv 1848. december 29-én kelt bejegyzéséből:
„Özvegy Szontagh Sámuelné, született Bellányi Ilona a’ megye közönségéhez benyujtott folyamodványában előterjeszté, mikép a’ legközelebbi időkben arról értesülvén, hogy az A(lsó)kubini Evangelikus Egyház kereszteltek könyve neve irányában hibásan, és különbözőleg vittetett; névszerint az 1804 évi augusztus 19-kei Házassági összekellésnél, valamint az 1806 évi januar 22-kei első Sámuel magzatja kereszteltetésénél a’ valódi Bellányi nevét viseli a’ Matrica, a’ későbbi gyermekei kereszteltetésénél pedig anya utáni Vankó névvel felcseréltetett.”
A jegyzőkönyv további szövegéből kiderül, hogy Cancrinyi Pál lelkész a házaspár 1806 és 1823 között született 11 gyermeke közül az első és az utolsó keresztelési bejegyzésekor az anya valódi nevét tüntette fel, ám a közbülső kilencnél, valamilyen tévesztés folytán, az anyai nagymama, Vankó Ilona nevét írta be. Természetesen a vármegye által kiküldött bizottság a hibákat feltárván az anyakönyv megfelelő lapjain korrigálta a bejegyzéseket. Persze az is érdekes kérdés, hogy vajon a kilenc keresztlevél hibás adatai negyven éven keresztül miért nem tűntek fel senkinek!.
[1] Tiszolc (szlovákul Tisovec, németül Theissholz, latinul Taxovia) város Szlovákiában a Besztercebányai kerület Rimaszombati járásában.
Megjegyzés: A cikk 2012. október 28-án megjelent az Evengélikus Élet 77. évfolyamának, 43. számában.
Írta és beküldte: Schermann Ákos, 2014.12.19.
|
