Egy távoli rokont megkerestem Nyíradonyban valamikor 2000 körül, aki tovább irányított a testvéréhez Tatabányára.
Azt is megkerestem, aki éppen nem sokkal előtte beszélt a másik, nagyhegyesi testvérrel, hogy olyan nagy ez a család, nem tartja számon senki?
Ezen felbátorodva elmentem Nagyhegyesre, ahol a beszélgetés során kiderült, hogy egyik dédapám testvérének volt családja, holott én úgy tudtam addig, hogy nem volt.
Kiderült, hogy van egy fia Debrecenben.
A nyíradonyi rokonságtól pedig előkerült egy fénykép, amelyen meg a rokon lánya volt a második házasságból.
Tehát így kiderült, hogy két gyermeke is volt a dédapám testvérének.
Megtaláltam a debreceni rokont, aki ekkor volt 78 éves, és tőlem tudta meg, hogy van testvére!!!
Egy évig kerestem a testvérét, mire Miskolcon megtaláltam.
Nem volt otthon, így a szomszédban hagytam a papírt, amelyen rövid vázlat volt az ősökről, és a távoli rokonságról.
Másnap felhívtam, és kiderült, hogy évek óta tervezi, hogy elmegy azokhoz az unokatestvérekhez, akiknél 40 évvel azelőtt volt!!!
A debreceni testvérrel, és az unokatestvérekkel is sikerült összehozni, a testvérrel a debreceni virágkarneválon találkoztak, és volt sírás az örömtől.
Forrás: Pocsi Zsolt 2010-10-14
|
