Egy halotti (egyházi, 1851-es) anyakönyvben olvastam:

"Szőczi Márton, ősi származatú hajdani béres, most zsellérségben lakozott napszámos itt - hibásan- Szőnyinek mondották".

Nemcsak „mondották”, de úgy is írták. Később a gyermekei nevét is. Így akár ki is halhat egy család!

Ha nem figyel a kutató, és a pap vagy a lelkész nem írja be a megjegyzést, akkor ez a "Szőnyi" elvileg rokona lehetne egy másik "Szőnyi"-nek. Csakhogy éppenséggel semmiféle kapcsolatot nem lehetne találni közöttük, hiszen nincs is! Az Ősi helységből elkalandozott Szőczi nevet a családfa készítésénél tehát figyelembe kell venni, és dokumentálni kell a forrás megjelölésével együtt.

Tanulság: ha nem olvassuk figyelmesen az anyakönyveket, akkor nem találjuk meg az ilyen és ehhez hasonló véletlen névváltozásokat.

Írta: Bocsor László, 2015-05-29