|
ÖRMÉNYEK A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN
Már a Kézai és Thuróczi krónikák is megemlítik, hogy a honfoglaló magyarokkal örmények is jöttek a Kárpát-medencébe. II.Endre keresztes hadjárata (1217-1218) során járt Örményországban és elképzelhető, hogy vele is tartottak örmények, akik Esztergomban letelepedve csatlakozhattak a már itt lévő örményekhez.
Vámmentes kereskedelmi jogukat IV.Béla 1243-ben erősítette meg.
Maguk az örmények a betelepedés évének 1672-t tartják, mert ekkor kaptak Apafi Mihálytól letelepedési engedélyt és kiváltságokat.
Nagyobb arányú betelepedésük oka Moldvából a megtorlástól való félelem volt. 1671-ben ugyanis részt vettek Gheorge Duca fejdelem elleni felkelésben. A menekülő, mintegy hatszáz család, a határ melletti örmények lakta kereskedelmi útvonalon lévő városokba telepedtek le. (Csikszépvíz, Pete, Gyergyószentmiklós, Marosfelfalu, Görgényszentimre, Káta, Ebesfalva). Besztercéről – a szász iparosok féltékenysége miatt - Szamosújvárra kellett költözniük.
A települések sajátos örmény jellegüket a trianoni diktátum érvénybe lépéséig megőrizték. Lakóik számára az önszerveződés fontos eleme volt az egyház. Vallási vezetőjük, Oxendius Verzirescu örmény püspök vezetése alatt 1710-ben egyesültek a katolikus egyházzal, de megtartották keleti örmény rítusukat.
A későbbiekben saját püspök hiányában vezetőjük a mindenkori erdélyi (gyulafehérvári) püspök lett apostoli kormányzó minőségben. A 19. század közepén végbement nyelvcsere következtében áttértek a magyar nyelv használatára, az örmény csupán a liturgia nyelveként élt tovább.
Csekély létszámuk ellenére a kereskedelem (marhakereskedőktől a ládás kereskedőkig) és az ipar a kezükbe került. Foglalkozásukat tekintve iparosok, szűcsök, tímárok és kereskedők voltak. Majdnem minden városban volt boltjuk és vásárok idején sátorállítási joguk. A hagyományosan ismert örmény foglalkozási ágak: marhakereskedelem, kézműves ipar.
http://www.magyarormeny.hu/index.php?apps=page&p=1
A török kiűzése után az üres alföldi pusztákat kibérelték és a Moldvában vásárolt olcsóbb marhacsordákat azokon legeltetve és így feljavítva lábon hajtották Pestig, Bécsig, Varsóig, stb.
Meggazdagodva divatos, emeletes házakat emeltek.
|
AZ ASSZIMILÁCIÓ KEZDETE (18-19.sz,)
Nemességszerzők:
1680-ban Pattantyus-Ábrahám Jakab (a legrégibb örmény nemes) aki Apafi Mihály erdélyi fejedelemtől kapta a nemességet
Nemesi címert szereztek maguknak:
1712-ben, Lászlóffi Izsák
1725-ben Dániel Tódor
1737-ben Placsintár Lukács
A tömeges nemességszerzés azonban Mária-Terézia korára esik, az örökösödési és hétéves háborúk idején kiürült kincstár feltöltésére örmények is vásárolhattak nemességet.
1760-1840 között nemesi czímerrel tüntette ki azokat a polgári családokat, melyek a háború költségeinek fedezéséhez bizonyos összeggel hozzájárultak. Mária Terézia idején 84 örmény család vásárolt kutyabőrt. Mindnyájan az egyszerű armalista nemesség számát növelték
1750-ben megnemesített erzsébetfalvi Zachariás család volt az első és jó ideig egyetlen donationalis nemes.
Az 1780-as királyi rendelet azonban eo ipso magyar nemeseknek nyilvánította azokat, a kik a bánság területén nemesi birtokokat foglaltak le, s a Gyertyánffy, Capdebo, Hollósi családok ily úton lettek nemesekké.
1848. január 10-én történt, a rendi alkotmány alatt az utolsó nemesítés de Jakabb Bogdán a valóságban soha sem kapta meg a címeres levelet.
Ezután hosszú ideig szünetelt a nemesség adományozása;
1876-ban Issekutz Adeodat
1879-ben Korbuly és Gajzágó családok kapták meg a nemességet
A 19. század közepére mintegy 12-15 ezerre tehetjük az örmény identitással (anyanyelv, vallás, származás) rendelkezők számát.
Az örmény közösség és egyes magyarul érző tagjai jelentős szerepet játszottak Magyarország történetében.
Az 1848-as szabadságharcban hetvennél több örmény származású tiszt és kétszáz fő közkatona vett részt a magyarok oldalán. Az aradi vértanúk között is voltak közülük (Kiss Ernő és Lázár Vilmos) és a megtorlás is a magyarokhoz hasonlóan érintette őket
A század végére egyre nőtt az örmény parlamenti képviselők és politikusok száma.
Az 1915-1917 évi törökországi örmény genocidiumot követően mintegy 70 keleti örmény menekültnek adott hazánk menedéket. |
A SORSFORDÍTÓ 20.század
A trianoni békeszerződés az örményeket drasztikusan érintette.
A földtulajdonosok birtokai a Romániához és Jugoszláviához csatolt területeken feküdtek, sokuk állása a fővárosban volt.
Egyes határon túli családok a magyar államigazgatás megszűnése miatt munka nélkül maradtak. Ezek a családok nagyobbrészt Budapestre költöztek.
Az Erdélyben maradóktól az 1921 évi birtokreform alkalmával vették el földjeiket. A városszerkezet átalakításával – a románok betelepítésével – településeik elvesztették örmény jellegüket.
A két világháború között Budapest vált a magyarországi örmények fő gyűjtőhelyévé.
Foglalkozásukat tekintve sok volt köztük a jogász, mérnök, orvos, tisztviselő, kiskereskedő, iparos pl. szőnyegkészítő.
Jelentős örmény kolónia volt a történelmi Magyarországon Újvidéken is.
A századfordulóra – külön származásuk tudatának megtartásával – elhagyták nyelvüket. A beköltözéskor fennállott egyházi különállásuk a római katolikusokkal történt unió folytán még a 18. sz. elején megszűnt.
|
NAPJAINKBAN
Magyarországi örmények (Wikipédia)
ÖRMÉNY KATOLIKUSOK MAGYARORSZÁGON
Az 1990. évi népszámlálás során 37 fő vallotta magát örmény anyanyelvűnek 1995-ben létrejött Országos Örmény Önkormányzat 10 ezer főre becsülte az örmény származásúak számát.
Az elmúlt rendszer következtében Közép-kelet Európában az örmény vallási identitástudat máig nem tért igazán magához. Az idősebb generáció kihalt, az egy kettős rítusú pap kilépett a rendből, így a Kárpát medencében ma már nem működik örmény szertartású katolikus lelkipásztor.
Hires emberek |
|
|
|