|
|
| |
CSALÁDKÖNYV |
| MAGYARORSZÁGI CSALÁDKÖNYV |
Állítólag az 1860-ban, Londonban tartott nemzetközi statisztikai értekezlet nagyon kívánatosnak tartotta a református egyházkerületekben a családkönyv vezetését, helyismeret és adatszolgáltatás segítése céljából.
A magyarországi mintát a svájci és németországi egyes részein kialakított szokás jelentette, különösen ahová német lelkészek érkeztek.
Itt nem célunk a főrendi családkönyvekkel foglalkozni.[4]
A gyakorlat elterjedése azonban elég nehézkesen ment. A lelkészek a feladatot nehéznek találták, különösen, ahol már hosszabb ideje vezettek anyakönyvet. Pl. Makó családkönyvét az 1830-1884 közötti időre, Szöllősi Antal tiszteletes 12 évi munkával állította össze. Gyakorlati tapasztalatait, a munka hasznosulását, a családfa vezetés módszereit is részletesen ismertette az 1855.-ben.[3] Ismertetője alapján őt tekintették az első családkönyv készítőjének az egyházmegyékben.
A protestáns lapokban az elsőbbség megállapítása végett jogos vita is kerekedett. (Lásd az egyházkerületeknél ismertetetteket.)
Bár a témát a lelkészi kar sokáig nem támogatta, mégis az egyházkerületek egyes helységeiben elkezdték a családkönyv összeállítását.
1886-ban az Egyetemes Konvent nyilatkozásra szólította fel az egyházkerületeket, hogy szükségesnek tartják-e a családkönyv vezetését, annak kötelező voltát, ha igen adjanak mintát. 1887-re a tiszáninneni javaslatot tette vita tárgyává.
1887-ben a családkönyv vezetésével kapcsolatban az alábbi javaslat születet:
- ne legyen kötelező a vezetése, vagy ha igen, csak a jelenből kiindulva;
- készüljön az anyakönyvhöz betűrendes mutató;
- ha kötelező lenne, a tiszamelléki mintát fogadják el némi módosítással;
A javaslat alapján az alábbi határozat született:
- bár kívánatos lenne, de a családkönyv vezetése nem kötelező mert felesleges;
- a betűsoros mutató viszont kötelező (ez ma Index-ként szerepel és a kutatásban nagyon hasznos).
Javasolják, hogy a visitatiok alkalmával feljegyezzék az esetleges megvalósulást.
****
1895-ben az ágostai és az ev. ref. lelkészi eljárás tervezete előírja, hogy jövőre minden egyházban el kell kezdeni a családkönyv vezetését és a polgári anyakönyvezés esetére is a családkönyvbe való bevezetést.
1902-ben, a polgári anyakönyvezési gyakorlata után a négy egyházkerület határozata már előírta a családkönyv vezetés mellőzését.
1938-ban javaslat született arról, hogy az 1837 előtti iratok az egyházmegyei gyűjtőlevéltárba vitessenek.
Az anyakönyvek túlnyomó része nem került beszállításra a gyűjtőlevéltárakba.
****
Az Unitárius egyház már 1899-ben hozzáfog az egyházközséghez tartozó hívek adminisztratív összegyűjtéséhez, megelőzve az Egyházi Képviselő Tanács (EKT) 1900. évi rendeletét, amely kötelezővé teszi az ún. "Családkönyv" készítését. [5]
****
Ennek következtében nem találunk minden lelkészségben családkönyvet. Az Egyházkerületeknél ismertetett családkönyv felsorolása bizonyosan nem teljes.
A címekre kattintva olvasható a fejezet.
|
|
|
| |
| Családkönyvek egyházkerületenként |
|
Mivel a protestáns egyházak által vezetett családkönyvről nem található összefoglaló ismertető, ezért az egyházi kiadványok által közöltek alapján próbáljuk meg a történetét leírni.
A forrásokból kiderült, hogy a magyarországi egyházkerületeknél is volt családkönyv-vezetés.
 A forrásokban megadott kiadványokból (1), (2), (3) - az 1842-1938 időszakra - az alábbiakat lehetett megtudni:
Tiszáninnen egyházkerület:
1848-ban Tisza-tarján lelkésze már el is készítette a családkönyvet.
1854-ben Berzéte községének lelkésze kezdte el a családkönyv összeszedését, de az egyházmegyében nem talált rokonszenvre a téma.
1884-ben Miskolc lelkésze jelezte, hogy vezeti a családkönyvet.
Tiszántúli egyházkerület:
A 18.sz. második felében vezetett családkönyvet lelt a régi iratok között Gyanta község lelkésze
Ő maga az 1850 és 1857 évi összeíráskor már igen nagy hasznát vette az elkészített családkönyvének.
 Az 1882 évi, Debrecenben tartott közgyűlésen bekérették mintának, példának Hajdú-Böszörmény és Hajdú-Nána elkészült családkönyveit.
1883-ig továbbiak nem jelentkeztek.
1884-ben a lelkészi kar még mindig nem kellő lelkesedéssel támogatja.
1884-re Makó lelkésze – 12 évi munkával – elkészítette 1830-tól a családkönyvet.
1884-ben Nagyszalontán elkezdték vezetni a családkönyvet.
Dunamelléki egyházkerület
1764-ben Nagyszékely Németországból jött lelkésze elkésztette a családkönyvet.
Dunántúli egyházkerület
1883 júniusi Közgyűlésen a családkönyv vezetése kötelezően előíratott az egész egyházkerületre.
1884-ben Körmenden vezetik a családkönyvet.
| EGYHÁZKERÜLET (XIX.-XX.sz.) ahol családkönyvet vezettek |
Dunamellék
(bács-kiskunsági, baranyai, Budapest-déli, Budapest-északi, délpesti, északpesti)
|
Dunántúl
(mezőföldi, őrségi, pápai, somogyi, tatai, veszprémi)
|
Tiszáninnen
(egervölgyi, borsod-gömöri, abaúji, zempléni)
|
Tiszántúl
(bihari, békési, csongrádi, debreceni, hajdúvidéki, nagykunsági, nyírségi, szabolcs-beregi és szatmári)
|
| Nagyszékely |
Körmend ev. |
Berzéte |
Gyanta |
| Bicske |
|
Miskolc |
Hajdú-Böszörmény |
| Tabajd |
|
Tisza-Tarján |
Hajdú-Nánás |
|
|
Abaúj-Vajkócz |
Makó |
|
|
|
Nagyszalonta |
Mivel ezt az összeállítás a jelzett publikációk alapján készült, bizonyosan ki lehet és kell is egészíteni.
Fellelhetőségüke vonatkozó kérdésünkre küldött visszajelzések szerint:
Nagyszékelyés Tabajd családkönyvvel, Makó belvárosi gyülekezete családívekkel rendelkezik.
Sem a többi lelkészség, sem a sárospataki és a debreceni gyűjtőlevéltárak nem rendelkeznek családkönyvekkel.
****
|
|
| | Források:
|
ERDÉLYI CSALÁDKÖNYV |
|
Az Erdélyben kialakult gyakorlatról nincs ismeretünk, de a családkönyvek előfordulása a magyarországinál sűrűbb.
A létező családkönyvek az Erdélyi Genealógiai Társaság honapján megismerhetők.
2016.01.11. |
Kérjük kutatóinkat, ha tudomásukra jut olyan családkönyv létezése, mely nem szerepel az összeállításunkban, az itt letölthető gyűjtőlapon jelezzék nekünk. | |
|
|
