Kezdőlap Újdonságok Kereső Egyesület Levelezés Aktualitások Kutatás Adattárak Történetek Képek, videók Partnereink RSS
Kezdőknek Kutatóhely Segédletek Családkönyv Linkek Családtörténet Kutatói kapcsolat Heraldika
 
 BEVEZETŐ 

 KERESÉS 

 CSALÁDKÖNYV 
 TELEPÜLÉSI
CSALÁDKÖNYV
 

 GYAKORLATI TANÁCSOK 

 Adatok feldolgozása 

 Feltöltés honlapra 

 ADATTÁR BŐVÍTÉSE 
 
 
 

CSALÁDKÖNYV

MAGYARORSZÁGI CSALÁDKÖNYV
Állítólag az 1860-ban, Londonban tartott nemzetközi statisztikai értekezlet nagyon kívánatosnak tartotta a református egyházkerületekben a családkönyv vezetését, helyismeret és adatszolgáltatás segítése céljából.
A magyarországi mintát a svájci és németországi egyes részein kialakított szokás jelentette, különösen ahová német lelkészek érkeztek.
Itt nem célunk a főrendi családkönyvekkel foglalkozni.[4]
A gyakorlat elterjedése azonban elég nehézkesen ment. A lelkészek a feladatot nehéznek találták, különösen, ahol már hosszabb ideje vezettek anyakönyvet. Pl. Makó családkönyvét az 1830-1884 közötti időre, Szöllősi Antal tiszteletes 12 évi munkával állította össze. Gyakorlati tapasztalatait, a munka hasznosulását, a családfa vezetés módszereit is részletesen ismertette az 1855.-ben.[3] Ismertetője alapján őt tekintették az első családkönyv készítőjének az egyházmegyékben.
A protestáns lapokban az elsőbbség megállapítása végett jogos vita is kerekedett. (Lásd az egyházkerületeknél ismertetetteket.)
Bár a témát a lelkészi kar sokáig nem támogatta, mégis az egyházkerületek egyes helységeiben elkezdték a családkönyv összeállítását.
1886-ban az Egyetemes Konvent nyilatkozásra szólította fel az egyházkerületeket, hogy szükségesnek tartják-e a családkönyv vezetését, annak kötelező voltát, ha igen adjanak mintát. 1887-re a tiszáninneni javaslatot tette vita tárgyává.
1887-ben a családkönyv vezetésével kapcsolatban az alábbi javaslat születet:
  • ne legyen kötelező a vezetése, vagy ha igen, csak a jelenből kiindulva;
  • készüljön az anyakönyvhöz betűrendes mutató;
  • ha kötelező lenne, a tiszamelléki mintát fogadják el némi módosítással;

A javaslat alapján az alábbi határozat született:
  • bár kívánatos lenne, de a családkönyv vezetése nem kötelező mert felesleges;
  • a betűsoros mutató viszont kötelező (ez ma Index-ként szerepel és a kutatásban nagyon hasznos).

Javasolják, hogy a visitatiok alkalmával feljegyezzék az esetleges megvalósulást.

****

1895-ben az ágostai és az ev. ref. lelkészi eljárás tervezete előírja, hogy jövőre minden egyházban el kell kezdeni a családkönyv vezetését és a polgári anyakönyvezés esetére is a családkönyvbe való bevezetést.
1902-ben, a polgári anyakönyvezési gyakorlata után a négy egyházkerület határozata már előírta a családkönyv vezetés mellőzését.
1938-ban javaslat született arról, hogy az 1837 előtti iratok az egyházmegyei gyűjtőlevéltárba vitessenek.
Az anyakönyvek túlnyomó része nem került beszállításra a gyűjtőlevéltárakba.

****

Az Unitárius egyház már 1899-ben hozzáfog az egyházközséghez tartozó hívek adminisztratív összegyűjtéséhez, megelőzve az Egyházi Képviselő Tanács (EKT) 1900. évi rendeletét, amely kötelezővé teszi az ún. "Családkönyv" készítését. [5]

****

Ennek következtében nem találunk minden lelkészségben családkönyvet. Az Egyházkerületeknél ismertetett családkönyv felsorolása bizonyosan nem teljes.

A címekre kattintva olvasható a fejezet.

Családkönyvek egyházkerületenként A családkönyv elkészítésének módozatai A családkönyv előnyei – hátrányai
 
Családkönyvek egyházkerületenként

Mivel a protestáns egyházak által vezetett családkönyvről nem található összefoglaló ismertető, ezért az egyházi kiadványok által közöltek alapján próbáljuk meg a történetét leírni.
A forrásokból kiderült, hogy a magyarországi egyházkerületeknél is volt családkönyv-vezetés.

A forrásokban megadott kiadványokból (1), (2), (3) - az 1842-1938 időszakra - az alábbiakat lehetett megtudni:
Tiszáninnen egyházkerület:
1848-ban Tisza-tarján lelkésze már el is készítette a családkönyvet.
1854-ben Berzéte községének lelkésze kezdte el a családkönyv összeszedését, de az egyházmegyében nem talált rokonszenvre a téma.
1884-ben Miskolc lelkésze jelezte, hogy vezeti a családkönyvet.

Tiszántúli egyházkerület:
A 18.sz. második felében vezetett családkönyvet lelt a régi iratok között Gyanta község lelkésze
Ő maga az 1850 és 1857 évi összeíráskor már igen nagy hasznát vette az elkészített családkönyvének.
Az 1882 évi, Debrecenben tartott közgyűlésen bekérették mintának, példának Hajdú-Böszörmény és Hajdú-Nána elkészült családkönyveit.
1883-ig továbbiak nem jelentkeztek.
1884-ben a lelkészi kar még mindig nem kellő lelkesedéssel támogatja.
1884-re Makó lelkésze – 12 évi munkával – elkészítette 1830-tól a családkönyvet.
1884-ben Nagyszalontán elkezdték vezetni a családkönyvet.

Dunamelléki egyházkerület
1764-ben Nagyszékely Németországból jött lelkésze elkésztette a családkönyvet.

Dunántúli egyházkerület
1883 júniusi Közgyűlésen a családkönyv vezetése kötelezően előíratott az egész egyházkerületre.
1884-ben Körmenden vezetik a családkönyvet.

EGYHÁZKERÜLET (XIX.-XX.sz.) ahol családkönyvet vezettek
Dunamellék
(bács-kiskunsági, baranyai, Budapest-déli, Budapest-északi, délpesti, északpesti)
Dunántúl
(mezőföldi, őrségi, pápai, somogyi, tatai, veszprémi)
Tiszáninnen
(egervölgyi, borsod-gömöri, abaúji, zempléni)
Tiszántúl
(bihari, békési, csongrádi, debreceni, hajdúvidéki, nagykunsági, nyírségi, szabolcs-beregi és szatmári)
Nagyszékely Körmend ev. Berzéte Gyanta
Bicske Miskolc Hajdú-Böszörmény
Tabajd Tisza-Tarján Hajdú-Nánás
Abaúj-Vajkócz Makó
Nagyszalonta

Mivel ezt az összeállítás a jelzett publikációk alapján készült, bizonyosan ki lehet és kell is egészíteni.
Fellelhetőségüke vonatkozó kérdésünkre küldött visszajelzések szerint:
   Nagyszékelyés Tabajd családkönyvvel, Makó belvárosi gyülekezete családívekkel rendelkezik.
   Sem a többi lelkészség, sem a sárospataki és a debreceni gyűjtőlevéltárak nem rendelkeznek családkönyvekkel.

****

Források:

ERDÉLYI CSALÁDKÖNYV

Az Erdélyben kialakult gyakorlatról nincs ismeretünk, de a családkönyvek előfordulása a magyarországinál sűrűbb. A létező családkönyvek az Erdélyi Genealógiai Társaság honapján megismerhetők.

2016.01.11.

Kérjük kutatóinkat, ha tudomásukra jut olyan családkönyv létezése, mely nem szerepel az összeállításunkban, az itt letölthető gyűjtőlapon jelezzék nekünk.

 

© MACSE - Magyar Családtörténet-kutató Egyesület  Postacím : 1114 Budapest, Bartók Béla út 21.     macse.koordinator@gmail.com 
Oldaltérkép  -  Adatvédelmi szabályzat  -  Szerzői jogok   -  Impresszum   -  Webmester