Kezdőlap Újdonságok Kereső Egyesület Levelezés Aktualitások Kutatás Adattárak Történetek Médiatár Partnereink RSS
Kezdőknek Kutatóhely Segédletek Családkönyv Linkek Családtörténet Kutatói kapcsolat
 
 BEVEZETŐ 

 KERESÉS 

 CSALÁDKÖNYV 
 TELEPÜLÉSI
CSALÁDKÖNYV
 

 GYAKORLATI TANÁCSOK 

 Adatok feldolgozása 

 Feltöltés honlapra 

 ADATTÁR BŐVÍTÉSE 
 
 
 

CSALÁDKÖNYV

MAGYARORSZÁGI CSALÁDKÖNYV
Állítólag az 1860-ban, Londonban tartott nemzetközi statisztikai értekezlet nagyon kívánatosnak tartotta a református egyházkerületekben a családkönyv vezetését, helyismeret és adatszolgáltatás segítése céljából.
A magyarországi mintát a svájci és németországi egyes részein kialakított szokás jelentette, különösen ahová német lelkészek érkeztek.
Itt nem célunk a főrendi családkönyvekkel foglalkozni.[4]
A gyakorlat elterjedése azonban elég nehézkesen ment. A lelkészek a feladatot nehéznek találták, különösen, ahol már hosszabb ideje vezettek anyakönyvet. Pl. Makó családkönyvét az 1830-1884 közötti időre, Szöllősi Antal tiszteletes 12 évi munkával állította össze. Gyakorlati tapasztalatait, a munka hasznosulását, a családfa vezetés módszereit is részletesen ismertette az 1855.-ben.[3] Ismertetője alapján őt tekintették az első családkönyv készítőjének az egyházmegyékben.
A protestáns lapokban az elsőbbség megállapítása végett jogos vita is kerekedett. (Lásd az egyházkerületeknél ismertetetteket.)
Bár a témát a lelkészi kar sokáig nem támogatta, mégis az egyházkerületek egyes helységeiben elkezdték a családkönyv összeállítását.
1886-ban az Egyetemes Konvent nyilatkozásra szólította fel az egyházkerületeket, hogy szükségesnek tartják-e a családkönyv vezetését, annak kötelező voltát, ha igen adjanak mintát. 1887-re a tiszáninneni javaslatot tette vita tárgyává.
1887-ben a családkönyv vezetésével kapcsolatban az alábbi javaslat születet:
  • ne legyen kötelező a vezetése, vagy ha igen, csak a jelenből kiindulva;
  • készüljön az anyakönyvhöz betűrendes mutató;
  • ha kötelező lenne, a tiszamelléki mintát fogadják el némi módosítással;

A javaslat alapján az alábbi határozat született:
  • bár kívánatos lenne, de a családkönyv vezetése nem kötelező mert felesleges;
  • a betűsoros mutató viszont kötelező (ez ma Index-ként szerepel és a kutatásban nagyon hasznos).

Javasolják, hogy a visitatiok alkalmával feljegyezzék az esetleges megvalósulást.

****

1895-ben az ágostai és az ev. ref. lelkészi eljárás tervezete előírja, hogy jövőre minden egyházban el kell kezdeni a családkönyv vezetését és a polgári anyakönyvezés esetére is a családkönyvbe való bevezetést.
1902-ben, a polgári anyakönyvezési gyakorlata után a négy egyházkerület határozata már előírta a családkönyv vezetés mellőzését.
1938-ban javaslat született arról, hogy az 1837 előtti iratok az egyházmegyei gyűjtőlevéltárba vitessenek.
Az anyakönyvek túlnyomó része nem került beszállításra a gyűjtőlevéltárakba.

****

Az Unitárius egyház már 1899-ben hozzáfog az egyházközséghez tartozó hívek adminisztratív összegyűjtéséhez, megelőzve az Egyházi Képviselő Tanács (EKT) 1900. évi rendeletét, amely kötelezővé teszi az ún. "Családkönyv" készítését. [5]

****

Ennek következtében nem találunk minden lelkészségben családkönyvet. Az Egyházkerületeknél ismertetett családkönyv felsorolása bizonyosan nem teljes.

A címekre kattintva olvasható a fejezet.

Családkönyvek egyházkerületenként A családkönyv elkészítésének módozatai A családkönyv előnyei – hátrányai
Források:

ERDÉLYI CSALÁDKÖNYV

Az Erdélyben kialakult gyakorlatról nincs ismeretünk, de a családkönyvek előfordulása a magyarországinál sűrűbb. A létező családkönyvek az Erdélyi Genealógiai Társaság honapján megismerhetők.

2016.01.11.

Kérjük kutatóinkat, ha tudomásukra jut olyan családkönyv létezése, mely nem szerepel az összeállításunkban, az itt letölthető gyűjtőlapon jelezzék nekünk.

 

© MACSE - Magyar Családtörténet-kutató Egyesület  Postacím : 1025 Budapest Cseppkő utca 33     koordinator@macse.hu 
Gyorskereső  -  Oldaltérkép  -  Adatvédelmi szabályzat  -  Szerzői jogok   -  Impresszum