A Veszprém Megyei Levéltár és a veszprémi Hét Domb Egyesület szervezésében 2012. november 22-én Veszprémben rendezvényt tartottak az olaszfalui vérengzésről és az annak ügyében a Nemzeti Nyomozó Iroda által indított vizsgálatról.

Azok számára, akik esetleg nem ismerik a történetet, röviden leírom. 1944. március 23-án a Veszprém megyei, többnyire német nemzetiségiek által lakott Olaszfaluban az előző napon bevonult szovjet hadsereg 33, többnyire tizen- és huszonéves fiatalt végzett ki. Sokukat saját házuknál lőtték agyon, másokat pedig betereltek egy magtárba, és ott adtak le rájuk sortüzet. A történtekre magyarázat ezidáig nincs, a hivatalos emlékezés is csak 1991 óta megengedett. (Mozsgai Lajos plébános 2001-ben összegyűjtötte a még élő szemtanúk visszaemlékezéseit – kézirat.) Egy verzió szerint partizánokat sejtettek a leventekorú fiatalokban, mások szerint civilbe öltözött német katonákat. A faluban azért volt sok fiatal, mert az akkori bíró sokakat mentesíteni tudott az alól, hogy leventeként a németekkel kelljen menniük.

Mivel családkutatók vagyunk, álljon itt a meggyilkoltak névsora:

2011 augusztusában Mattheidesz Konrádnak, az MTI Hírcentruma munkatársának indítványára a Nemzeti Nyomozó Iroda vizsgálatot indított.

Hudi József történész elmondta, hogy csak 1990-től szabad ezeket a kérdéseket kutatni. Ez személyes történelem, de lassan már ennek feltárására sem lesz idő, mivel elhunynak a résztvevők. 1945-ben a német telepítésű falvak sokkal nagyobb veszélynek voltak kitéve, mint a magyar falvak. Ilyen volt Olaszfalu is. Nem ismerjük az erre az eseményre vonatkozó szovjet katonai forrásokat. Ezek, mint pl. a szovjet napiparancsok, mindmáig el vannak zárva a kutatók elől.

Dr. Kahler Frigyes bíró szerint az olaszfalui esetben nem volt vizsgálat, vádat nem emeltek. Egyébként egyetlen ilyen vizsgálatot sem folytattak le a 2. világháború győztes oldalán állókkal szemben, sem orosz, sem angolszász katonák ellen. Pedig a genfi egyezményben a védett személyek között szerepel a civil lakosság. A jogos katonai cél ugyanis csak az ellenség haderejének megtörése lehetett. A civilek ellen elkövetett háborús bűnök a nemzetközi jog szerint soha nem évülnek el. Ma már az sem kifogás, hogy „parancsra tettem”.

Dr. Czinner Tibor bűnügyi kriminalisztikus szerint tudjuk, hogy Olaszfaluban melyik két szovjet alakulat volt jelen. Bogdanov vezérőrnagy 31. gépesített és Selevnyev vezérezredes alakulata. A napi jelentésekben minden le van írva, még az aznapi hőmérséklet is, ezek azonban titkos dokumentumok, nem lehet hozzájuk férni. Olaszfalu ebben a tekintetben nem egyedi példa volt.

Hogyan lehet egy ilyen ügyet megnyugtatóan lezárni? Czinner úr szerint, mivel a szovjet anyag nem kutatható, és sok év eltelt már azóta (mármint az eredeti bűnösök már nem élnek), jogi eszközökkel sehogyan. A Nemzeti Kegyeleti Bizottság tehetné helyre a dolgot. Kahler úr annyit tett hozzá, hogy ha már az állam nem tudta megtenni, akkor tegyük meg mi, magyar állampolgárok. Az aradi ítélet sincs mindmáig jogilag megsemmisítve, de a magyar nemzet helyretette – a lelkünk ezzel megnyugodott.

A feljegyzést készítette : Németh József