Kezdőlap Újdonságok Kereső Egyesület Levelezés Aktualitások Kutatás Adattárak Történetek Médiatár Partnereink RSS
 
 Személyek 
 Családok 
 Események 
 Helytörténet 
 Személyes 
 Tallózó 
 Kutatásról 
A tejföl
Placskó István hősies helytállása az 1855. évi szarvasi kolerajárvány idején
Tata környéki családkutatásaim és a történelem kapcsolata
Miért izzad a kömlei halott?
A tejföl

Nagyanyám gyakran mondogatta gyerekkoromban, hogy amikor ő még fiatalasszony volt – a negyvenes években –, milyen sokszor járt be hajnalonként kerékpárral Adásztevelről Pápára, a piacra, esőben-hóban, biciklijén kétoldalt és hátul az eladásra kínált tejjel, tejföllel. Ilyenkor mindig hozzátette nagy komolyan, hogy ő a piacon bizony a teveli asszonyoktól távol telepedett le, és ha megkérdezték a pápai háziasszonyok, hogy honnan jött, a válasza mindig az volt: Iváncházáról. Amivel nem is állított valótlanságot, hiszen tény és való, hogy nagyanyám mindig is Adásztevel Iváncháza nevű településrészén élt. (A mai település több kisebb, a török időkig létező falu helyén jött létre, és bár a lakosok száma nem éri el az ezret, a falu mégis a réges-régi falunevek alapján tagozódik.) A pápai asszonyok nemigen firtatták a dolgot: van épp elég apró falu Pápa környékén, Iváncháza is közéjük tartozhat, gondolták. Ez a kis történet sokszor elhangzott nagyanyám szájából; csakhogy ő soha nem tért ki arra, hogy miért volt fontosabb Iváncháza Adásztevelnél. Én pedig, gyerekként, nem tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget.

Jó húsz évvel később a számítástechnika áldása a helyi lapokat is elérte: a könyv- és levéltárak igyekeznek minél több régi újságot digitálisan is megőrizni, és elérhetővé tenni. Családtörténeti kutatásaim közben így találtam rá a korabeli Pápai Lapokra és benne több cikkre, amelyek a régi asszonyok régi trükkjeiről szóltak. Arról például, hogy miképpen lehet 1 liter tejből 2 liter tejet eladni. A cikkek eszembe juttatták nagyanyám szavait Iváncházáról és a piacról. A korabeli cikkeket olvasva hamar kibontakozott a történet: lám csak mégis volt alapja a pápai asszonyok kérdezősködésének!

Az 1900-as évek elején, de főleg a Nagy Háború alatt és után, a boldogulás érdekében mindenki igyekezett a lehető legnagyobb hasznot kihozni terményeiből. Az egyik pápai asszony odáig merészkedett, hogy az általa árult tejet 83% (!) vízzel hígítva hozta forgalomba 1917 nyarán. Az újságok olvasgatása során hamar kiderült, hogy bár a Pápa környéki falvakban sok asszony foglalkozott tej- és tejfölhamisítással, az adászteveli hölgyek élen jártak e téren. Ma már sajnos nincs senki, aki meg tudná mondani ennek az okát, de a korabeli tudósítások alapján ezt egyértelmű tényként kezelhetjük. 1907-ben a pápai rendőrkapitány az egyik adászteveli asszony büntetésének kiszabásánál súlyosbító körülményként vette figyelembe azt, hogy a megtartott „tejvizsgálat alkalmával hamisnak talált 29 tejtermék közül Adásztevel községből magából 14 elárusítónál találtatott hamisított tejtermék, mely körülmény igazolni látszik, hogy ezen községben a tejtermékek hamisítása üzletszerűen történik”.

Már abban az időben is ellenőrök járták a piacokat, szúrópróbaszerűen ellenőrizve az eladásra kínált árut. A mintákat vegyvizsgálatnak vetették alá és ha azok nem feleltek meg az előírásoknak, eljárást kezdeményeztek a termék árusítója ellen. Ebben az esetben a vétkes akár elzárásra is számíthatott (2-15 nap), továbbá pénzbüntetést kellett fizetnie, és a vegyvizsgálat díját is kifizettették vele. Ez utóbbi 1917-ben 8 korona volt, ami ma 3000 Ft-ot érne. A büntetés összege 40-50 korona körül mozgott, visszaesőknél már komolyabb összeg, akár 100 korona is lehetett, ami mai áron nagyjából 40 000 Ft-nak felel meg. 1923-ban a nagyfokú infláció miatt ezek az összegek már 1160, illetve 6000 koronára rúgtak. A büntetésből befolyt összegek felerészben Pápa város szegényalapját, felerészben az államkincstárt illették. A helyi lapokban minden tárgyalást követően cikkek jelentek meg a vétkesről, vétkéről és a büntetés mértékéről, nem is egyszer. Először az ítélethirdetés után pellengérezték ki az illetőt, majd, a jogerőre emelkedés után még egyszer, ez utóbbit ráadásul a bűnös félnek saját költségén kellett közzétennie.

Az újságok beszámolói alapján, bár a vizsgálatok és a büntetések rendszeresek voltak, a tej- és tejfölhamisításnak nemigen akarózott vége szakadni. A húszas években a pápai bíróság a büntetés kiszabásánál súlyosbító körülménynek tekintette, hogy a rendszeres ellenőrzések dacára, „a heti piacon egyes lelkiismeretlen egyének a tejtermékek árusításakor nagy visszaéléseket követnek el.” Enyhítő körülménynek számított ugyanakkor a terhelt büntetlen előélete, ami azonban csak ritkán fordult elő, a zöm ugyanis többszörös visszaesőként jelent meg a bírák előtt.

És bár nagyanyám már jóval az I. világháború után járt a pápai piacra portékáival, a pápai háziasszonyok generációról generációra adták tovább a konyhájuk szempontjából létfontosságú információt: adászteveli asszonytól ne vegyél jányom se tejet, se tejfölt!

Beküdte: Karancsiné B. Judit, 2019-03-25

 

© MACSE - Magyar Családtörténet-kutató Egyesület  Postacím : 1025 Budapest Cseppkő utca 33     koordinator@macse.hu 
Gyorskereső  -  Oldaltérkép  -  Adatvédelmi szabályzat  -  Szerzői jogok   -  Impresszum