Kezdőlap Újdonságok Kereső Egyesület Levelezés Aktualitások Kutatás Adattárak Történetek Médiatár Partnereink RSS
 
 Személyek 
 Családok 
 Események 
 Helytörténet 
 Személyes 
 Tallózó 
 Kutatásról 
A tejföl
Placskó István hősies helytállása az 1855. évi szarvasi kolerajárvány idején
Tata környéki családkutatásaim és a történelem kapcsolata
Miért izzad a kömlei halott?
Tata környéki családkutatásaim és a történelem kapcsolata

Az anyakönyvek kutathatóságával kapcsolatban többen hangot adtak annak a véleményüknek, hogy az anyakönyveket maguktól a kutatóktól is védeni kell. Ezzel részben egyetértve mégis inkább azt hangsúlyoznám, hogy a védelmük sokkal inkább azért olyan fontos, mert sok olyan információ is nyerhető belőlük, amellyel esetleg cáfolható több, eddig publikált történelmi esemény, vélemény. Saját kutatási tapasztalatomat szeretném felhozni ennek bizonyítására.
Elsősorban Tata környékét kutatom. A családfakutatást Környe község anyakönyveinek kutatásával kezdtem. Sok helytörténeti kiadványt is elolvastam előtte, gyűjtöttem a témában megjelent újságcikkeket. Ezekben többször olvastam, hogy Környét Eszterházy József [1] gróf 1746-ban katolikus svábokkal telepítette be, miután elzavarta az itt élő református magyarokat, akiktől elvette a templomukat, és katolikus plébániát alapított. Olyan véleményt is olvastam, mely szerint Eszterházy gróf rosszabb volt a tatárnál és a töröknél, mert magyar- és reformátusellenes volt.
Ezen ismeretek gyűjtögetése után lett időm arra, hogy a saját családfám kutatásához is hozzáláthassak.
Az anyakönyvek "olvasása" során meglepve tapasztaltam, hogy már az 1740-es évek anyakönyvi bejegyzéseiben a kereszteltek, a házasultak és az elhunytak között is találtam református magyarokat.
Kutatásomat a MOL-ban található Eszterházy levéltárban folytattam, ahol megtaláltam többek között Környe 1768-as úrbéri szerződését, amelyet a falu nevében Pirityi Jeremiás törvényes bíró mellett Nagy Ferenc és Gór János is aláírt. E három aláíró közül Pirityi református, a másik kettő katolikus magyar volt.
gróf Eszterházy József (1682-1748)
gróf Eszterházy József (1682-1748)
Dad, Református templom
Dad
Református templom
Ezen ismereteimet a falu 1763-as lélekösszeírásából merítettem. Nem értettem, ha a gróf elzavarta a református magyarokat, miért szerepelnek azok továbbra is az anyakönyvekben?
Több éves, a szomszédos községek anyakönyveit is érintő kutatásaim alapján (miután ott református és evangélikus őseim éltek) bizton állíthatom: lehet, hogy egyes református családokat valóban kitelepített a gróf, de sokan maradhattak. Ennek ismeretében felteszem a kérdést, tényleg magyar- és reformátusellenes lehetett a gróf? S akik a fenti sommás ítéletet leírták, s mások, akik ezt szolgai módon lemásolták és terjesztették, vajon belenéztek-e az anyakönyvekbe? Szerintem nem, mert ez meglehetősen fárasztó és időigényes tevékenység, amit csak a hozzánk hasonló megszállottak művelnek. Úgy gondolom ezért is kell védeni az anyakönyveket.
A református templomok elvételéről is szeretnék írni néhány szót. A dadi templom történetét hozom fel példának. A templomot eredetileg katolikusok építették. 1529-ben a falut a törökök felperzselték. Dad 1643-ig lakatlan volt, a templomot nem használták. Ekkor Csáky László a gesztesi vár ura református jobbágyokat telepített Dadra, akik az elhagyott templomot átvették, és 1747-ig használták.
1747-48-ban katolikusok is települtek a faluba. Ezért Eszterházy gróf 1747-ben visszavette a reformátusoktól a templomot. Ekkor még érvényben volt az a királyi rendelet, mely szerint mindazok a templomok, amelyek katolikus szertartás szerint valamikor fel voltak szentelve, a protestánsoktól visszaveendők. A gróf a reformátusoknak templomépítéshez telket és építőanyagot adományozott, kántoruknak és papjaiknak pedig földet juttatott. Így mindkét felekezet szabadon gyakorolhatta hitét.
Mikoviny Sámuel v
Mikoviny Sámuel
(1698-1750)
A betelepítésekre, főleg gazdasági okokból, azért volt nagy szükség, mert ez a vidék a török időkben teljesen elnéptelenedett. Sok régi magyar falunak csak a neve maradt fenn, de azt sem tudjuk pontosan, hol lehettek helyileg.
A török utoljára 1683-ban, Bécsbe tartván dúlta fel a vidéket. Errefelé vezetett ugyanis a "hadak útja". A két elsőrendű fontosságú kereskedelmi és hadiutat – a Budáról Bécsbe vezető Mészárosok útját és az Esztergomból Bécsbe vezető dunai utat – Tatáról mind délre, mind északra mocsárvidék szakította meg, melyen csak egyetlen helyen, Tatánál lehetett átkelni. A török vagy keresztény hadak így mozgásukban szükségszerűen mindig érintették Tatát és vidékét. (E mocsárvidéket egyébként Eszterházy József gróf szabályoztatta Mikoviny Sámuel [2] mérnök szakirányításával.)
Az elnéptelenedett vidéket már Eszterházy gróf telepítései előtt is igyekeztek benépesíteni, elsősorban Nyitra és Bars megyei szlovákokkal és magyarokkal. Egyes kutatások szerint a korábban a Tata környékén élt magyar lakosság is oda menekült a török elől, és ott élt több generáción át, mielőtt visszatelepült volna.
[1] hu.wikipedia.org/wiki/Esterházy_József_(országbíró)
[2] http://hu.wikipedia.org/wiki/Mikoviny_S%C3%A1muel

Beküldte: Adorján Éva, 2012.05.12.

 

© MACSE - Magyar Családtörténet-kutató Egyesület  Postacím : 1025 Budapest Cseppkő utca 33     koordinator@macse.hu 
Gyorskereső  -  Oldaltérkép  -  Adatvédelmi szabályzat  -  Szerzői jogok   -  Témafelelősök  -  Impresszum