2024. május 23-án, egy gyönyörű verőfényes csütörtöki napon a Magyar Családtörténet-Kutató Egyesület tagjai érkezését vártuk Sopronban a GYSEV pályaudvaron. Nagy gondban voltunk: mi minden nem fér be időben gyönyörű, szeretett városunk bemutatásából, hiszen a fél tízes érkezéstől a délután négy órai visszaindulásig rendelkezésre álló hat és fél órában a két levéltár egy-egy órás látogatása és az ebéd kötött program, az újonnan elkészült Múzeumnegyed végig járása pedig 72 órát venne igénybe. Abban maradtunk, hogy a városunk két főnemesi családja, a Széchenyiek és az Esterházyak emlékeire koncentrálunk, nem feledkezve meg az egyházi anyakönyvezés belvárosi helyszíneiről sem. Útközben pedig felhívjuk a figyelmet a legfontosabb vagy legérdekesebb látnivalókra.

A Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Vármegye Soproni Levéltára Sopronban a Fő tér két végén kapott helyet. A Fő tér 5. szám alatti egykori Megyeháza épületében kezdtük a látogatást. Az udvaron már várták csoportunkat a levéltár munkatársai, Dr. Kelemen Dávid és Simonné Prezenszki Erzsébet levéltárosok, továbbá Koloszár Andrea levéltári kezelő, aki a fotókat készítette látogatásunkról.

A két levéltáros szakszerűen, egyben hangulatosan, érdekfeszítően mutatta be a levéltár kiállító helységeit a Sopron vármegyei családok történetének kutatását segítő és jól hasznosítható forrástípusokkal. Gondos előkészítő munkájuk eredményeként a családtörténet-kutatásban gyakorlott látogatóknak a levéltár őrizetében lévő népösszeírások közül olyanokat választottak, amelyekben nemcsak a családfőt tüntették fel, hanem az egy háztartásban élőket is regisztrálták, a rokonsági fokot is megjelölve. Házigazdáink bemutatták, milyen többlet információ nyerhető a családjuk történetére vonatkozóan a felnőtt korukat még el nem ért személyekre vonatkozó házasságkötési engedély-kérelmekből, amik a csatolt anyakönyvi kivonatok mellett érdekes adatokat tartalmazhatnak a házasulandók családjának vagyoni helyzetéről, életkörülményeiről, esetenként egészségi állapotáról. Ugyanitt kerültek ismertetésre a levéltár iskolai iratanyagából Iván községre vonatkozó osztálynaplók, amelyek esetlegesen áthidalhatóvá teszik a születési anyakönyvek védelmi idejéből fakadó hiányosságokat. Megtudhattuk belőlük az általunk kutatott ősünk születési dátumát, vallási hovatartozását, nyelvismeretét. Külön élmény volt hallgatni Simonné Prezenszki Erzsébet levéltáros élménybeszámolóját, hogyan mutatták be kollégájával Fertőhomokon egy korabeli újságcikkben megjelent bűnügy anyakönyvi hátterének felderítését, így keltve érdeklődést a levéltári kutatások iránt a nagyszámú hallgatóságban.

A két levéltári részleg között haladva a Fő téren megálltunk, mert éppen tizenegyet ütött a Tűztorony órája, és felcsendült a toronyzene. A toronyzene eredeti dallamát Johann Wohlmuth evangélikus orgonista szerezte 1689-ben. A mai 45 másodperces verzió 1986. május 16. óta naponta hallható, Fohner János soproni karnagy hangszerelésében – interneten bármikor elérhető.

A Fő tér 1. szám alatti Városházán a levéltár épületrészének kutatótermében folytattuk a tanulmányutunkat. Az 1941-es népszámlálás Sopron városi felvételi lapjain túl Sopron város tanácsának iratanyagában található, az elsősorban nemesi családok által a városnak küldött 16–18. századi házassági meghívókat és halotti értesítőket tekinthettük meg, amik jelentőségét emeli, hogy a magyarországi anyakönyvezés elterjedése előtti időszakból tartalmaznak családtörténeti információkat. A nagycenki Széchenyi és a petőházi Zeke család levéltári dokumentumain keresztül képet alkothattunk a végrendeletek és hagyatéki leltárak forrásértékéről. Felhívták a figyelmünket a kutatók segítésére készített levéltári kiadványaikra, az említett családok levéltári anyagához készült segédletek mellett az iskolai anyaghoz készített repertóriumra, a Magyar Nemzeti Levéltár által a családtörténet kutatást segítő kiadványokra és az online elérhető adatbázisaikra is. Nagy meglepetésünkre és még nagyobb örömünkre több családtörténeti vonatkozású könyvet kaptunk ajándékba a levéltár által készített kötetek közül – amit ezúton is nagyon köszönünk.

A kétórai elmélyült levéltári búvárkodás után ebédelni indultunk. A Fő teret a Széchenyi térrel összekötő útszakasz kiváló terep volt ahhoz, hogy – ha időkorlátok közé szorítva is – a szebbnél szebb épületeket látva néhány várostörténeti eseményre felhívjuk kedves vendégeink figyelmét.

A Széchenyi téren levő Perkovátz-Házban ebédeltünk, minőségi kiszolgálás kísérte a finom falatokat. A vendéglőből távozva bemutattuk a tér többi nevezetességét is. Kezdtük a város legrégebbi középiskolájával, a Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceummal az udvarában látható emléktáblákkal. Elmondtuk, hogy a helyén és a mellette álló Postapalota helyén a rómaiak idejében temető volt, innen tudták azonosítani egy sírkő feliratából, hogy Scarbantia volt a település római neve. A tér végén álló Domonkos templom és kolostor elsősorban a szentábrázolásaival nyűgözte le kedves vendégeinket.

A Fegyvertár utcából – ahol annakidején a város fegyverraktára volt – az Orsolya tér szépségeit vettük szemügyre. A Szent Orsolya rend szépen felújított iskolája, temploma és kolostora szinte az egész, egyébként aprócska teret kétoldalt kitölti. Az iskolával szemben áll a Lábasház, kevés ilyen van az országban, a második világháborús bombázások idején vált láthatóvá eredeti formájában. A tér közepén álló Mária kutat darabokra törték a bombák, Szakál Ernő Műemlék-aranyérmes szobrász-restaurátor szedte össze zsákokba a darabjait, cipelte a vállán a múzeumba és rakta össze, most szépen láthatók rajta az eredeti részek és a kiegészítek.

A Szent György utcában megmutattuk a kettős várfalakat, az evangélikusok eredeti imaházának szószékét a gyönyörű reneszánsz árkádokba beépítve, ez az épület most a Soproni Múzeum múzeumpedagógiai programjainak ad otthont, ez a Macskakő Gyermekmúzeum. Az épülettel szembeni, eredetileg gótikus Szent György templomban felhívtuk a figyelmet arra, hogy itt tartották a német nyelvű istentiszteleteket, míg a Kecsketemplomban – vagy ferences, vagy bencés, vagy Nagyboldogasszony templomban – a magyar nyelvű istentiszteleteket a belvárosban élő kétajkú polgárok számára.

A Fő térre érve a Kecsketemplom látogatása kapcsán beszélgettünk a Sopron városában megtartott öt országgyűlés és két királykoronázás emlékhelyeiről. Ebben a templomban és a közeli egykori Városházán voltak ezek az országos események, ennek emlékét őrzi a kétfejű sas a Tűztorony tetején. Még a Szent György utca és Hátsókapu találkozásánál felhívtuk a figyelmet a Zöld Ház emléktáblájára, ahonnan leolvashattuk, hogy az 1681-ben Sopronban tartott országgyűlésen itt ülésezett a főrendi ház, amelyet pozsonyi mintára Zöld Háznak neveztek, itt választották meg Esterházy Pál herceget nádornak. Megmutattuk, hogy a szemközti Kossow-ház falán, ahol király őfelsége tartózkodott az országgyűlések idején családjával és kíséretével, hol volt az átjáró az emelet magasságában – aminek helye befalazva ma is látható –, ahol át lehetett jutni a templom karzatára. Szemben, már a Templom utca elején megcsodáltuk a gyönyörű kék színben pompázó Esterházy palotát, homlokzatán az Esterházy-Madonna kőszobrával, ahol az Esterházy család megpihent Kismartoni (Eisenstadt) és Eszterházi (Fertőd) palotája között félúton.

A Megyeháza épületéről elmondtuk, hogy a helyén állt kisebb házak tulajdonosait annakidején felkérte a város, hogy telküket ajánlják fel megvásárlásra a városnak. Gróf Széchényi Ferenc a városnak ajándékozta a sajátját, és helyette a városfalakon kívül vásárolt két kisebb házat, és a már a család birtokában levővel egybeépítve alakíttatta ki itáliai reneszánsz palota mintájára a mai Széchenyi teret lezáró Széchenyi palotát, amit egyik fia, gróf Széchenyi István, a Legnagyobb Magyar kapott tőle örökségül. Gróf Széchenyi Istvánt választották Sopron város első díszpolgárává, aki a palotája előtt álló terület promenáddá alakításához a facsemetéket ajándékozta és a fásítás költségeit is vállalta, az ő szobra áll a tér túlsó végén. Mindezek mellett bemutattuk kedves vendégeinknek a gróf Széchenyi Istvánról készült „Hídember” több forgatási helyszínét is, és fontosnak tartottuk elmondani, hogy a film főszerepét alakító Eperjes Károly Kossuth-díjas színművész, városunk legújabb díszpolgára a Széchenyi István Gimnáziumban érettségizett – velünk egyidőben –, és a Széchenyi téren álló kollégiumban humorával szebbé tette társai és tanárai életét.

Az összes maradék időnket a gyönyörűen felújított Múzeumnegyedben töltöttük. A rengeteg látnivaló közül csak a Storno gyűjteményben, a „Sopron és a korona” és a „Suttogó kövek” kiállításban gyönyörködhettünk. Távozóban vetettünk még egy pillantást a Tűztoronyra a Hűségkapu történetét ismertetve, tisztelettel megérintettük a népszavazás idején regnált Thurner Mihály polgármester bronzszobrát a Városháza árkádja alatt, és sietve indultunk a vasútállomásra, még egy fagyira se futotta időnkből.

Az egész nap végkövetkeztetése az volt valamennyiünk részéről, hogy ide vissza kell még jönni, hiszen a levéltárban is, a múzeumban is, és az utcákat járva is csak ízelítőt kaptunk.

01. Dr. Kelemen Dávid és Simonné Prezenszki Erzsébet fogadott minket a levéltárbann

02. Igazi kincseket láthattunk

03. Érdekfeszítő dolgokat mutattak nekünk

04. Amit mi élénk érdeklődéssel hallgattunk

05. A toronyzenét hallgatva

06. Séta a múzeumnegyed felé, háttérben a Kecske templom, az országgyűlések színhelye.

Beküldő: Torma Margit és Kelemenné Torma Erzsébet