Kezdőlap Újdonságok Kereső Egyesület Levelezés Aktualitások Kutatás Adattárak Történetek Képek, videók Partnereink RSS
 Jelentkezés rendezvényekre 
  
 Sablonok 
 Eseménynaptár 
 Híreink 
 Felhívások 
 Előadásokról 
 beszámoló 
 Rendezvények 
 Találkozók,
 összejövetelek képei 
 BB21 Közösségi hely 
 Családfa Klub 
 Füredi
    Asztaltársaság 
 Kirándulások 
 Matrikula 
 Szórólap 
 CD Kiadványok 
 Pályázatok 

Az híreinket lásd a

MACSE hivatalos facebook oldalán

MACSE - facebook

KORÁBBI HÍREINKET AZ ALÁBBIAKBAN LEHET MEGTEKINTENI:

2018.07.04. MNL JNSzML - Júliusi hónap dokumentuma2018-07-04 07:17:58

MNL Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára
Érdekes iratok - Kávéházból rendőrség

Hetven évvel ezelőtt, 1948. július 3-án adta hírül a megyei újság, hogy „Becsukta kapuit a Nemzeti Kávéház”. A különös hangvételű cikk, mint cseppben a tenger, érdekes példáját adja annak a társadalmi, politikai átalakulásnak, mely a fordulat évében végbement hazánkban.

Az 1895-ben megnyitott kétemeletes Nemzeti Szálló homlokzatán még ma is olvasható a téglákból kirakott felirat: „GRAND HOTEL”. A megyeszékhely első igazi kávéházának otthont adó épület nemcsak bálteremmel és ártézi kúttal, de Szolnokon elsőként saját villanyteleppel is rendelkezett. Az építtető Fodor Dániel jó üzleti érzékkel helyezte szállodáját a Szapáry utca közepére, mely akkoriban az úri közönség korzója volt.

1922 végén újból a lakosság figyelmének középpontjába került, hiszen ekkor kezdte meg működését az épület mozivá átalakított dísztermében a Nemzeti Mozgó is. Eközben a Nemzeti Kávéház is tovább működött, mely a két világháború között leginkább a szolnoki felső középosztályba tartozó zsidók törzshelye volt, míg a tisztviselői elité a Tisza Szálló. Természetesen mindkét helyre betértek zsidók és keresztények is, főleg a férfiak rendeztek kártya-partikat és folytattak közös eszmecserét.

A kávéházi élet a polgári életmód, a társas érintkezés szerves részévé vált. Ezért írhatta 1948 júliusában a Tiszavidék újságírója, hogy a Nemzeti Kávéház bezárása: „Szimbólum és valóság azért, mert a kávéház redőnyeinek lehúzása része annak a társadalmi változásnak, amely hazánkban végbement. Az az osztály, amely valamikor a társadalmi fejlődést jelentette, ma annak akadályozójává vált, túlélte magát. Új erők léptek a történelem színpadára. Ezek az erők – munkások, értelmiségiek, parasztok – már nem „kapucinerek” mellett tanakodnak a világ ügyeiről. Ennek a tömegnek belső ereje szétfeszíti a polgári társadalom üres kereteit, hogy felépítse a szabad emberek új hazáját.”

A cikkíró bizonyára sosem járt a Nemzeti Kávéházban, mivel a törzsközönség összetételét nem ismerve a liberális polgárságot is egy kalap alá vette Szálasi támogatóival, a teljes polgárságot felelőssé téve a második világháború borzalmaiért. Mondandóját az alábbi kijelentéssel zárta: „Eltűnik városunkból a „Nemzeti Kávéház” is, hogy helyet adjon népi demokráciánk szilárd pillérének, a demokratikus rendőrségnek.”

A kávézó július 1-én zárta be kapuit, a hó végével pedig valóban szimbolikus módon oda költözött a rendőrség.

A háború utáni években a súlyos légitámadásokat szenvedett városban komoly gondot okozott a különböző hivatalok, szervezetek, pártok és bombakárosult családok lakáshoz juttatása, ezért a hasonló szükségmegoldások még 1948-ban is mindennaposnak számítottak.

Ennek nyomait őrzi az a néhány szál irat is, mely ugyanebből az évből maradt fenn és a rendőrség költözésének körülményeit rögzíti. Ezekből megtudható, hogy az államrendőrség egy Kossuth tér 4. szám alatti (az Államvédelmi Osztály elköltözéséig közösen használt), nem megfelelően közművesített épületből előbb a Szapáry utca végén lévő Székely házba költözött volna, ám ezt a tervet a Belügyminisztérium anyagi okokból elvetette. Ezért a Szapáry utca 11. sz. alatti Vértes-féle házat szemelték ki a rendőrkapitányság helyéül. Ezt addig az Orosz Városparancsnokság használta, majd megüresedett az épület, így családokat sem kellett volna kiköltöztetni a rendőrség odaköltözésével. Erre meg is kötötték a bérleti szerződést Vértes Pálnéval még májusban. Ám júliusban újabb fordulat következett, mivel a Belügyminisztérium megvásárolta a Nemzeti Szálloda Szapáry utca 7. szám alatti épületét, így a rendőrség a Vértes ház igénybevételéről lemondott és július végén a Nemzetibe költözött.

Itt jegyezzük meg, hogy az utcát 1949-ben Ságvári Endre útra keresztelték, majd az 1960-as évektől a Ságvári Endre körút része lett. Ennek során az eredetileg a Baross utca felől induló házszámozás megfordult és a Tisza felől indulva újraszámozták a házakat. Így az addigi páratlan oldalból is páros oldal lett. 1990-ben, amikor a Szapáry utca visszanyerte régi nevét, a házszámozást változatlanul hagyták, ezért van az, hogy a jelenlegi házszámok nem egyeznek meg az 1948-ig használtakkal.

A rendőrség és az ÁVO az évtizedek során számos épületet használt, idővel a Vértes-féle házba is átköltözött a kapitányság, ahogy korábban tervezték. A Nemzeti Kávéház viszont már soha nem nyerte vissza eredeti pompáját. 1951 októberében a filmszínházat is „Vörös Csillag”-ra keresztelték, s csak 1993 októberében nyerte vissza eredeti nevét, 2002-es bezárásáig. A Szálló az évtizedek során sokféle tevékenységet kiszolgált, jelenleg bankok és üzletház működik földszintjén, míg az impozáns épület irodahelyiségei és egykori bálterme üresen várja sorsa jobbra fordulását.

Készítette: Csönge Attila igazgató, főlevéltáros

Források:
MNL JNSZML V. 400. Szolnok város közigazgatási iratai 5201/1948
MNL JNSZML XV. 22. Magánszemélyek digitalizált iratai: Dr. Vincze Gyula digitalizált képeslapgyűjteménye
Becsukta kapuit. In: Tiszavidék, 1948. július 3. 3. p.
Berta Ferenc: A Nemzeti Mozgó 1922-2002. Fejezetek a szolnoki mozgók történetéből. In: Tisicum 19. Szolnok, 2009. 523-533. p.
Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében. Szolnok, 2014. 125-126. p.
Szathmáry István: Az egykori világszínvonalú szolnoki kávéházat ma már csak a szél járja.
https://www.szoljon.hu/kozelet/helyi-kozelet/az-egykori-vilagszinvonalu-szolnoki-kavehazat-ma-mar-csak-szel-jarja-989579/

Forrás: Júliusi hónap dokumentuma | Kávéházból rendőrség

Beküldő: Kőhegyi Anikó
 
  Többféle hírt szeretnénk
  itt megjelentetni:
  • Az Egyesület életének híreit.
  • A családkutatók munkáját érintő, fontosnak ítélt híreket.
  • A kutatótársaktól kapott híreket.

© MACSE - Magyar Családtörténet-kutató Egyesület  Postacím : 1114 Budapest, Bartók Béla út 21.     macse.koordinator@gmail.com 
Oldaltérkép  -  Adatvédelmi szabályzat  -  Szerzői jogok   -  Impresszum   -  Webmester