|
Szerző: Arany Krisztina, Bakó Zsigmond, Sárhegyi Tamás Felícián, Virág Balázs
Az ezen a héten bemutatott dokumentumoknak két szempontból is szomorú az aktualitása. Az egyik a trianoni békeszerződés évfordulója, amelyre a Nemzeti Összetartozás Napja keretében emlékezünk. A másik szomorú esemény Yves de Daruvar halálhíre (2018. május 28.), amelyről az elmúlt hetekben a sajtóban is olvashattunk.
Magyarországon kevésbé, de Franciaországban közismert személy volt: haláláról a Francia Miniszterelnöki Iroda is megemlékezett. A magyarországi nekrológok, hírek főleg második világháborús hőstetteit és a Trianonról szóló könyvét hangsúlyozták. Ugyanakkor kevésbé ismert róla, hogy a magyar emigráns közösségekkel is szoros kapcsolatot tartott, a diaszpórában szerte a világon ismert volt a neve és szervezőtevékenysége.
»…Egy „elveszett gyermek” megőrizheti magyar szívét, mégha a nyelvet nem is beszéli...« Yves de Daruvar levele Antall Józsefhez, Hyéresm, 1983. május 26. (Bakonyi József fordítása)
Yves de Daruvar életének főbb eseményei
Yves de Daruvar, vagyis daruvári Kacskovics Imre 1921. március 31-én született Isztambulban. Édesapja, daruvári Kacskovics Tibor révén régi magyar nemesi családból származott, a hagyományok szerint a család még Hunyadi Mátyás alatt nyert nemeslevelet 1465-ben. Édesanyja, Emilie-Mersedes Albert francia volt, ezért Yves de Daruvar már korán Franciaországba került, és gyermekkorát is ott töltötte, iskoláit ott végezte. A második világháború kitörését követően lelkesen jelentkezett katonai szolgálatra, hogy választott hazáját védhesse. Csádban Philippe Leclerc ezredes alakulatába osztották be, majd Észak-Afrikában harcolt. A harcok során több sebesülést is szerzett, ám nem várta meg teljes felgyógyulását, hanem alakulatával Angliába hajózott, hogy részt vegyen Franciaország felszabadításában. Miután a kontinensre visszatért, a frontvonalban harcolva részt vett Párizs visszafoglalásában is. A háború során tanúsított helytállásáért 1945-ben kitüntették a Becsületrend lovagkeresztjével, valamint De Gaulle Felszabadítási Rendjének is tagja lett. 2015-ben, 94 évesen kapta a Francia Köztársaság Becsületrendjének nagykeresztjét. Magyar kitüntetést csupán jóval a rendszerváltás után vehetett át: a korabeli lapok tanúsága szerint Antall József miniszterelnök közbenjárására 1992. május 25-én kapta meg a Magyar Érdemrend középkeresztjét a csillaggal Göncz Árpád köztársasági elnöktől.
Szerepe az emigrációban
Az Yves de Daruvarral kapcsolatos iratanyag a Miniszterelnökség Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkársága által vezetett Mikes Kelemen Program keretében, a Torontói Magyar Ház archívumának részeként került a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárába 2016-ban.
A következőkben bemutatott iratok a Kanadában élt Szántó Erzsébet hagyatékából származnak. Ő évtizedeken át levelezett francia nyelven a magyarul nem tudó Yves de Daruvarral. Ezt támasztja alá a hagyatékában található egyik magyar nyelvű levél is, amelyet Daruvarnak címeztek, és amelynek válaszában Daruvar megkéri a levélírót, hogy máskor franciául írjon, vagy küldje el fordításra a szöveget. A Szántó Erzsébettel történt kapcsolatfelvételt követően kettejük viszonyát hamar barátsággá kovácsolta Daruvarnak a magyarság sorsa iránt érzett elkötelezettsége, legalábbis a levelek hangvétele és tartalma erre enged következtetni.
Az első levélváltásra 1972-ben került sor, amikor Szántó Erzsébet elküldte az 1956-os szabadságharc 16. évfordulójára mondott beszédének szövegét. A hagyatékban található utolsó levél 2005-re datálható.
Yves de Daruvar leveleiben a hivatalos ügyek mellett személyes vonatkozásokról is szót ejtett, 1972-ben többek között beszámolt második fiának haláláról és megemlítette, hogy Mindszenty 1972. augusztus 2-i brüsszeli látogatása alkalmából beszédet fog mondani.
TOVÁBB A TELJES CIKKRE >>
Forrás: Yves de Daruvar | 
