|
Kopjafát és emléktáblát avattak június 8-án Bécsben, a Penzing kerületben található egykori I. Ferencz József Lovassági Laktanyában, amely ma az Osztrák Szövetségi Haderő Logisztikai Iskolájának ad otthont. A jelenlévők arra emlékeztek, hogy pontosan 110 évvel korábban, 1908-ban érkezett meg a laktanyába a császári és királyi 1. huszárezred.
Az 1904-ben elkészült lovassági laktanya első lakója az Arthur Connaugt és Stathearn Hercege 4. huszárezred volt, amelynek állománya a temesvári VII. hadtest kiegészítési területéről származó, magyar legénységből állt, Hajdú, Bihar, Békés, Csongrád, Torontál, Temes és Arad vármegyékből.
A négyes huszárok ugyanakkor viszonylag kevés ideig örülhettek a modern szálláshelynek, mert 1908. június 8-án leváltotta őket a Ferenc József nevét viselő – a mindenkori uralkodó volt az ezredtulajdonos – 1. huszárezred, amelyet 1756. szeptember 26-án alapított Lotharingiai Károly, Mária Terézia császárnő és királynő férje. Állományát szintén a VII. hadtest kiegészítési területéről kapta. Az alakulat korábban Nagyszebenben állomásozott, innen – többhetes, hadgyakorlattal felérő menettel – vonult át Bécsbe.
Arról, hogy a Bécs életéhez tíz éven át szervesen hozzátartozó huszárokról megemlékezzünk, már 2008-ban, a 100. évfordulón is léteztek tervek, de akkor ez nem valósulhatott meg. Így a 110. évfordulóig kellett várni, hogy egy emlékjel kerüljön az egykori lovassági laktanya alakulóterére. A Honvéd Zrínyi Sportegyesület Lovas Szakosztálya, karöltve a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karával (NKE HHK), valamint a Centenáriumi Hagyományőrző Honvéd Gyalogdandárral és – nem utolsósorban – az Osztrák Szövetségi Haderő Logisztikai Iskolájával, végül az idei évfordulóra állította fel a kopjafát az emléktáblával. Az ünnepségen részt vettek az Osztrák Szövetségi Haderő tagjai, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar honvéd tisztjelöltjei, valamint magyar és osztrák katonai hagyományőrzők. A Katolikus Tábori Püspökség részéről Kótai Róbert százados áldotta meg a kopjafát, és mondott imát az elesettekért.
Az ünnepség kezdetén, a két ország himnuszának elhangzása után Dieter Jocham dandártábornok, a logisztikai iskola parancsnoka köszöntötte az egybegyűlteket. Beszédében kiemelte: az osztrák és magyar katonák a történelem során néha, rövid időszakokban, egymással is küzdöttek, általában mégis vállvetve harcoltak egyazon ellenféllel, példát mutatva ezzel a mai kornak is a különböző népek regionális együttműködésének sikerességére. A dandártábornok köszönetet mondott azért a lehetőségért, hogy a ma Vega-Payer-Weyprecht Laktanyának nevezett objektumba a kopjafával végre egy magyar emlékmű került.
Ezt követően dr. Pohl Árpád ezredes, az NKE HHK dékánja szólt a jelenlévőkhöz. Beszédében kiemelte: a kopjafa felállítása azt bizonyítja, hogy a katonai értékek között kiemelt szerepet játszik a hagyományok ápolása és a bajtársiasság. Ennek ma is élő példája a közel másfél évtizedes múlttal rendelkező, cseh-magyar-osztrák rendezésű FOURLOG Logisztikai Kiképzés, melynek osztrák részről Dieter Jocham dandártábornok volt az alapítója. A dékán megköszönte az iskola parancsnokának az ünnepség szervezéséhez nyújtott támogatását.
Végül, a kopjafa-állítást kezdeményező Honvéd Zrínyi Sportegyesület, valamint a jelen lévő katonai hagyományőrzők képviseletében Sándor Zsolt őrnagy foglalta össze a császári és királyi 1. és a 4. huszárezredek laktanyához kapcsolódó történetét. Mint elmondta, a 110 évvel ezelőtti június 8-a esős nap volt. A „császárhuszárok” köpenyben vonultak végig Bécs utcáin a schönbrunni kastély felé, annak parkjában sorakoztak fel az uralkodó fogadására. A már 78 esztendős I. Ferenc József császár és király, mint ezredtulajdonos, az ezred egyenruhájában, vágtában járta le az alakzatot, majd lépésben lovagolt vissza, és közben két tisztet is abban a kegyben részesített, hogy kérdéseket intézett hozzájuk.
Az ünnepség után az immár új otthonukban a – Breitensee Laktanyában – berendezkedő huszárok véleményére volt kíváncsi az egyik szakaszparancsnok, ezért megkérdezte Fekete őrmestertől, az 1. század szolgálatvezetőjétől: „Hát a fogadtatáshoz mit szólt, Fekete?” Fekete őrmesternek felragyogott a szeme: „Az szép volt” – jelentette ki büszkén. „Egyetlen lovunk sem csúszott el, se odamenet, se jövet azon a fránya aszfalton. Pedig az elején még táncoltak, a betyármindenüket!” A párbeszédet az 1. század parancsnoka, Tömöry Géza kapitány lánya, Andrea jegyezte le, és jól mutatja a korszak magyar huszárjainak a tökéletes szolgálatellátást és a ló szeretetét mindenek fölé helyező gondolkodásmódját.
A „császárhuszárok” nemsokára megtisztelő feladatot kaptak. 1910. április 15-én Theodore Roosevelt, volt amerikai elnök látogatást tett a laktanyában. Több látványos bemutatót tartottak számára, amelyek közül kiemelkedett Josipovics Zsigmond kapitány pótlóidomító bemutatója. Az ezred következő látványos szereplésére 1913-ban került sor, amikor a lipcsei csata 100. évfordulóján, díszmenetben vonultak el az uralkodó előtt. Az eseményt filmfelvétel is megörökítette.
Az ünnepségek ideje nem sokkal később lejárt, ugyanis kitört az első világháború. 1914. augusztus elején az ezred, mint a 3. lovashadosztály egyik alakulata bevagonírozott, és elindult a hadszíntérre. Először a szerb frontra, de hamarosan átvezényelték őket Galíciába. A háború elején számos lovas összecsapásban vettek részt. A legismertebb és egyben a legnagyobb jelentőségű az augusztus 23-án lezajlott krasniki csata volt, az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének első győztes csatája. A háború további éveiben is bátran hősiesen harcoltak Galícia – Oroszország – Románia és Olaszország frontjain.
A laktanyában korábban elhelyezett 4. huszárezred az 1. lovashadosztály állományában fordult meg a világháború valamennyi frontszakaszán, sőt, ők a közös huszárezredek közül egyedüliként, még a nyugati frontra is eljutottak. Az 5. és a 6. század – mint gyaloghadosztály-lovasság részt vett a Verdun környéki harcokban.
Hangsúlyozta, hogy mindkét ezred mind békében, mind háborúban a katonai helytállás szép példáit mutatta be, bizonyítva a huszárság elit fegyvernem voltát, hűen szolgálva az uralkodót, és a dunai birodalom népeit. Az egykori laktanya ma is példás rendben, a haza védelmének ügyét szolgálja, és bár lovakkal ma már valószínűleg csak elvétve lehet itt találkozni, az egykori huszárok szelleme tovább él, bátor tettekre sarkallva a kései utódokat, a Lajtán innen és túl egyaránt.
A beszédeket követően a kopjafa leleplezése, valamint koszorúzás következett. A koszorúzás alatt a katonazenekar az „Ich hatt’ einen Kameraden” kezdetű indulót játszotta, miközben a Hagyományőrző 2. Lovastüzér Osztály minden részletében autentikus löveggel és díszegyenruhában 3 szabályos díszlövést adott le.
A megemlékezést követően Jocham dandártábornok díszebéden látta vendégül a jelenlévőket, ahol emlékérmeket is átadott, valamint lehetőség nyílt beírni a Logisztikai Iskola vendégkönyvébe. Ezt követően a katonai hagyományőrzők megtekintették a laktanya csapatmúzeumát, majd pedig rövid sétát tettek a schönbrunni kastély kertjében, azon a helyen, ahol pontosan 110 évvel korábban az agg király elvágtatott a felsorakozott magyar huszárok előtt…
Fotó: Österreiches Bunderheer, Heereslogistikschule
Forrás: Magyar huszárok Bécsben |
