|
A dobolás a hírközlés egyfajta intézményesített módja, amellyel elsősorban közérdekű közleményeket hirdettek ki. A helyi (falusi, mezővárosi) közigazgatás testülete dobolás útján tájékoztatta a lakosságot a hatósági rendeletekről, határozatokról, de az egyéni hirdetmények közlése is dobolással történt. Kovács Péter levéltáros írása.
Ezt a feladatot a kisbíró látta el, aki a települések meghatározott pontjait kereste fel és pergő dobját verve hívta fel magára, illetve a közvéleményre az emberek figyelmét. Az utcára sereglő és hallótávolságban elhelyezkedő lakosságnak felolvasta a rábízott közlemény szövegét.[1]
A dobolást az 1950-es években a hangos híradó váltotta fel, ugyanis a megszaporodott hirdetni valók és a növekvő településméretek miatt egyre hatalmasabb feladatot róttak a kisbírókra, azaz 1945 utáni elnevezéssel „hivatalsegédekre.”[2]
Az 1977-ben Komáromhoz csatolt Szőnyben legalább az 1970-es évekig megmaradt a hírközlés ezen korszerűtlenebb formája. Ennek oka az lehetett, hogy a hangos híradó kiépítése óriási összegeket emésztett fel, mely rendkívüli módon megterhelte a helyi (községi, városi) tanácsok költségvetését, ráadásul üzemeltetésük sem volt teljesen zökkenőmentes.
Dobolási hirdetmények az 1930-as években
Ebből az időszakból az esetek többségében főképp a mezőgazdasággal és állattartással kapcsolatos híreket közöltek a lakossággal. Ilyenek voltak például a különféle kártevők és kártékony vadak irtására, vásárokra, adóhátralék fejében lefoglalt jószágok árverésére, az állatok – libák, baromfik – helyes legeltetésére, ebadó kivetésre, stb. vonatkozó felhívások. Igyekeztek felhívni az adóhátralékosok figyelmét az adók pontos megfizetésére. A kormány ugyan bizonyos csoportoknak adómérséklést engedélyezett (hadigondozottak és vitézségi éremtulajdonosok, a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák) akiknek jogosultságát a községi elöljáróság igazolta. Amennyiben az adósok nem tudták időben megfizetni hátralékukat, lefoglalták az adósok állatait, és egyéb ingóságait, melyeket nyilvános árverésen árvereztek el.
Az 1960/70-es évek szőnyi hirdetményei
A mezőgazdasági és adózási hirdetmények mellett egészségügyi és kulturális híreket, egyéni hirdetéseket, is „kidoboltak”. Ha valaki panaszt kívánt tenni, vagy kérelmet akart benyújtani, azt a tanácsháza 4-es számú irodájában tehette meg a helyi járási tanácstagok fogadóóráján. Bizonyos napokon a lakosság kedvezményesen vásárolhatott zöldséget vagy gyümölcsöt a tanácsházánál, vagy a tsz-eknél kedvezményes áron. Amennyiben valaki munkanélküli volt, a dobolás során értesülhetett arról is, hogy hol keresnek munkaerőt a községben. Bizonyos esetekben – lejárt személyi igazolványok cseréjére való felhívás, körözések – a rendőrkapitányság is felhívást intézett a lakossághoz. Számos alkalommal került sor elveszett tárgyak – pénztárca, kesztyű, személyi igazolvány – kerestetésére. Nagy figyelmet fordítottak a lakosság légvédelmi oktatására is, mely minden nap 18–20 óráig tartott.[3]
Érdekesebb hírek az 1930-as évekből
TOVÁBB A TELJES CIKKRE >>
[1] https://www.arcanum.hu/en/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-neprajzi-lexikon-71DCC/d-723CA/dobolas-7244D/ Utolsó elérés: 2018. 04. 12.
[2] http://mnl.gov.hu/mnl/keml/hirek/recsegve_begerjed_a_larmafa_a_hangos_hiradok_kora Utolsó elérés: 2018. 04. 12.
Forrás: Dobolás általi hírközlés Szőnyben az 1930-as és az 1960–70-es években | 
