Kolozsvár évszázados sírkertje, a Házsongárd, mint minden ősi temető, nemcsak az elmúlás kegyhelye, hanem a magyar kultúra panteonja is.
„Kolozsvárt öt felekezet van s csak egy közös temető. Ha a vallás a legnagyobb szellem gyümölcse s a vallásosságnak a türelem a legmagasztosabb hazája, akkor bizonyára sohasem láttam figyelemreméltóbb helyet Kolozsvárnál.” – írta Széchenyi 1821-ben.
Hova lett mára ez a hagyományos türelem? A Műemléktörvény nem védi a sírokat, az államosított sírkertben a sírhelyek megváltása egyre nehezebb. Sok esetben az elhunytnak nem élnek közeli hozzátartozói, vagy távoli országokba költöztek. Mivel csak ők jogosultak családi sírjaik megváltására, tehetetlenül nézzük az új bérlők megjelenésével járó pusztulást, pusztítást. Ha a sírok megváltását sikerül is megoldani, karbantartásukkal eddig – a családon kívül – jóformán senki sem foglalkozott. A kripták, rangos síremlékek rendbetétele jóval meghaladja egy Erdélyben élő család anyagi lehetőségeit. Régi feliratos kövek megdőlve állanak, vagy megcsonkítva a földön hevernek. Az épületek nagy része is omlással fenyeget: a családi kripták, mauzóleumok fedele tönkrement, az eső, hólé beáztatta őket, lemosta vakolatukat, megbontotta falaikat. A legtöbb pusztítást az új bérlők síremlékeit építő vállalkozók okozzák, akik a betonozáshoz bezúzzák a régi köveket..
„Itt áll a temető tanúnak
Fejfáin magyar még a szó...”
írhatta Reményik Sándor 1920-ban. Mára már ez sem igaz. A mindent elborító betonon egyre kevesebb a magyar felirat. Büntetlenül leverhetők, bezúzhatók a régi kövek, átírhatók a nevek, lebonthatók a kerítések, beköltözhetők a kripták. A gazdátlan, megváltatlan sírokat felveti a gaz. Amit a szándékos pusztítás, rombolás, az új „honfoglalás” esetleg elkerül, azt enyészésre ítéli a gondatlanság, közöny.
Ezen a helyzeten akartunk változtatni, amikor 1999-ben létrehoztuk a Házsongárd Alapítványt. Az alapítvány célkitűzése magánszemélyek adományait, alapítványok támogatását felhasználva, évente néhány síremlék helyreállítása, mások folyamatos gondozása. E munkához elnyertük az erdélyi történelmi magyar egyházak támogatását, valamint a kolozsvári nagy múltú magyar tannyelvű iskolák segítségét. Mindnyájan képviseltetik magukat a kuratóriumban, diákcsoportjaik sírgondozást vállalnak.
Működési keretét egyelőre az Erdélyi Református Egyházkerület biztosítja, melynek Igazgatótanácsa 1999. december 7-i leiratával jelezte, hogy a Házsongárd Alapítványt nyilvántartásba vette, működését engedélyezi és bankszámláit az alapítvány rendelkezésére bocsátja. Az egyházkerület részéről kiküldött elnök dr. Sipos Gábor, ügyvezető elnök dr. Gaal György, igazgató Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet. A kuratórium – s így az alapítvány is – felekezetközi jelleggel működik.
A kuratórium határozata értelmében mindazok, akik legalább 50 EUR értékkel vagy szellemi-fizikai munkával, ügyintézéssel segítik az alapítványt, pártoló tag emléklapot kapnak, akik pedig legalább 100 EUR-s adományt tesznek, tiszteleti tagságra jogosultak. A Kuratórium döntése alapján, különös érdemek esetén mások is tiszteleti taggá nyilváníthatók.
Az alapítvány ezúton kéri fel mindazokat a magánszemélyeket és intézményeket, akik, illetve amelyek szívükön viselik Erdély – de talán az összmagyarság – legpatinásabb temetőkertjének megtartását, ápolását, juttassák el adományaikat a Házsongárd Alapítványnak. Az adományok átutalhatók az Erdélyi Református Egyházkerületnek a Román Kereskedelmi Bank kolozsvári fiókjánál (Banca Comercială Română Sucursala Cluj) megnyitott számlaszámaira, jelezve, hogy a Házsongárd Alapítvány részére (pentru „Fundaţia Házsongárd”) történt az adományozás. A számlaszámok: Eparhia Reformată din Ardeal, Ocrotire Cimitir Házsongárd
RO66 RNCB 0106 0266 0457 0001 /RON
RO12 RNCB 0106 0266 0457 0003 /EUR
RO39 RNCB 0106 0266 0457 0002 /USD
RO55 RNCB 0106 0266 0457 0005 /HUF
Név és cím ismeretében minden adományt elnöki és igazgatói aláírással visszajelzünk.
|
