Beszámoló
„Egy Fejér megyei evangélikus család évszázadai” címmel tartott előadást a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság szervezésében Szemerei János evangélikus püspök a Nemzeti Múzeum Széchényi-termében 2021. november 25-én.
Pandula Attila az MHGT elnöke bemutatta és köszöntötte az előadót, aki családtörténeti kutatása alapján ismertette felmenői, a Szemerei család történetét.
A püspök úr előadását azzal indította, hogy egy Lajoskomárom történetéről szóló könyvben - amelyet Kovács Eleonóra főlevéltáros jegyzett - megtalálta saját ősei neveit és a település életében betöltött szerepüket. Lajoskomárom a szülőfalu, ahonnan a család származik. Viszonylag fiatal község, 1802-ben alapította herceg Batthyány Lajos, aki a település házhelyeit főúri rangjának megfelelően a H betű alakjában jelölte ki. Lakóinak összetétele vallásuk szerint: nagyobb része evangélikus, kevesebb katolikus és református. Mindhárom gyülekezetnek temploma is van.
A Szemerei család története egy cseppben az ország története is. Megtalálható köztük a mesterember, a tanító, a lelkész, a kétkezi földműves és még sokféle foglalkozás, adtak egy minisztert is a hazának. Nemzetiségüket tekintve magyarok, szlovákok, németek. Társadalmi helyzetükre nézve is vegyes a paletta a jobbágytól a nemesi származásig, a katonától a polgárig minden variáció fellelhető köztük. Példaként megemlítette a legendás 101. Puma Honi Légvédelmi Vadászrepülő Osztály harcban is bevetett utolsó pilótáját, a múlt év végén 97 éves korában elhunyt Frankó Endre főhadnagyot, aki ugyancsak a családhoz tartozott.
Földrajzilag a német betelepülők „HEJDEBÓDEN” vidékéről, a Bódeni tó környékéről érkeztek a hajdani Moson vármegyei Lébény településre, az ellenreformáció (1650-es évek) következményeként többek között Szend, Pusztavám, Oroszlány községekbe, majd Lajoskomáromba. A szlovák nemzetiségűek Nyitra környékéről, később Békés megye településeiről jöttek toborzásuk eredményeképpen.
A rendkívül gazdag információt tartalmazó beszámolóba az előadó beleszőtte egyéni érzéseit: azt, hogy részére „minden egyes adat megtalálása nagy örömet, egyben kihívást” is jelentett. Serkentette, hogy még ennek is, annak is nézzen utána. Csak az időfaktor okoz problémát. De majd „ha nyugdíjas leszek”, akkor mennyi mindent lehet még kikutatni…
Az előadást követően Pandula Attila elnök úr megköszönte a felettébb érdekes, genealógiai szempontból jelentős kutatást, ami szerinte a lelkészek között ritka jelenség. Nyomtatásban történő megjelentetését javasolta. Kiemelte, hogy az előadás nagyon emberi volt. Érződött, hogy a kutató örömmel, szívvel lélekkel tárja fel családja történetét.
Több hozzászóló méltatta a rendkívül izgalmas, tanulságos kutatás bemutatását.
Beküldő és fotó: Szücs János, az MHGT és a MACSE tagja
- JS -
|