Mezőberényben, a városháza dísztermében rendezték meg a konferenciát a kitelepítésekről, mivel a város lakói elszenvedői és befogadói is voltak az eseményeknek. Megnyitó beszédében ezt a körülményt hangsúlyozta Dr. Cseh Gergő Bendegúz, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) főigazgatója. A város német nemzetiségű lakóinak nagy részét a „málenkij robotra”, később az ország végleges elhagyására kényszerítették. A csehszlovák-magyar lakosságcsere is érintette az itt lakókat. Siklósi Imre a város polgármestere meleg szavakkal köszöntötte a tudományos konferencia résztvevőit és örömét fejezte ki, hogy itt a helyszínen hiteles szemtanúk részvételével emlékezhetnek meg a történelmi eseményekről.

Dr. Palasik Mária (ÁBLT osztályvezető) „Tények és adatok a budapesti kitelepítésekről” címmel tartott előadást. Napra pontosan 70 éve, 1951. szeptember 16-án reggel ¾ 4 órakor kezdődött meg a fővárosból a kitelepítés. Okaként a szűkös lakáshelyzet megoldását említik, de az igazi ok: a proletárdiktatúra számára megbízhatatlan elemek eltávolítása Budapestről. A volt rendszer kormánytagjai, főtisztviselői, magas rangú katonatisztjei és egyéb személyek, akik megfosztva minden tulajdonuktól, kitéve az ismeretlennek, mostoha körülmények közé kerültek. Igazi kárpótlásuk a mai napig nem történt meg.

Kisari Miklósné (Mezőberény) – Tények és adatok a Mezőberénybe kitelepítettekről és befogadóikról.
Számszerű adatokkal mutatta be a ki- és betelepítés körülményeit. A városba jómódú gazdálkodókhoz - akkor kulákoknak hívták őket - irányították a „pestieket”. A hatóságok részéről a rendszeres ellenőrzés, szigorú felügyelet és durva bánásmód jellemezte a korszakot. A lakosság befogadóbb volt. A fizikai munkához nem szokott emberek a legnehezebb mezőgazdasági munkákban vettek részt: gyapot termesztése, cukorrépa ápolása. A kitelepítés idején barátságok szövődtek a „paraszt-polgár” ellentétek ellenére. Még napjainkban is sokan visszajárnak régi befogadójukhoz. Név szerint említette László Imre nótaénekest, aki dalesteket tartott ittléte idején. Kisari Miklósné kutatásai eredményeit könyvben örökítette meg.

Dr. Cseh Gergő Bendegúz (ÁBLT főigazgató) – Az 1951. évi kitelepítés iratai a Történeti Levéltárban Az 1951. évben történt kitelepítésekről, a fellelhető iratanyagokról adott részletes tájékoztatást.

Erdész Ádám (MNL Békés Megyei Levéltára) – Tények és adatok a Békés megyébe kitelepítettekről és befogadóikról.
Miért éppen Békés megye? Sztálin úgy vélte, lehet, hogy háborúra kerül sor kelet és nyugat között és akkor a sok ellenséges elem ne legyen egyben és közel a Nyugathoz. Békés megye keleten van, ha szükséges tovább lehet vinni őket. A levéltáros idézte Péter Gábort, aki úgy nyilatkozott: „Oda kell vinni őket, ahol a gólya sem találja meg őket.” Számszerűsítette a befogadó helységeket. A megyébe összesen kb. 3000 fő az érkezettek létszáma, például Dévaványára 222 fő.

Csóka Ferenc kutató „Kitelepített rendőrtisztek és családjaik Mezőberényben” címmel tartott érdekes előadást. Részletesen ismertette 12 magas rangú rendőr életútját, akik a Magyar Királyi Rendőrség állományában szolgáltak 15-20 évet, majd 1948 után B-listára kerültek. Nyugdíjukat elvették, anyagi javaiktól megfosztották őket. 1953 után nem költözhettek vissza Budapestre, csak esetleg a környékére.

Dr. Papp István (ÁBTL főosztályvezető) – Két világ találkozása. Budapestről kitelepítettek Csorváson.
A polgári és a paraszti társadalom világa. Tanulsága, hogy másfajta emberek is lehetnek jóbarátok. Megemlítette a későbbi neves szociológus Andorka Rudolf nevét, akit édesapja diplomata múltja miatt telepítettek ki Besenyszögre.

Dr. Szekér Nóra (ÁBTL főmunkatárs) – Szövetségi kapitány a kitelepítésben - Dietz Károly üldöztetése a háború után
Dietz Károly nem mindennapi élettörténetét dolgozta fel az előadó. A budapesti tudományegyetemen jogot végzett. 1909-től fővárosi államrendőrségi fogalmazó, majd 1917 és 1918 között az Országos Közélelmezési Hivatal nyomozó osztályának előadója volt. Az őszirózsás forradalom idején Budapest rendőrkapitánya volt (1918 október 31. – 1919. március 19.), ő tartóztatta le Kun Bélát. A Tanácsköztársaság kezdetén fogságban tartották (1919. március 21. - május 16.). Rövid ideig ismét főkapitány lett, majd 1920 után egy magánvállalatnál dolgozott, mint könyvelő. 1930-ban a szegedi egyetemen jogi doktorátust szerzett és 1931-ben ügyvédi irodát nyitott Budapesten. 1934 és 1939 között a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya volt. 1944 őszén a nyilasok letartóztatták. Sopronkőhidán, majd Mauthausenben raboskodott. Hazatérte után ügyvéd lett, 1951-ben a kommunista hatalom kitelepítette. 1953-ban tért vissza Budapestre, ahol 1969. július 9-én hunyt el. Méltatlanul elfelejtett labdarúgó vezető volt.

Hantó Zsuzsa (Koszorús Ferenc Emlékbizottság) - A kitelepítés családok életére gyakorolt kumulatív hatása, a „transzgenerációs trauma”
A feldolgozatlan traumák a későbbi generációk életére negatív hatással vannak.

Kerekasztal beszélgetés - Megőrzött történeteink: 1951–1953

Ebben részt vettek: Tassy-Becz Éva, Sobor Mária, Kelety Gábor és Herczeg László, a MACSE tagja. A beszélgetést Erdész Ádám vezette (MNL Békés Megyei Levéltára). A szemtanúk, akik kitelepítettek és befogadók voltak, nyilatkoztak negatív és pozitív élményeikről. Kutatótársunk kisiskolásként élte át az időszakot, emlékeit felidézve mondott el néhány történetet.

Megrendítő, drámai napnak voltunk tanúi.

Beküldő: Szücs János
Képek: a mezőberényi KTV stúdió felvételeiből. Az eseményről közel egy órás tudósítást készítettek, melyben Herczeg László 46:35-től beszél.