Beszámoló

A házi cseléd társadalomtörténete hálás téma. Forrásokban igen gazdag terület.

A történészek kíváncsiságát sokáig csak a híres uralkodók, politikusok keltették fel. Azonban a mikrotörténelem elterjedésének köszönhetően a mindennapi embereket is beemelte a történettudomány a kutatásokba. Ebben a szellemben került egyes társadalomtörténeti kutatások középpontjába a sokáig elhanyagolt házicselédek népes csoportja.

A különféle vizsgálatok alapján azt is tudjuk, hogy a csoport sok szempontból nem homogén, hanem nagyon sokszínű: az egykori cselédek jelentősen eltérő életutat jártak be. Voltak közöttük, akik elkeseredésükben, egy drámai pillanatban gyilkosokká váltak, míg mások egy jobb élet reményében, délibábot kergetve maguk váltak brutális, szadista gyilkosság áldozataivá. És persze akadtak „normális”, „átlagos” sorsú cselédek, köztük olyanok, akik házról házra vetődtek, de olyanok is, akik a gazdájukkal bensőséges viszonyt ápoltak és évtizedekig kitartottak a szolgálatban.

Előadásomban egy esettanulmányon keresztül kívánom bemutatni a 19-20. századi cselédség kutatása során felmerülő problémákat, forrásokat. Mindehhez az igazi Édes Annák történeteit dolgozom fel. Kosztolányi regénye 1919-ben a valóságban is megelevenedik. Kovács Magdolna és Schmidt Anna személyében megismerhetjük az igazi Édes Annákat. A két nő története hasonló, hánytatott sorsú cselédek, akik lopnak gazdasszonyuktól. A lopásokra fény derül, vita kerekedik, majd a történet vége gyilkosság.

A mikrotörténelem kivételesen normális fogalmával operálok. Az esetek rekonstruálásához a Kisérleti Kriminológiai Osztály anyagát, sajtóanyagot, statisztikai anyagokat, szociális riportokat és a szépirodalmat használom.

Beküldő: Trádler Henrietta
PhD hallgató az ELTE-n, az FTI kutatója,
a Beszélő Házak projekt munkatársa

Előadás (videó)

Képek