Beszámoló

Az előadásra nem az eddig megszokott helyen került sor, aminek a jogos indoka az volt, hogy így az előadás után lehetőségünk nyílott arra is, hogy az előadó szakszerű vezetésével meglátogathassuk az Egyetem könyvtárát, amelynek maga az előadó az igazgatója.
Már az előadás címéből is kiderült, hogy a családkutatásnak egy olyan egyedi és érdekes területéről kapunk majd információt, amely módszereiben sokban különbözik a más felekezetekhez tartozó családok felmenőinek a felderítése során alkalmazottaktól, illetve alkalmazhatóktól. Az egyik legfontosabb különbség, hogy a zsidók anyakönyvezése más felekezetekhez képest sokkal később kezdődött. Így elég nehéz sok generációra visszavezethető adatokat találni.

Ági, aki egyesületünk tagja bevezetőjében el is mondta, hogy igyekszik az időben majd 30 évet felölelő saját kutatásait egyéni élményeivel és sok képpel illusztrálni. Kutatásai kezdetén szülővárosára, Tiszafüredre és az onnan származó saját családjára vonatkozó adatokat és emlékeket gyűjtötte össze, majd ezt
„A tiszafüredi zsidóság története és demográfiája” címen könyv formájában publikálta is. Akikkel kapcsolatba lépett, azoktól minél több fényképes dokumentumot igyekezett összegyűjteni. Ezek alapján népművelőhöz méltó szakértelemmel adott tájékoztatást pl. arról is, hogyan változtak az öltözködési szokások. Egy-egy szép családi fénykép kapcsán érdekes egyéni sorsokkal is megismertette a hallgatóságot. A szegény házalóból, vagy az egy hordó pálinka „kezdőtőkével” induló zsidóból szorgalmas munkával végül akár gyáros is lehetett. De a történetek nagyobb része nem ilyen esetekről szólt. Szülővárosának lakóit sem kerülte el a vészkorszak, és a békésen mosolygó család képéhez bizony gyakran kellett hozzáfűznie, hogy az azon láthatók közül kik nem élték túl a borzalmakat. A túlélők pedig szétszóródtak a világban. Áginak kitartó, szorgalmas és aprólékos, munkával, néha nem várt szerencsés véletlenek segítségével, sikerült számos család egymás létezéséről sem tudó tagjai között újra életre keltenie a kapcsolatot. Érződött az előadásából, hogy ő ezt a családegyesítő, rokoni kapcsolatokat újraélesztő és erősítő tevékenységet fontos missziójának tekintette és tekinti.

Az előadást az intézmény és könyvtárának a bemutatása követte. Megtudtuk, hogy az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetemet 1877-ben Budapesten alapították, és ez a világ legöregebb, ma is működő Rabbiképző Intézete. Az ortodox rabbik ugyan megpróbálták a rabbiszeminárium alapítását megakadályozni, de Ferenc József császár határozott közbelépésére végül 1877. október 4-én megnyithatta kapuit. A császár személyes látogatásának emlékét az előcsarnok falán emléktábla örökíti meg.
A könyvtárban kapott tájékoztatás alapján megtudtuk, hogy hatalmas mennyiségű, több százezer egységre tehető a könyvtár állománya, aminek kb. fele folyóirat, periodika. Feltehetőleg 200.000 körül van a könyvek száma (tele ritkaságokkal, ősnyomtatványokkal). Az anyag nagy része feldolgozásra, katalogizálásra vár. Ezt a hatalmas feladatot, az egyetem közel 150 éves könyvtári gyűjteményének feldolgozását, adatbankba szervezését Nagy János Ádám és szakértő csapata vállalta föl. A munkát az állandó forráshiány erősen hátráltatja, pedig a feldolgozás után szakértői vélemények szerint a világ 5-10 legjelentősebb judaisztikai gyűjteménye között lehet a könyvtár.
Az előadás és a könyvtárlátogatás során komoly kulturális élményben volt részünk.

Beküldő: Lévay Béla