Kezdőlap Újdonságok Kereső Egyesület Levelezés Aktualitások Kutatás Adattárak Történetek Képek, videók Partnereink RSS
 Jelentkezés rendezvényekre 
  
 Sablonok 
 Eseménynaptár 
 Híreink 
 Felhívások 
 Előadásokról 
 beszámoló 
 Rendezvények 
 Találkozók,
 összejövetelek képei 
 BB21 Közösségi hely 
 Családfa Klub 
 Füredi
    Asztaltársaság 
 Kirándulások 
 Matrikula 
 Szórólap 
 CD Kiadványok 
 Pályázatok 
2016.05.26. Emlékeztető a MACSE-BFA összejöveteléről2016-06-03 20:55:28

MACSE BFA

Emlékeztető

a MACSE Balatonfüredi Asztaltársaságának
2016. május 26-ai összejöveteléről
Helyszín: Balatonfüred, Lipták Gábor Városi Könyvtár (Kossuth u. 35.)


Téma: Családi legendák – és ami igazolható belőlük

Az emlékeztetőt írta: Baán Beáta, a téma előadója és a beszélgetés vezetője

A két, egymástól független előadás témája két családi legenda igazságtartalma keresésének története. Mindkét esetben a legenda ismertetése után két irányból indítottam el a „nyomozást”: egyrészt a valós történelmi háttér részleteit derítettem fel, másrészt az anyakönyvekkel, összeírásokkal bizonyított leszármazási sort mutattam be.

Az első család a túrmezei Korenika család. A családi legenda szerint – amelyet Nagyapámtól gyakran hallottam – a Zágráb alatti Turopoljéről – Túrmezőről kapta az előnevet és a nemesítést 1225-ben Béla ifjabb királytól.

Az említett oklevél valóban létezik, ám mind horvát, mind magyar oldalról több történész hamisnak véli, tekintettel az oklevél szövegezésére, amely későbbi korokra jellemző. A túrmezei kollektív nemesség történetére vonatkozó írásos emlékek, amelyekben a magyar királyok és a horvát szabor (országgyűlés) elismeri a nemesi közösség jogait, még ha Béla ifjabb király oklevelét hamisnak tekintjük, akkor is 1278-tól hitelesek. A nemesi közösség 1920-ig állt fenn. (Sőt, hagyományápolásból még napjainkban is kiállítanak jeles eseményekre egy nemesi bandériumot.)

A leszármazási sorban –tőlem visszafelé- az első Korenika dédanyám volt, apai nagyapám édesanyja. Anyakönyvekkel bizonyítható az ő leszármazása. Mivel a Korenika család élvezte a nemesi előjogokat az összeírásokban, mind Somogy, mind Sopron, mind Veszprém vármegyék nyilvántartásaiban szerepelnek. Mivel Nagyapám nagyapja Berzsenyi Dániel niklai birtokán afféle intéző volt, s többszörösen rokon is Thulmon ágon, a Berzsenyi-irodalomban is gyakran találkozhatunk a nevével. Az utolsó nemesi felkelés irataiban pedig lajstromba vették Nagyapám dédapját, aki egy lovast állított ki Napóleon ellen. Az utolsó, anyakönyvekkel és nemesi összeírásokkal felderíthető ős Korenika Márton, aki Mihállyal együtt 1755-ben Sopronban bizonyítja nemességét egy, a túrmezői gróftól (aki valójában nem gróf volt, hanem a közösség által évente választott vezető) kapott bizonyságlevéllel. Az 1700-as évek végén Somogyban is kihirdette a család a nemességét. Márton és Mihály őseire csak következtetni lehet.

Az előadást Nagyapám első unokatestvérének, aki nagyapjuk tiszteletére vette fel a családnevet, Turmezei Erzsébet evangélikus költőnő közös őseinkről szóló versét idéztem.

A másik család a rendesi Bárány, apai nagyapám nagyanyjának családja. A legendát az író Bárány Tamás vetette papírra, mely szerint az ős-Bárány II. Andrástól kapta a nemességet, mivel az 5. keresztes hadjárat során kimentette a királyt a Jordán folyóból.

A történelmi tények ismertetése után, mely szerint e hadjárat során ugyan a magyarok eljutottak a Jordánig, ám a király itt már nem tartott velük (egy rokonának esküvőjére utazott el), így kétségessé vált, hogy a nemesség valóban II. Andrástól származik.

A gyulai Gaál Gaston által a Nemzeti Múzeumnak adományozott, s jelenleg a Nemzeti Levéltárban található tetemes és feldolgozatlan Bárány-levéltár anyaga is ellentmond a legendának.

Mivel a család gyakran pereskedett, s a periratokban bizonyítani kellett a leszármazást, jól visszakövethető a leszármazásunk az agilis Bárány Imréig, aki szorgalmas és ügyesen nősülő ember lévén számos kisebb-nagyobb birtok vásárlásával alapozta meg a család vagyonát és nemességét. Bár néhány iratban hivatkoznak egy régebbi nemesi levélre is, a levéltári anyagok alapján Bárány Imre és vele a rendesi Bárány család megnemesítése 1604-ben történt. A család számos tehetséges embert adott az országnak, bőséges volt a gyermekáldás, mindenhol sok fiú született, s a kor jellemzőjével ellentétben meg is élte a családalapítás korát, a család vagyona azonban ennek következtében elaprózódott.

Megj.: Legközelebb június 16-án 16.30 órakor találkozunk, kötetlen beszélgetés keretében.

Beszámoló a
Balatonfüredi
Asztaltársaság
tevékenységéről

© MACSE - Magyar Családtörténet-kutató Egyesület  Postacím : 1114 Budapest, Bartók Béla út 21.     macse.koordinator@gmail.com 
Oldaltérkép  -  Adatvédelmi szabályzat  -  Szerzői jogok   -  Impresszum   -  Webmester