|
Nyomkövetés karosszékből
- Gyakorlati tanácsok kezdő családkutatóknak -
Közhely, de igaz: a fiatalok rendszerint a jövőbe néznek, az idősebbek hajlamosabbak a múltat fürkészni. Talán ez is az egyik oka annak, hogy manapság a szép korúak körében is egyre népszerűbb időtöltés a családkutatás. A zsidó származásúaknál ebben alighanem az is szerepet játszik, hogy sokunk számára – még ha a magyarországi zsidóság történetét általánosságban jól ismerjük is – családjaink egyedi sorsa sok oknál fogva máig homályba vész. A nagyszülők, dédszülők alakjait még őrzik a megsárgult családi fotók és a gyorsan fakuló emlékezet, ám alig tudunk valamit távolabbi felmenőinkről, akik őseik hosszú vándorlása után, különféle országokból ideszármazván, már Magyarországot tekintették a hazájuknak.
E cikk így tehát azoknak szól, akik kíváncsiak eleikre, arra, hogy honnan jöttek, hogyan éltek, akik szeretnék továbbadni az utódoknak családjuk történetének fordulatait, sorsfordítóit, megörökítésre érdemes eseményeit. A kutatás folyamata – annak remélt vagy tényleges eredményeitől függetlenül - önmagában is roppant érdekes foglalatosság, hiszen Interdiszciplináris jellegének köszönhetően az általános földrajz- és történelemtudománytól a vallás-, kultúra- és helytörténeten át a speciális – a nevekkel, kézírással, népszokásokkal, foglalkozásokkal, betegségekkel, stb. kapcsolatos – szaktudásig az ismeretek legszélesebb köréhez segíti hozzá a kutatót. Ugyanakkor remek időtöltés is, és – nem utolsó sorban - eladdig ismeretlen rokoni szálakra bukkanhatunk, értékes emberi kapcsolatokra, ismeretségekre tehetünk szert.
A családkutatás azonban nem csupán érdekes és hasznos elfoglaltság, de szerfölött fáradságos is. Az internet előtti korban még személyesen kellett elzarándokolni a levéltárakba, könyvtárakba, hitközségekre. A komoly kutató persze ma is ezt teszi. Egy, a napokban megjelenő könyv szerzője például hihetetlen szorgalommal és kitartással gyűjtötte össze a családjáról mindazon adatokat, dokumentumokat, amelyek a magyarországi zsidóság tragikus sorsa, történelmének kegyetlen sorscsapásai ellenére egyáltalán még fellelhetők. Végigjárta ősei egykori lakhelyeit Ausztriában, a Felvidéken, a mai Romániában; poros fóliánsokat, régi újságok, mikrofilmek százait böngészte végig, emailek, levelek tömkelegét küldte szét vélt vagy valóságosnak bizonyuló rokonainak.
Az amatőr kutatók számára azonban, akik szeretnék magukat megkímélni a levéltári kutakodás, a poros és penészes fóliánsok böngészésének fáradalmaitól, igazából az internet képében jött el a Kánaán. A világhálón számtalan ingyenes adatbázis, tudásközpont áll az érdeklődők rendelkezésére. A kutatásnak ma már valóban csak az arra fordítható idő szab határt.
Hiú ábránd azonban, hogy - miképp a törzsökös magyar családok kutatóinál gyakorta előfordul – a zsidó családok leszármazottai is évszázadokra visszavezető családfákat tudnak majd felrajzolni kutatásuk eredményeként. Haraszti György tanulmánya igen alapos történelmi áttekintést nyújt a zsidók magyarországi jelenlétéről. Haraszti is hangsúlyozza: bár Magyarországon már a kora középkortól kezdődően éltek zsidók, „a mostani hazai zsidóság gyakorlatilag nincs genealógiai kapcsolatban a Mohács előtt itt élt zsidósággal, amely a világ négy sarka felé szétszóródott és eltűnt a XVI. század első felének viharos évtizedeiben. Valójában a mai magyarországi zsidóság ősei azok között a bevándorlók között keresendők, akik a 18. század folyamán, főleg annak második felében érkeztek Magyarországra Bécsből, Alsó-Ausztriából, a Vencel-korona országaiból (Cseh- és Morvaországból, Sziléziából), a német államokból és … a "lengyel nemesi köztársaság" területéről.” Az ő őseik pedig a zsidók teljes szétszóródásához vezető zsidó háború (Kr. u. 66-70) utáni évszázadokban, vélhetően Hispánián, a Frank Birodalmon át jutottak a Német-Római Birodalomba, majd annak utódállamaiba.
A zsidó családkutatás talán legnagyobb nehézségét maguk a családnevek jelentik. A zsidókat csak II. József 1787. július 23.-án kibocsátott zsidórendelete kötelezte állandó vezetéknév használatára. Azt megelőzően – a zsidó hagyományoknak megfelelően - az újszülöttek csak személynevet kaptak, amit az apai névvel kapcsoltak össze. A német nyelvterületen élő zsidók ugyan már 1600 körül kezdtek családneveket felvenni pl. lakóhelyük, foglalkozásuk vagy ősi nemzetségük szerint, a más vidékekről betelepültek körében azonban az említett névalkotás, az un. patronímek használata volt általános. II. József rendeletét a Birodalom egységesítésének szándéka ihlette, no meg az, hogy az alattvalók pontosabb azonosíthatóságával az állami adminisztráció (sorozás, adózás, lakhatási engedély stb.) is könnyebbé, megbízhatóbbá váljék.
Források
A források között elsőként feltétlenül a családi dokumentumokat kell megemlíteni. Levelek, fotók, emlékiratok, önéletrajzok, hagyatéki okmányok, iskolai értesítők – sok minden található a padlásokon, pincékben, a fiókos szekrények mélyén, noha az üldöztetések során a papírok nagy része rendszerint eltűnt, elégett, sokat – a titkolni vágyott származás áruló jeleként – maga a család semmisített meg.
A családi ismeretek alapján azután már el lehet indulni. Célszerű „alulról felfelé” nyomozni, tehát a szülők, nagyszülők, dédszülők nyomvonalán haladva felgöngyölíteni a rokonságot.
Tisztában kell lennünk azonban azzal, hogy a magyarországi zsidó családok többségénél a felmenők kutatása legfeljebb a dédszülőkig kecsegtet sikerrel. A történelem viharaiban elenyészett hivatalos iratok hiánya, az esetleges, előzmények nélküli névválasztás, a zsidó életvitelt jellemző nagyfokú mobilitás és még tengernyi más ok következtében fölöttébb nehéz ráakadni a rokoni kapcsolatokat megbízhatóan alátámasztó bizonyítékokra.
Tapasztalataink szerint a megszámlálhatatlan internetes forrás közül az adatgyűjtéshez az alábbiak a leghasznosabbak:
- Magyar Nemzeti Levéltár honlapján az
AdatbázisokOnline
Zsidó származású családok kutatása
Anyakönyvek
Az zsidó egyházi anyakönyvek kötelező vezetését is viszonylag későn - csak 1851-ben - rendelték el a hatóságok. A második világháborús zsidóüldözések során rengeteg zsidó vonatkozású irat (ezen belül: anyakönyv is!) elveszett, megsemmisült.
Magyarországon. A szabályozott és egységes anyakönyvezést megelőző korszakban a zsidó közösségek többnyire csak un. Mohel-könyveket vezettek, amelyekben a rabbik a körülmetélés időpontját rögzítették az apa és a fiú nevének feltüntetésével. A dolog természeténél fogva az újszülött leányokról nem készült kimutatás. Voltak emellett más írásos jegyzőkönyvek is, így pl. az elhunytakat listázó Jahrzeit-könyvek, a Szent Egyeletek (Chevra Kadisa) tagjainak törzslapjait is tartalmazó un. Pinkaszok, vagy a közösség eseményeit rögzítő hitközségi krónikák, de ezek rendszerint nem utalnak az ott szereplő személyek szülői vagy leszármazotti kapcsolataira. Az iratok zöme ráadásul a történelem viharaiban elveszett, vagy a nem megfelelő tárolás miatt tönkrement.
Az anyakönyvi bejegyzések sokáig csak bemondás alapján történtek, így azután egy-egy név, különösen az idegen hangzásúak – a bejegyző írástudásától, hallásától és szellemi állapotától függően sokféle formában is megjelenhetett.
Összeírások
A rendszeres anyakönyvezés viszonylag késői fejlemény – kötelező érvénnyel csak a 19. század közepétől vezették –; ennél fogva a zsidókra vonatkozóan a legkorábbi személyes adatokat az összeírásokban találhatjuk. Az első országos összeírást 1725-ben rendelte el az uralkodó, hogy felmérjék a zsidó lakosság lélekszámát (főleg a betelepülők létszámának kontrollálása érdekében). Jóval alaposabb és körültekintőbb volt az 1735-1738 között készült Conscriptio Judæorum, amely már mintegy 550 településen vette számba a zsidó lakosokat. 1848 tavaszán pedig az országon végigsöprő zsidóellenes megmozdulások hatására került sor a zsidók összeírására főleg azzal a céllal, hogy kiszűrjék azokat, akik engedély nélkül éltek egy-egy adott településen. Az összeírás teljes adatsora ma már nem áll rendelkezésünkre, a nyilvántartások szerint összesen 22 vármegye és kerület, valamint 25 város juttatta el a saját összeírását Pestre.
A 18. század második felétől azután a megtelepedett zsidó lakosságra kirótt türelmi adó bevezetése tette szükségessé a lakosság rendszeres összeírását. Igaz, ezekben eleinte csak az adózó alattvalók szerepelnek, és a családtagokról a legtöbb esetben alig-alig tudunk meg bármit is, mégis értékes támpontot adhatnak egy-egy család itteni történetének feltérképezéséhez. A korai összeírások persze kevés kivétellel latin nyelven készültek. Az eredetileg héberül leírt, majd főleg német átírással használt személynevek tehát latin átírásban jelennek meg, ráadásul sokszor igen nehezen olvasható kézírással. Gyakorta nehezen fejthetők vissza a helynevek is.
- Familysearch – a mormon egyház a világ minden tájáról származó mintegy másfél millió anyakönyvet fényképezett le és tett kutathatóvá. A magyarországi állami anyakönyvek nagy része már most is böngészhető online, a többit folyamatosan töltik fel a honlapjukra. Ugyanitt – Szlovákia anyagai között - hozzáférhetők a felvidéki zsidó egyházi anyakönyvek is.
- Magyar Családtörténet-kutató Egyesület. A honlapon az állami anyakönyvekről folyamatosan bővülő adatbázis épül, amelyet az Egyesület tagjai szabadon kutathatnak. Az éves tagdíj 5000 Ft., ez kiváltható meghatározott számú, fényképeken rögzített anyakönyvi adatok excel-táblázatokba történő átírásával. Az Egyesületen belül zsidó genealógiai munkacsoport is működik.
Matrikula 2016 – 3. (1. rész) Matrikula 2016 – 4. (2. rész).
a Nyomkövetés – buktatókkal c. cikkekben:
Névváltoztatás /society/nevvaltoztatasok.php
- GenTeam osztrák genealógiai adatbázis. Sok-sok lekereshető adatbázis gyűjteménye. Nem csupán a korabeli Ausztria felől betelepült családok kutatása miatt hasznos, de azért is, mert a gazdaságban, az üzleti életben tevékenykedő zsidó családok a 19. század közepétől Pest mellett egyidejűleg Bécsben is éltek, működtek.
- Gyászjelentések A Széchenyi-könyvtár százezres parte-gyűjteménye lekereshető adatbázisban.
- Hungaricana ingyenes; Arcanum előfizetéses - összevont keresés milliónyi dokumentumban – régi újságok, ügyvédi, közjegyzői iratok, lakcímnyilvántartás, iparos listák, telefonkönyvek, cégbejegyzések, stb.
- Öröklét, temetői adatbázis. Kevés településen maradtak meg épségben a temetők. A főváros és néhány nagyobb vidéki város kivételével már csak az elárvult, sokszor gondozatlan zsidó temető az egyetlen jele annak, hogy ott 200-300 éven át virágzó zsidó közösség létezett.
- Célszerű a Google-ban rákeresni egy-egy névre, így rendszerint rögtön rábukkanunk a genealógiai oldalakra, linkgyűjteményekre.
A zsidó felmenők kutatása– mint fentebb írtuk – ritkán hoz maradéktalan sikert. Vigasztalja a telhetetlen kutatót a legújabb genetikai kutatások megállapítása : „az összes askenázi zsidó … egy szűk, alig 350 emberből álló populációra tudja visszavezetni felmenőit, akik valamikor 600-800 évvel ezelőtt éltek.” A kutatók meglepő végkövetkeztetése, hogy az Európában élő zsidók mindegyike legfeljebb 30. fokú unokatestvérei egymásnak. Egy család vagyunk!
Hirschler András
|
