NEM TUDOM ELOLVASNI ANYAKÖNYVET! 
A bejegyzések nyelve
„Az 1895 előtti anyakönyvi bejegyzések nyelve felekezetenként és koronként is változóvolt. A római katolikus anyakönyvek nyelve döntően latin, néhány rövid időszak (pl. 1844-1849, 1890-es évek) kivételével, amikor áttértek a magyar nyelvre. A görög katolikusanyakönyvek nyelve ettől némileg eltért, a latin mellett itt az ószláv és a ruszin nyelvhasználata is előfordult, s a 19. század derekától fokozatosan a magyar nyelv dominált. A református gyülekezetek döntően magyar nyelven anyakönyveztek, annak ellenére, hogy a latin nyelv használatára különféle szabályzatok is kötelezték volna őket. Itt a latin nyelvű könyvek csak ritkán fordulnak elő, a helyzet tehát a nyelvhasználatot tekintve a katolikus képfordítottja. Az evangélikus egyház anyakönyveinél a feudáliskor nyelve alapvetően a latin, a magyarra való áttérés még az 1844-es nyelvtörvényt követően sem volt következetes. A 19. századközepétől mindenesetre már a magyar nyelv dominált, de emellett előfordult a német használata is az ilyen nyelvű gyülekezeteknél, a szlovák közösségek, pedig továbbra is a latinnyelvet használták. A zsidó anyakönyveknél a héber, német és magyar nyelv használata is előfordult, a görögkeleti egyházi anyakönyvek, pedig nagyobb részt szerbül és kisebb részt románul íródtak.
Összességében tehát megállapítható, hogy az 1895 előtti egyházi anyakönyvek esetében számos nyelvvel találkozhatunk, melyek közül kettő, a latin és a magyar használata kiemelkedő, e két nyelv együttes aránya becslésünk szerint meghaladja a teljes tartalom 90 %-át. A maradék néhány százalékon osztoznak a német, a héber, a szerb, román, ószláv és ruszinnyelvek. (BISZAK SÁNDOR – LAKATOS ANDOR –VAJK ÁDÁM: AZ EGYHÁZI ANYAKÖNYVEK DIGITALIZÁLÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI – MÓDSZERTANI TANULMÁNY 2.1.3.)”
Segédletek
Az anyakönyvi kutatást segítik azok az összeállítások, melyek Segédletek címszó alatt kerültek összegyűjtésre.
(betegségek neve, különböző fogalmak, foglalkozások, latin német, szlovák szavak, rövidítések, kézírások, stb.)
Itt kiemeljük az anyakönyvek fejlécének jellemző szavait. |
Az anyakönyveket ószláv és a ruszin nyelven vezették. Természetesen a számokat is így írták A cirill betű helyett a latin betűvel való írás az 1844-es nyelvtörvény kapcsán vezettetett be: sok anyakönyvben van is rá hivatkozás. Aztán elbukik a szabadságharc és kb. 4-5 évvel utána visszatérnek az ószlávra. Kb. két év telik el, és ekkor megjelenik a magyar! Immár véglegesen - bár kivételek még vannak, főleg az eperjesi fennhatóság alatt.
Egységeset már csak azért sem lehet mondani, mert a munkácsi és eperjesi püspök másként rendelkezett. Nem is számítva a románokat (Bedő, Kokad, Álmosd, Léta, Bagamér) akik nagyon sokáig tartották a román anyakönyvezést, sőt a román szövegeket ószláv betűkkel kezdik írni! |
|
Amennyiben nem boldogulunk a megfejtéssel, akkor fel kell keresnünk olyan görög katolikus paróchust (papot), aki tudja olvasni az ószláv szövegeket.
Itt egy példa a megfejtésre:
'1786. március hó 17-án én, Petrikovics Lukács, malcedszkiji paróchus, megkereszteltem és megbérmáltam... Jánost'
Tudunk még ajánlani egy elég gyenge magyar – szláv egyházi szótárt.
A Magyar görög katolikus egyház honlapján tájékozódhatunk a paróchiákról és a használt nyelvezetről is.
Akkor kerülünk jobb helyzetbe, amikor már rovatolt anyakönyvvel találkozunk. Ebben az esetben némileg könnyebb az eligazodás.
Ime egy házassági 1780-ból:
Egy születési 1812-ből:
|
