A malom elnevezésének kialakulását nem ismerjük, feltehetően a mellette levő kőhegyről kapta a nevét (r Stein-kő), vagy az őrlőkövéről. Az épület az óbányai út mentén, a Réka-völgy elágazásánál fekszik. Feltehetően már a középkorban állt itt malom, amely az I. katonai térképen szerepel. Az épület egytraktusos, átalakítás alatt áll. Berendezései már nincsenek meg. 1948-ig őrölt. (Az utolsó molnár fiának, Nübl Istvánnak szóbeli közlése.) Építészeti felmérése nem történt meg. Utolsó molnára Nübl volt. Felesége örökölte 1927-ben. Ekkor felújították az addig szalmatetős épületet. 3 garatos volt. 1944-ben új malomkereket (3.5-4m átmérőjű) állítottak üzembe. Faszénnel működő motorjuk is volt a 40-es évektől. A berendezés a 60-as években még létezett. (Az utolsó molnár fiának, Nübl Istvánnak szóbeli közlése.) A malom bejáratánál egy öntvénytáblán VJ volt olvasható, ami a vízjog befizetését jelentette a pécsi püspökségnek. (Az utolsó molnár fiának, Nübl Istvánnak szóbeli közlése.) (A térképen 13-as számmal jelölve)