A malmot Grim Mór építtette a múlt század végén. Tőle vette meg Gerlei Ferenc. (1911-ben már biztosan Gerlei volt a tulajdonos, mert a Szarvasi Hírlap március 5-i száma arról tudósít, hogy a tulajdonos reggelente kieresztett disznói egyik alkalommal a malomhoz közel lévő hídlás alá futottak, a kondás utánuk menve látta, hogy egy női holttest van ott.) Ez a malom Grexa-cseréppel fedett, nyeregtetős, földszintes épület volt, Diesel-motor szolgáltatta az energiát. 1919-ben a megszálló román csapatok leszerelték, és elvitték az összes gépi berendezést. A román megszállás megszűntével a Békésszentandrási Takarékpénztár építette újjá és működtette 1937. május 15-ig, ekkor Széll Jenő vette meg a malmot. A második világháború idején szívógázmotort alkalmaztak, mert nem kaptak Diesel-olajat. A motort az udvaron helyezték el, a transzmisszió (szíjáttétel) a pincében volt, a búzaőrlést a hengerszékekkel, a takarmány darálását két sárospataki kővel a földszinten végezték. A padlástérben a szitaberendezés és búzaszem-szeletelő (felbontó) foglalt helyet. Volt a malomnak rizshántolója és szálastakarmány-zúzója (medikágó) is. Vámőrlést végeztek az őstermelőknek, de dolgoztak a kereskedelem számára is. Egy műszakban hat munkás dolgozott, és 150 mázsa búzát őröltek, de volt két, sőt három műszak is. Ekkor a műszaknak megdelelően több munkást foglalkoztattak. 1952-ben az üzemet államosították, és felsőbb parancsra lebontották. A bontást Dina Mátyás a Szövetkezeti Malom főmolnára és Nagy Károly a Gáspár-malom főgépésze végezte. Dina kijelentette, fáj a szíve ezt az üzemet szétverni, mert ez nem malom, hanem óramű; pontos, korszerű, de megparancsolták. A malom teljes berendezését 1953 februárjában a Szovjetunióba szállították. Az épületet a Sört Értékesítő Vállalat kapta meg 1971-ben. A sátortetőt lebontották, és az épületet lapos tetejűvé alakították. 1993 óta a Kőbányai Sörgyár Rt. tulajdona.