A malom 1777-ben épült uradalmi malomként. Az első bérlő kivételével azt végig a Móhr család bérelte, generációkon át. A malom először fazsindely tetős volt, később zsup, majd cserép. Kezdetben 3 kőpárjárat volt, aztán az egyik helyébe malomszobát építettek. A két járat közül az egyik a darálót, a másik a hengerszéket hajtotta. Felülcsapós kereke volt. A malom mellett molnárház (1 szobával, 1 konyhával és 1 kamrával) és istálló is állt, valamint a közelében két halastó. Főképpen Oladból és Séből hoztak gabonát, de Ondódról, Toronyból, Szombathelyről és Perintből is. Teljesítménye 24 óra alatt 20 q darálás és 7 q őrlés volt. Sokszor a száraz időjárás miatt kevés volt a víz. A malmot az Arany-patak egy külön erre a célra ásott mellékága (malomcsatorna) táplálta vízzel, de sokszor a száraz időjárás miatt kevés volt a víz. A malmot 1945 után az oladi Tangazdaság vette át és működtette, 1950-ben szűnt meg. A felszerelést elszállították, a vizeskereket szétszedték, a malomárkot lezárták, a malomrészt lebontották. A molnárház épülete, elhanyagoltan, gazos környezetben, még ma is áll.